Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

a szent zsolozsmák zengésével lélekben királyi székedhez vezetett. Könyezve gyűlnek ide a gyermekek, kik gondos kezei alatt nevel/ kedve gyűjtének lelki kincseket. Eletében gyakran tapasztalta ő is a sors változásait, sokat táradott, tűrt: legyen neki most a sírnak . r álma édes. Erezte ottan-ottan megpróbáló kezednek ostorát, midőn földi reményeiben csalódott s látta a halálnak pusztító munkáját övéi körében; de hű maradt, Uram! mindvégig hozzád és kötelességéhez. Te benned bízott; hitével és példás életével neked szolgált. Cselekedjél vele az ő hite szerint: leljen nálad lelke örök boldogságot! Terjeszd ki védő kezeidet utána kesergő családjára. Vigasztald meg özvegyét, árváit azon hitben, hogy kedvesüket a halál révére az igazak áldása kisérte, s azon túl a te országod fogadta lelkét magába. Enyhítsd fájdalmukat azon reménynyel, hogy Te a benned bizók hű gyámola vagy és nem feledkezel el róluk sem. Te ints végűi mindnyájunkat szent lelked által, hogy hivatásunkat betöltve, igazságban, szeretetben hitünk fejedelmét: az Ur • Jézust követve folytassuk földi pályánkat, és így biztató remény nyel szivünkben nyugodtan fogadhassuk a halált. Add, hogy bármikor kelljen bírói széked elé mennünk, lelkünk és számadásunk tiszta legyen és ekép méltóknak találj minket üdvözítő kegyelmedre, a mi Urunk .Jézus Krisztusért. Amen. Lelkész felett. Mindeneknek alkotója és fen tartója, szent Isten! Téged imádunk, hatalmadat hirdetjük még ott is, hol a halálnak diadaljele gyászba öltöztet. A koporsó, melyben egy sorainkból kidőlt vándort adunk át a sírnak, egy munkás élet emlékezetét állítja elénk és hálára indít előtted az áldásért, melyben kötelességének hű betöltése által családját és a közügyet részeltetéd. Uram! e ravatal, mely köré a részvét gyűjtött minket, szőlődnek egy buzgó munkását, nyájadnak: egy szent gyülekezetnek lelki28*