Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

_ 44 — Prédikáczió után. Mindenható Isten, szeretetnek Atyja! végetlen jóságodat, nagy irgalmadat tanúsítád irántunk, bűnös gyermekeid iránt, hogy szent fiadban nekünk váltságot és üdvösséget szereztél, a törvény átka alól feloldoztál és kereszthalálod által bűneink bocsánatát megadva kegyelmedből az örök életben részesítél. Engedd, hogy midőn bűneink bocsánatának örvendünk s Te veled kiengesztelve érezzük magunkat a Jézus halála által, minden tisztátalanságot eltávolítsunk szivünkből minden bűnt és hitetlenséget levetkőzzünk és szentségben és igazságban éljünk a Te dicsőségedre. Ur Jézus Krisztus! kegyelmes Üdvözítőnk és Megváltónk, szeretetedet és hűségedet nem vagyunk képesek meghálálni, hogy vétkeink büntetését vetted magadra és kiengeszteltél mennyei Atyánkkal; töviskoronát választál, hogy fejünkre tétessék az igazság koronája; a keresztfa ürömpoharát tirítéd ki készséggel, hogy megnyissad részünkre az örök életnek ajtaját. Segélj, kérünk, szent lelkeddel, hogy érdemetlen voltunkat elismerve, bűneink sokaságát belátva, keressük kegyelmedet s igaz hálával fizessünk szeretetedért, mely feloldozott a bűn rabságából és a megigazúlás ösvényére állítva a mennynek avatott fiaivá és leányaivá. Add, hogy példádat követve, mikép Te mindhalálig engedelmes voltál mennyei Atyád iránt, úgy mi is mindvégig engedelmesek legyünk, és akaratát örömmel teljesítsük. Add, hogy mikép Te szenvedések és kínoktól zaklatva így imádkoztál: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár, mindazáltal ne az én, hanem a Te akaratod legyén meg," úgy mi is tudjunk, a megpróbáltatás tüzébe helyeztetve, akaratodon megnyugodni s benned bízva az élet terheit és fáradalmait készséggel és önmegadással elviselni. Add, hogy mint Te a megtérő gonosztevőnek paradicsomot ígértél, mi is higyjük, hogy, ha bíínbe esünk, de megbánjuk vétkeinket és igazán megtérünk tévelygésünkből, bűn-