Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

III. A XVI. és XVIII. század - 2. Zsoltárok, énekek

79 zsidóság bibliai sorsát idézik fel, bűntudattal telik meg lelkük, vigasztalásért egyedül az Űrhöz folyamodnak, Krisztus megváltó halálára hivatkozva kérnek feloldást bűneikből. A két század kurucköltészete is legnagyobb részt a protestáns szenvedéseket tolmácsolja. A hazafiúi fájdalom mellett a jog nélkül maradt protestáns egyház panasza is ihletője ezen énekeknek: „Elszedték egyenként tőlünk templominkat mindenütt üldözik lelki pásztorinkat próbálják minden jószágokat."

6® Ugyanitt az énekköltő Jézushoz fohászkodik: „Nincsen kiben bíznunk, csak reád maradtunk, édes Jézus érted romiunk s gyaláztatunk."

6

4 Nem remélve jobb jövőt, a sok üldözés, megpróbáltatás után elkívánkoznak e földről: „Uram, Jézus Krisztus, siess már eljönni, most már a mi lelkünk kész elődbe menni."

6

5 De még nagyobb szenvedések jönnek. Mikor már nemcsak a templomok és iskolák, hanem a papok és tanítók ellen is fordul az ellenreformáció ádáz gyűlölete, még keservesebb siralommal keseregnek az üldözött, kínzott protestánsok, realisztikus színekkel festik le szörnyű sorsukat, könnyezve emlékeznek övéikre, de hitüket nem ingatja meg semmi nyomorúság: „Noha mi testünkben eladattunk, Úr Jézus Christustól de megváltattunk, ha ez ínségben meg kell is mind halnunk, de néma bálványnak mi fejet nem hajtunk."

6

6 Pedig ugyancsak nagy próbát kell kiállaniok, ők azonban szilárdan kitartanak hitük mellett. A gályarabság ls elkövetkezett, ez sem törte meg őket. A rabok közül a kapuvári és sárvári börtönbe hurcoltak (1674) a 13., 23., 43., 141. zsoltárokat és az „Erős várunk"-at énekelték. Köpcsényt elhagyva, az 5. és 102. zsoltárt, Sopronból Cenk felé haladva a 143. 6

3 „Zokogó síréssal sírhatsz magyar nemzet." Thaly: Adalékok I. .287—296. 1. 6

4 Thaly: Adalékok I. 673. 1. 6

5 U. ott. 6

0 Kiss Ferenc: A kuruc költ. prot. szempontból. Prot. Sz. 1894. 676.1.