Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

C) Függelék

— 254 — Hogy az Ur elhagyta Azt, a ki őt et félte? De bár némely muló Jóktól itt megfosztja, Van még egy élet, hol Szebb javait osztja. 312. 1. Mi e földön az én életem? — Öröm s üröm változása. Itt gyakran megrontja jó kedvem A szerencse fordulása. Oh mig e föld lesz lakásom Nem lesz teljes boldogságom. 2. Mi lehet hát vigasztalásom ? Uram ! csak a te kegyelmed. Legjobb részem, legjobb áldásom A te atyai szerelmed. Bár súlyos legyen Ínségein, Az örömem s segítségem. 3. Istenem ! te szenvedésemben Bizodalmat s felvidulást Adsz imádság által szivemben, Hogy tudjam tűrni a csapást, Majd mindent jóra fordítasz S hálaadásra indítasz. 4. Állj el hát bánkódástól, lelkem ! Mely csak súlyosítja bajod, Jót várva bizzál az Istenben, O viseli a te gondod. Egyszer majd vigan adsz hálát, Megnyervén szabadítását. 5. Bízd ő reá minden utadat, Bús gondoktól üresedvén, Tűrd bókével bajos sorsodat Az öröklétre tekintvén. Ott minden kíntól megmentve Fogsz élni üdvösségedre. 6. Azért Uram éleszd s neveljed, Te benned való hitemet, Ama jobb életre emeljed Szivemet s reménységemet, Sem élni, sem halni nem fél, Kiben a hit és remény ól.