Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

világ bűneiért és az örök kárhozattól megmentve az égi üdv és boldogság örökösivé tenne minket. Fogadd el szívünk őszinte háláját ezen megbecsülhetlen atyai kegyelmed és könyörületességedért s engedd: hogy Jézusnak bűneinkért való szenvedése s a keresztfán lelkünk üdveért történt halála komoly megilletődéssel, az igaz bűnbánat és megtérés szent feltételével töltse be szíveinket és tegyen jövőre oly hű fiaid s leányaiddá, miszerint meghalva a bűnnek éljünk mindenkor igazságban és szent életet folytatva teremjük az örök élet igaz gyümölcseit. Nagy vagy Te óh Isten! áldásodat s vigasztalásodat nem vonod meg soha a benned bízóktól; légy azért, kérünk, a szenvedésekben éltünk vigasztalója, a halálban lelkünk hű pásztora, dicsőséged hajlékában pedig méltass örök boldogságra szent fiadnak véghetetlen érdemeért. Amen. III. Bölcs és igaz Isten! mint szent fiadnak a szenvedés és halál ürömpoharát adtad egykor kezébe, úgy minket is olykor-olykor a megpróbáltatások tüzébe helyezel, hogy megerősíts a hitben és érlelj az örök életre. Bölcs tanácsod szerint intézed Te éltünk változásait, javunkra igazgatsz mindeneket s ha benned bízunk és türelemmel hordozzuk az élet terheit, megmutatod kegyelmes szabadításodat. Mennyei Atyánk! gyámolíts hatalmaddal és vezérelj szent lelkeddel életútainkon, hogy mi kép Üdvözítőnk örömmel teljesítette szent akaratodat, a jó napokban gyermeki hódolattal követte szent parancsidat, a szenvedés óráiban pedig készséggel hajolt meg atyai végzésed előtt és még a keresztfa keserű poharát is önmegadással és zúgolódás nélkül fogadta atyai kezedből, úgy mi is hálával fogadjuk mindenkor áldásidat, nyomdokán járva kedvező életkörülményeink közt hűség és engedelmesség által tegyük magunkat kedvesekké előtted, a szenvedés fájdalmai által sújtolva pedig nyugodjunk meg akaratodon és benned bízva várjuk a szabadulás óráját. Szentelj meg minket ó