Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

Mert Te ür- s időben és magadban Változatlan vagy s örök való r Evek milliói benned élnek S a virág, a gyorsan elhaló. Szent hatalmad félve és csudálva Az ó évnek búcsú-alkonyán Alkotottid hozzád Alkotónkhoz Felkönyörgünk lábad zsámolyán; 8 hálád adva áldásid javáért. Mely megújult minden reggelen, Áldásért könyörgünk társainkra, Túl és innen a nagy tengeren. Aldd meg a királyt, a honnak atyját, Aldd meg a hont s benn a nemzetet, Aldd meg áldásid legszebbikével, Mely a szívolvasztó szeretet; Mely viszályt s gyanút irtson közülünk S megdorgálja a szilaj kedélyt, Melv szent összhangzásban egyesítse A csapongó pártos szenvedélyt! r Aldd meg, melynek egyetlen tejévé Krisztust tetted, szent egyházadat, Hogv külön testben bár teljesítsük Egv lélekben főparancsodat; Hogy míg egybegyüjtesz szent egedben 8 elhatárzod, ki igaz hívő, Addig a hit köztünk testben éljen 8 az erény legyen a próbakő.