Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

B) Halotti énekek

— 236 — 9. Mely mulandó, mely romlandó A mi gazdagságunk ! Oly gyors annak változása, Mint az árviz lefolyása, Vagy a tűzvész támadása. 10. Mely mulandó, mely romlandó A mi uraságunk! Kiktől milliók reszkettek, Hogyha elmúlt füstéletek, Koldussal egyrangúk lettek. 11. Mely mulandó, mely szánandó A mi büszkeségünk! Ranggal, fénynyel kevélykedünk, Mások fölé emelkedünk, S holnap férgek közt lesz helyünk. * 12. Mely mulandók, mely romlandók E földön mindenek! Előbb-utóbb véget érnek; Csak azok, kik Istent félnek, Örökkön örökké élnek. 13. Mind e dolgot jól meggondold, Oh mulandó ember ! Hagyd a múló hiúságot, Ugy érsz egykor mennyországot, Mennyországban boldogságot. 14. Üdvözitőnk add, hogy éltünk Teneked szenteljük; így muljunk ki hirtelen bár, Ha a próbaidő lejár, Mennyben örök dicsőség vár. 287. Külön hangra. 1. Már elmegyek az örömbe. Paradicsomnak kertjébe, A dicsőültek helyébe. 2. Végeztem éltem pályáját, Várom lelkem szebb hazáját, A dicsőség koronáját. 3. Lelkem van Isten kezében, Testem nyugszik föld keblében, Mig föltámad dicsőségben. 4. Romlandó test elvettetik, Romolhatlan felköltetik S a mennyországba vitetik.