Karsay Sándor – Czékus István: Agenda I. (Budapest, 1889)

Bevezetés

- ν — 2. Azon vasárnapokon, melyeken az érettebb ifjúsággal katechizáczió tartatik, a lelkész az istentisztelet végeztével az oltár elől emeljen rövid fohászt a kegyelem Istenéhez és miután a kate­chizácziót befejezte, hasonlóan az oltár elől mondjon imát és áldást. c) Hétköznapon. 1. A mindennapi reggeli istentisztelet egyszeri beharangozás után egy vagy két énekkel veszi kezdetét, annak végeztével a lel­kész a szószéken vagy hosszabb reggeli imát mond, vagy pedig szent­írási magyarázat és imával végzi, mi különösen a nagyobb gyüle­kezetekben rendes bevett szokás, és a Miatyánk elmondása után áldással fejezi be. 2. Kívánatos, miszerint böjti és adventi időben a hivők lelki épületének emelésére az evangyéliomok Krisztus eljövetele és kín­szenvedésére vonatkozó részeinek magyarázata ott is életbe léptet­tessék, hol az eddig szokásban nem volt, vagy munkaidőben az írásmagyarázat szünetel. II. A szent cselekvényeket illető eljárás. a) A keresztségre vonatkozólag. 1. A szent keresztség rendesen a templomban az istentisztelet végeztével eszközlendő, de kivételesen a nap más időszakában és a háznál is végeziíető. 2. A keresztatya és keresztanya a gyermek megkeresztelésé­nél megjelenni, vagy akadályoztatás esetében helyettesről gondos­kodni tartozik, mennyiben egyrészről általok ünnepélyes igéret teendő, más részről pedig szükség esetében tanúskodni is tartoznak. 3. Gyermekek, kik még konfirmálva nincsenek, keresztszülők és komák nem lehetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents