Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 5. Zsoltárfordítások és átdolgozások

52 nusznak, az isteni irgalom és jóság dicséretének gyönyörű keveréke. Érezhető rajta, hogy költő műve. Sztárainak ugyanilyen szép és pontos fordítása a 28. zsoltár, mely csaknem ugyanazon szavakkal adja vissza a V. szövegét, a sorokból mégis erőt érzünk kisugározni: V.: Dominus adjutor meus, et protector meus in ipso sperant cor meum. M.:Mondlak téged én erőmnek és én pajzsomnak, Én szivemnek csak egyetlen egy bizodalmamnak. Ugyancsak hű fordításnak mondhatjuk a 37., 64., 65., 92., és 94. zsoltár átültetését is, melyek Sztárai Mihály művei. Egy másik csoportba sorozhatjuk az összevonással fordított zsoltárokat. Az eredetitől ezek sem térnek el nagymértékben, de a forrás szövegét a magyarban összevonva adják. Két, sőt három versszakot egy strófában mondanak el. Ez eljárás szép példája a 51. zsoltár fordítása (Ürísten irgalmazz nekem). A magasztaló ének 1. versszaka — V. 1— 6.-vszaka 2. „ — V. 7—10. „ , 3. „ — V. 11-14. „ 4. „ _ V. 15—17. „ 5. „ — V. 18—20. tehát 3—3, sőt 6 strófát von össze egy szakaszba a fordító. Ilyen összevonással fordítja az 57. zsoltárt István deák, illetve csak részlegesen alkalmazza a módszert, mert a V. 1.—.6 versét híven fordítja (1—9. versszak). Az összevonásnak mutatós példája a 79. zsoltár fordítása is. Az átültetés itt is hű, csak a magyar rövidebb terjedelemben mondja el a latin mondanivalóját, de a fő gondolatot sokszor ugyanazon kifejezésekkel adja vissza. Íme a fordítás váza: A magyar 1. versszaka — V. 2— 3. vszaka 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. — V. 4. — V. 6— 8. — V. 9—12. — V. 13—15. — V. 16. — V. 17—20. befejező versszak (az 5. kimarad) Az átültetés egy másik fajtája a kihagyásos fordítás, mikor a zsoltáríró az eredeti egyes versszakjait, melyeket nem