Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 36 Atyánk! hogy Neked éljünk és haljunk s a hitnek nemes harczát megharczolva trónod zsámolyánál élvezzünk örök boldogságot a Jézusért. Amen. Prédikdczió után. I. Hitünk fejedelme, Ur Jézus Krisztus! szenvedésednek emléknapjai, önfeláldozó halálod iránti kegyelet és hála gyűjtött össze ma szent házadban, hogy lélekben és igazságban imádjunk Téged, buzgó szívvel és őszinte hálával magasztaljunk azon szeretetedért: miszerint könyörültél a bűnös emberiségen, feloldoztad a bűnnek átka alól és Istennel kiengesztelve halálod által megváltottad a vétkes világot. Neked, lelkünk megszabadítójának köszönjük, hogy a keresztfán feláldozván érettünk drága éltedet s öröm helyett az üröm poharát véve kezedbe, éreztetted velünk megváltó szeretetedet, áldozat lettél bűneinkért és megörvendeztetted bűnös sziveinket a béke és vigasztalás reményével. Neked köszönjük, hogy halálig hű engedelmességed s ártatlan szenvedésed által a bűn hatalmát megtörted, a halál félelmétől feloldoztál és a megigazúlás és üdvözülés reményéről biztosítván a menny polgáraivá avattál és Isten könyörülő és bűnbocsátó kegyelméről bizonyosakká téve, az örök élet hazájának ajtaját nyitottad meg számunkra. Nagy a Te kegyelmed, hitünk fejedelme, mihozzánk, kik a gyarlóság és bűn ösvényén járva, a test és világ kísértéseinek alávetve haladunk az életpályán s mélyen érezzük, hogy méltatlanok vagyunk önfeláldozó szeretetedre, méltatlanok mennyei Atyánk kegyelmére, ki azért küldött e világra, azért engedte meg a keresztfán kínos halálodat, hogy bűneinkben el ne vesszünk, hanem a megtérés és igazság ösvényére lépve lelki üdvben s örök boldogságban részesülj ünk. Üdvözítőnk és Megváltónk! vonj e szent napon magadhoz,