Karsay Sándor – Czékus István: Agenda I. (Budapest, 1889)

Bevezetés

— IV — eléneklése után rövid ima mondatik és a szent ige olvastatik fel, megjegyezvén, hogy vannak oly gyülekezetek is, melyekben a collecta nincs használatbán. 4. A predikácziót közvasárnapokon legczélszerűbb előfohász és az Isten igéjének azonnal való felolvasásával kezdeni, hosszabb imával és a Miatyánkkal befejezni; sátoros ünnepeken pedig az alapigét a bevezetés után, egy énekvers eléneklése vagy kardal alkalmazása mellett a Miatyánkot elmondani, az alapigét felolvasni, ugy a rendes predikácziót folytatni és hosszabb imával s a „Dicsőség" elmondásával befejezni. 5. Az imádságok a vasárnapok és ünnepnapokhoz alkalmazandók és azokba a koronás király, haza, előjárók, s az ev. egyház és iskoláért való esedezés mindenkor befoglalandó; esetleg az eső, betegség vagy más veszélyek eltávolításáért való könyörgés is beszövendő. 6. Betegekért imádkozás kéretvén, az szintén a főima után elmondandó. 7. A hirdetések a „Miatyánk" vagy a „Dicsőség" elmondása után eszközlendők. 8. Az áldás ott, hol az az oltár előtt énekelve végeztetik, collecta és ima előre bocsátásával, a szószéken a közönséges, az oltár előtt pedig az ároni áldás mondandó, a hol pedig az áldás a szószékről adatik, kizárólag az ároni használandó. b) Délután. 1. A délesti istentisztelet egy vagy két ének eléneklése után szentírás magyarázattal és imával, vagy egyszerűen hosszabb imával végeztetik, de kívánatos, hogy ott is, hol imával végeztetik, az adventi és böjti napokban irásmagyarázattal legyen összekötve és a vallásos élet megszilárdítását eszközölje.