Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

220 pásztorát fedi el szemeink elől. Karjai, melyek annyiszor tárultak ki áldásra: most fásultan pihennek; ajkait, melyekről oly lelkesítően hangzottak a szent igék: lezárta a halál. Híven fáradozott, míg nap­pal volt, s az élet estéjén hozzád ment tőlünk, jó Isten, hogy mun­kájáról számot adjon nálad. Könyezve borulnak koporsójára kedvesei és fájó szivvel gyá­szolják a család feledhetlen oszlopát; az özvegy hű férjét, a gyermek a szerető apát. Meghatottan temeti a hívek serege a jó lelkiatyát s így panaszol megnyilt sírja felett a prófétával: „ Elesett a mi fejünk­nek koronája, siralomra fordult a mi örömünk!" De az igaznak halála felett megenyhül a bánat azon hitben, hogy a ki Krisztusnak szolgált, az, ha meghal is, él. Ο a munka­téren, melyet reája bíztál, Uram, a te országod építésére áldozta a reá bízott talentomokat. A szent igékkel, mint fegyverrel harczolt a gonoszság ellen, és ápolta a reményt az igazság végdiadalában. A vallás Mózes vesszője volt kezében, mely Ivel e bujdosás mezején, az elepedt nép előtt még a szenvedések kemény sziklájából is a vigasz­/ talás forrását fakasztá. Élesztette a béketűrést, a bizodalmat a gond­viselésedben, és a híveket bátorítva vezette az igéretfölde: az üdvösség hazája felé. Hivatása, a melynek élt, áldást kér nevére, s nyugodtan engedjük át benne a földnek, a mi a földből vétetett. Nemesb része felett az enyészetnek nincsen hatalma, mert lelked mondja, Uram : „Soha meg nem mozdul, örök emlékezetben leszen az igaz". Hála néked, jó Atyánk, kegyelmedért, melvlvel titkaidnak hű sáfárát szolgálatában mindvégig kisérted. Erőt adál neki tiszte betöl­téséhez; lelki fejedelmének: az Ur Jézusnak példájával bátorítád a megpróbáltatás napjain, hogy hangoztassa az evangeliom igéit alkal­matos és alkalmatlan időben, kicsinyeknek, nagyoknak, szegényeknek és boldogoknak, és ne csak szóval, hanem életével is buzdíthasson nagy nevednek dicsőítésére. Fogadd hálánkat mindazon jóért, melyet az ő lelkes fáradozása által árasztál népedre. Ο reád támaszkodott, mindenható Isten! te benned bizott, midőn

Next

/
Thumbnails
Contents