Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

C) Függelék

— 253 — 3. Nehezebb a jó szerencsét Bölcsességgel megbírni, Mint a nyomorúság terhét Türelemmel viselni Mit epedjek ? A gyötrelmek A halálban elmúlnak, Javaim itt maradnak. 4. Azt minden ember bírhatja, A mi örökké használ, Lelkek boldog állapotja Nem a földi jókon áll. Ki Istent fél S kegyesen él ; Hogyha van is insége, Lehet jó reménysége. 5. Mi az élet dicsősége? Oh mely hamar eltűnik. Mi ez időnek insége? Nem sokára megszűnik Az Ur őrt áll, Benne 'bízzál, Igazak örüljetek, Megsegít Istenetek. 311.' 1. Sokszor a jók sírnak S a gonoszok örülnek ; De az ily örömök Hosszas gyötrelmet szülnek. Hervadóbb a rosszak Tündér dicsősége, Mint kerti virágok Ragyogó szépsége. 2. Ti istentisztelők ! Csak Istenben bízzatok. Vigyáz ő, semmi kár Nem eshetik rajtatok, Idvességtek lesz ő, Ha tűrtök békével S mindent jóra fordit Nagy bölcsességével. 3. Annak hűségére Bizzátok magatokat, Ki felmagasztalja Az alázatosakat, Meggyőzi a napfény Utóbb a felhőket, Kegyességtek is ér Boldogabb időket. 4. Kegyességnek erőt A szenvedések adnak, Kik mindég boldogok, Hamar felfuvalkodnak. Tudja ezt az Isten, Azért próbára tesz; De azt el nem hagyja, Ki mindvégig hív lesz. 5. Hol van oly ősz hajú, Ki valaha szemlélte,