Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

- 211 — gondviselésed szárnyaival s fizess meg nekik a hűségért, melylyel az elhunyt iránt viseltetének. Különösen pedig keresd fel fájdalomenyhítő kegyelmeddel a gyászba öltözött férjet (nőt), cseréld fel mély bánatát mielébb örömmel, keservét csendes megnyugvással, vérző szivének sajgását meggyógyulással, hogy végzéseden megnyugodván, hitteljes örömmel várja azon időt, hol boldogan láthatják viszont egymást, az örök szeretet dicső hazájában. Keresd fel vigasztalásoddal a bánat könyeit hullató gyermekeket, unokákat, rokonokat is, kik még itt maradnak az élet háborgó tengerén, légy kegyes gondviselő Atyjok, árnyékold be őket védelmeddel minden veszélyek ellen, enyhítsd fájdalmukat a feltámadás reményével, s biztasd őket kegyelmes ígéreteddel, hogy a kik a halálban elválnak, az örökélet boldoghajlékaiban újra egyesülnek. Előttünk pedig, kik még földi vándor pályánkat futjuk, világolj kegyelmes Atyánk ! szent igéddel, hogy el ne téveszsziik az örök életútját, mely Hozzád vezet; tégy minket bölcsekké, hogy a mulandóság helyén is a maradandókat keressük, s úgy igyekezzünk élni, hogy ha fogynak is életünk órái, szaporodjanak lelki kincseink, melyeket a halál sem vehet el tőlünk, s egykor, midőn az elválás estéje reánk is kiveti alkonyát, add, hogy szelid, csendes legyen ez alkony, s mi jó cselekedetekkel ékesítetten állhassunk meg előtted mint mennyei polgárok, mint Jézus Krisztus hű tanítványai békében és jó lelkiismerettel hajthassuk fejünket a halál álmára, s a Te hajlékidban ébredjünk fel, az örök élet és üdv hajnalára, a Jézus által. Amen. 2. Nagy részvéttel jelentünk meg Uram, élet és halál szabados Ura, Istene! egy pályáját megfutott, tisztes férfi családi tűzhelyénél, hogy a végtisztességet neki megadjuk s porhüvelyét az örök nyugalom békés hajlékába kikísérjük. 27*