Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 6. Eredeti énekek

55 ről fordítsd el színedet. Vagy: V.: Cor mundum crea in me Deus; — M.: Siess belénk új szívet adnia. — Újlaki Péter fordítása (3. zs.) is teljesen szabad átköltés. A V.-ra mutat ez a fordulat: „Multi dicunt animae meae: non eat salus ipsi in Deo ejus" — Μ.: Μ.: „Azt vélték akkor az én ellenségim, hogy immár teljességgel elvesztem". A 29. zsoltár is csak gondolatait meríti a V.-ból, de az eredeti értelmét is megváltoztatta. Ott az Isten hatalmát jelenítik meg a zsoltárírók. Jehova szavának erejét, mely fenséges vihart támaszt, de kihez felszáll a fohász és megvédi népét. Itt a fordításban Isten haragját írja le a magyar énekszerző, hogy elriassza a bűntől embertársait. Mindezt az ótestamentum zord hangján mondja el. A hatalmas, de kegyelmes Isten helyett tehát a haragvó Urat állítja elénk, kinek haragja támasztja a vihart. Hol van már itt az eredetihez hű fordítás! De ez nem is volt cél, csak a tanítás, intés a jó és jámbor életre, a hitre és bűnbánatra. Így keletkeztek zsoltárok ihletésén szép, bűnbánó énekek, melyeknek azonban alig van valami közük a megjelölt zsoltárhoz. Ilyen az 51. zsoltár egyik változata (Mindenható Úristen, szívünk retteg), vagy Barát István átdolgozása (Siess nagy Úristen én segítségemre) a 69. zsoltárból, vagy a 15. zsoltár parafrázisa. Ha végigtekintünk a zsoltároktól elmondottakon, láthatjuk, hogy sokkal több érzéshullámzás, szenvedély lobog bennük,, mint a fenséges nyugalmú himnuszokban. Jobban is megfeleltek a XVI. századi protestáns keresztyéneknek s ezért a zsoltárok a régi himnuszokkal versenyre kelve, azokat mind kisebb térre szorították. Nem volt már olyan égetően szükség rájuk, mert a véglelges formát a protestáns keresztyének érzéseiknek kifejezésére a zsoltárokban találták meg. V. Eredeti énekek. A himnuszok, zsoltárok és német Lutherénekek fordításán felbátorodva, a XVI. századi énekszerzők megkísérelték eredeti éneket is írni. Itt végre csakugyan érvényesíttették nézeteiket, érzelmeiket szabadon tolmácsolhatták, taníthattak és inthettek. Az énekköltők célja ezen énekekben teljességbe mehetett, a híveket hitük tanításával behatóan