Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 5. Zsoltárfordítások és átdolgozások

51 Laudate Dominum de terra dracones et omnes abyssi. Dicsérjétek az Úristent ez földről, Mérges sárkányok és setét mélységek. Ignis grando, nix glacies spiritus procellarum, quae faciunt verbum ejus. Vr Tűz és kő, eső, hó és minden pára Az ő szavának engedő forgószél. Laudent nomen Domini! Quia exaltatum est nomen solius. Dicsérjétek az Úristennek szent nevét, Mert csak az ő neve magasztaltatik. A többi e csoportba foglalható zsoltár mind visel magán valami hűségét rontó bélyeget. Leginkább itt a forma miatt való feloldás szerepel. Így a 94. zsoltárban, hol a fordítás versszakról versszakra követi a V. szövegét, de a forma miatt az eredeti rövid gondolatai feloldódnak és kifejezésekben is bővülés mutatkozik: V.tDeus ultionum Domnius, deus ultionum libere égit. M.: Istenem, Uram! ki gonoszoknak vagy bosszúállója, Az özvegyeknek és árváknak vagy oltalmazója Személyednek és hatalmadnak légy megmutatója. Exaltare qui judicas terram redde retributionem superbis. Csak te magad vagy ez egész földnek ő igaz bírája, Felmagasztaljad azért magadat, hogy minden meglássa A kevélyeknek, kegyetleneknek mely nagy δ romlása. Usquequo peccatores Domine usquequo peccatores gloriabuntur. stb. Hamisságokban ó Úristen, vájjon míglen élnek, Gonoszságokban ennyi ideig miért örvendeznek, Hogy keményképen immár tetőled meg nem ítéltetnek, stb. A forma feloldása a dallam miatt a 30. zsoltárban szerepel. Különben, híve|n követi az eredetit, még a számozása is a V. szerint megy. (Tulajdonképpen a 31. zs.) Hű fordításnak mondható az 50. és a Sztárai fordításában fennmaradt 36. zsoltár. Ez utóbbi, bár hű átültetés, mégis lendületes, szép ének, a siralomnak, a gonoszság felpanaszolásának és a him4»