Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 43 .— tóssá közöttünk igédet a velők oszlásáig, hogy rontsa le bennünk a gyarlóság erejét és emelje a szent életre való törekvést. Add, hogy e mai napról is a Te kegyelmed zálogát, a megujúlt hitet és a lelki békességet vihessük tovább magunkkal. Fedezz gondviselő kezeddel, hogy ne férhessen hozzánk semmi veszedelem. Segélj, hogy szelídséggel, szeretettel őrizzük hajlékunkban az egyetértést és örvendő szívvel láthassuk hivatásunk terheinek hordozása nyomán a Te áldásodat. Szenteld meg nappalunkat és éjjelünket s tarts meg atyai szeretetedben most és mindörökké. Amen. (Gyurátz kézi Agendájából.) Nagypénteken. Oltár előtt. I. Üdvösségünk Istene! lelki gyásztól áthatva jöttünk fel templomodba, mert ma szenvedni és meghalni látjuk szent fiadat, kit a bűnös emberiség megváltására küldél és bánatos szívvel állunk keresztje alatt, mert üdvösségünkre történt az ő halála. Támaszsz kínszenvedésének nagy napján szent indulatot bennünk, hogy megváltásunkért viselt fájdalmai igaz bűnbánatot költsenek fel szivünkben s tudjunk a bűnnek mi is meghalni és szentségben és igazságban élni. Véssd mélyen sziveinkbe azon hitet, hogy Jézus bűneinkért viselte a keresztet s önfeláldozása által veled kiengesztelve a menny polgáraivá, a Te fiaiddá és leányaiddá avatott minket, hogy igv keresztje alatt megsiratván és eltemetvén bűneinket, szenvedéséből megnyugvást, vigasztalást és reménységet merítsünk földi terheink és szenvedéseink elviselésére, halálából pedig életet nyerjünk és örök üdvünk és boldogságunk reményében végezzük be életünket. Áldott Jézus! ki halálig szerettél s önfeláldozásod által megváltottad életünket, Tied legyen a hála, dicséret és magasztalás most és mindörökké. Amen.