Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

II. Sírnál. /. Gyermek felett. Életnek és halálnak Ura, jó Atyánk! szemünkben könynyel, szivünkben fájdalommal állunk e megnyílt sir előtt, melybe a szülőknek egy letört reménybimbóját teszszíik, hogy az édes anya melengető kebléről a Te szolgád, a halál által leszakasztva, az anyaföld keblén szenderegje szelid álmait. A szülői szeretet puha párnával vetett rengő bölcsejéből, a Te akaratod folytán a halál angyala ide vetett kemény párnájú nyughelyet, ama másik bölcsőbe, mely sötét, hideg ugyan, de mely egy szebb életre rengeti a megtört, gyönge tagokat. Xem kérdezzük óh Atyánk ! miért engedé atyai jóságod ily váratlan vésznek s ily égő fájdalom csapásának nehezedni a szülőkre s házuk népére ? miért aludt ki oly korán e kisded életének világa? de megalázódott szívvel hajlunk meg szent akaratod előtt gyarlók mi, kik nem tulajdoníthatunk magunknak jogot, igényt, hogy a Te utaidat megbíráljuk. Tekints alá reánk, óh Mindenható, midőn mélyen illetődött szívvel, a részvét karjain hozzuk eléd a keserű bánattal, veszteséggel sújtott szülőket s kérünk, értesd meg velük, hogy kit siratnak, a sirban meg nem semmisül, mert Te, az élet szenvedés viharai elől az ő köblökről ama mennyei kertész kertjébe ülteted át, ki maga mondá: engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyeknek országa. Add óh mennyei Atyánk! hogy szent, hogy keresztyén hitök az ily nehéz és sújtó megpróbáltatás közepette, élő hitnek bizonyuljon, s a kedves gyermek veszte miatt