Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

— 212 — Ha éveinek számára tekintünk, nem volt ő már iíjú. Hiszen év az élet legvégső határához oly közel esik. Megérett, mint az a gabona, mely csak arra vár, hogy csűrbe takartassék. De ha munkabíró erejére, munkakedvére esik tekintetünk, korainak mondjuk nála is a halált, mert mindvégig munkakedv és munkaerő töltötte be csontjait. A tisztességes munka útján szerezni és az így szerzett vagyonhoz takarékos kézzel nyúlni tudó férfiak neve és emléke, az ő nevéhez is kötve van. Mert tudod óh Uram! ha egyebek nem tudnák is, hogy a kinek életét megszerette az ősatyák korából a maga példaképéül tekinteni, ő is úgy mint Jákob, csak egy pálczával jött át a Jordánon és mostanáig nemde sok vagyonnak urává tetted őt? Először csak keveset bíztál rá, egy talentomot. De mikor láttad, hogy azon hív sáfárod, többet biztál reá, két, egész tíz talentomig; most pedig a legtöbbet, midőn a Te örömeidbe szólítod. Ezért van az, hogy bár mindnyájan keserüljük váratlan halálát, elköltözését közülünk, mégis megnyugszunk bölcs végezéseden, mely fölötte teljesült; mert tudjuk, hogy váratlan halálesete is csak édes jutalom és nyugalom neki részedről, annyi munka és fáradság, oly igaz hűség után. Azért Uram ! míg őt jó helyen tudjuk az apai fényes hajlékokban Te nálad, addig könyörgünk, nyisd, oh! nyisd meg oltalmad hathatós karjait és fogadd védelmedbe, további gondoskodásodba azokat, kiket az elköltözött jövőre csak Reád bizott! Fogadd oltalmadba az özvegyen maradt nőt, feleséget, ki ezután már csak Hozzád kívánkozik! Szárítsd fel hulló könyeiket, gyógyítsd be vérző sebeiket a meglett korra jutott gyermekeknek és a még gyermekkorban élő unokáknak! Szárítsd fel hulló könyeit a közbecsülésnek örvendő vőnek, a Mártha-gondosságú menye-lánynak! Engedd, hogy az élet gondja, terhe soha se legyen nehéz nekik, de mindig könnyű és gyönyörűséges! Tarts meg minket is mindnyájunkat, óh nagy Isten ! végetlen