Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 6. Eredeti énekek

58 azt is megmondják, hogy miről kell gondoskodni, elmélkedni a szent jegyek vételekor: 9 „Mit szerzett az Krisztus, gondolkodjál erről, mi végre szerzette, légy bizonyos erről el ne feledkezzél Krisztus haláláról. Értsd meg, hogy Krisztus megváltott tégedet, nincsen ítéletig több áldozat ennél, csak az ő halála, mely kedves Istennél." (Sz. G. 138.) A magyarázatot fohász fejezheti be, a bűnbocsánat kegyelem kérése. Pl. „Jer, dicsérjük az istennek fiát", „Ürnak végvacsorájára" kezdetű énekekben. Példák vannak arra is hogy az Úrvacsora éneke a szereztetés történetét mondja el ismét oktatás céljából, ilyen a „Jézus Krisztus mi idvesslégünk" kezdetű ének. A szereztetés magyarázatával, az Úrvacsora „hasznának" kifejtésével szintén a tanító célra példa a „Szükség nekünk Krisztus jótettéről emlékeznünk". Prédikáció előtt a hívek a Szentlélek áldását kérték, fohászkodtak az ige tanításáért, prédikáció után a hallottakról hitvallást tettek. Ez alkalmaknak ismét sok ének köszönheti létrejöttét. A Szentlélek segítségét kéri a „Jer mi kérjünk Szentlelket" kezdetű ének. Ez az ének a prédikáció előtt szívét kitáró hivő vallomása. A szent Ige tanításáért imádkozik: „Ó igaz világosság, taníts minket az igazságra hitetlenségünket hagyjuk hátra, legyen az Üristennek szent akarattya Jézus irgalmazz." (Sz. G. 175.) Ugyanilyen gondolatokkal, kérésekkel fordul Istenhez a „Keresztyének kik vagytok" kezdetű ének is: „Szent igéjét hallhassuk, hallván el is vihessük, híven megtarthassuk és őrizhessük, róla, mint ez világ előtt vallást tehessünk, benne bízhassunk." (Sz. G. 148.) A prédikáció előtt elmélkednek arról, hogy mit kell a hívőnek tennünk, ha az Isten házába megy. Erre a kérdésre ad feleletet az „El-bémegyünk nagy örömben" kezdetű ének. A szentbeszéd után az Úrhoz fordulnak: „Atya Isten tarts meg minket" és további megtartásért, kegyelemért fohászkodnak „Adjunk hálát