Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 6. Eredeti énekek

57 Az énekek e neme gyakran tartalmaz dogmatizálást és elmélkedést. Példaképpen felhozhatjuk a „Dicséretes ez gyermek", „Krisztus feltámada, ki emberré vala", „Jövel Szentlélek Űristen, lelkünknek vigaszsága" kezletű énekeket. Az ünnepi énekek egy harmadik tárgycsoportja lehet az ünnep lényegén való csodálat, ihletett felemelkedés. A szent alkalom lelkileg megrázza az énekköltőt, Isten végtelen jóságát, szeretetét látja meg az ünnepekben. Az Űr dicséretét zengi, hogy fiát nékünk adta bűneink váltságául és nem hagyott minket vétkeinkért elveszni. Ez az énektipus áll legközelebb a középkor magasztaló himnuszaihoz. Ilyen örvendező, dicsérő énekek például a „Mindnyájan örüljünk hív keresztyének", Krisztus feltámada, nékünk örömet ada", „Hálaadásokkal énekeljünk az Atya Üristermek", stb. kezdetűek. Az ünnepi énekek tárgya lehet végül az ünneppel kapcsolatos jövendölések számbavétele is. Legnagyobb részt karácsonyi énekek tartoznak ide. Pl.: „Jer mi dicsérjük, áldjük" vagy „Szent Ézsaiás így ír Krisztusnak szent születéséről" (Ézs. 11. r.) kezdetű énekek. A jövendőléseket tanító magyarázat is tar-kíthatja. Pl. az „Úristen veletek keresztyének örüljetek". „Krisztus Jézus születék" kezdetű énekekben. A próféciák versbe öntve természetesen sokkal bővebbek lesznek, de színes előadásuk a híveket megkapja, érdeklődésüket a szent történetek iránt felkelti és áhítatukat növeli. Ε felsorolt négy csoport nem különül el egymástól élesen, egyik a másikba szövődik, legtöbbször a szokásos tanítás és intés sem marad el, ugyanígy, főleg a húsvéti énekeknél a bűnbánatra való felhívás sem. Az ünnepek mellett egy másik alkalom, melyre sok éneket költöttek, az Úrvacsora. Túlnyomórészt tanító célzattal készített szövegek ezek. Felsorolják pl., hogy mi mindenről kell a szent cselekmény alkalmából megemlékezni: „Gyakran kellene Istennek hálákat adnunk sok jó téteményről kellene emlékeznünk" és felsorolják Isten jótéteményeit, amivel a bűnös embert elárasztotta (Sz. G. 128.). Meghatározzák az Űrvacsora vételének módját, pl. „Valaki Kriszutsnak vacsoráját vészed", de még