Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 5. Zsoltárfordítások és átdolgozások

44 127. „ Mindenek meghallják és jól megtanulják. V. 96. 128. „ Boldogok azok, kik Istent félik. Sz. G. 66. 128. „ Minden hív keresztyének meghalljátok. Sz. G. 66. 130. „ Bűnösök hozzád kiáltunk. Sz. G. 67. 130. „ Felséges Isten, hozzád kiáltunk. Sz. G. 68. 133. „ Mely igen jó legyen az egyenesség. Sz. G. 69. 134. „ Űrnak szolgái dicsérjétek. Sz. G. 70. 134. „ Ti kersztyének dicsérjétek. Sz. G. 1590. 137. „ Izraelnek megnyomorodott. Sz. G. 1590. 142. „ Mikoron az Szent Dávid megesmere. Η. II. r. XCII. b. 143. „ Hallgass meg Atya Isten az mi szűk. Sz. G. 71. 144. „ Minden állat dicsérje az Ür. Η. II. r. LXXXVIII. b. 145. „ Nagy hálaadással magasztallak téged. Németi F. V. 103. 146. „ Dicsérjed, áldjad én lelkem. 1620. 155. 146. „ Dicsérd az Istent mostan. Sz. G. 1579. 147. „ Drága dolog az Üristent dicsérni. Skaricza M. Sz. G. 1590. 148. „ Mikor az Szent Dávid megesmere. Sz. G. 75. A zsoltárok szerkezetét vizsgálat alá véve megállapíthatjuk, hogy a fordítás megindulását és berekesztését bizonyos mindig visszatérő és ismétlődő motívumok teszik ki. Vegyük szemügyre e motívumokat. A meginlulás egyik jellegzetes formája a zsoltár keletkezéstörténetének leírása. Tájékoztatóul néha egész kis eseménysort ír le a fordító. A 74. zsoltár megindulása pl. a következő: „Hogy Jeruzsálemnek drága templomát eldúlatá régen és ő városát az Antiokus, ki bírá Siriát, a hívek tőnek illy panaszolkodást." A legbővebb efajta megindulást a 34. zsoltár fordítása tartalmazza: „Mikoron Dávid Saul elől futna Achis királyhoz beszaladott volna király szolgái megesmerték volna, megmondták királynak, hogy Dávid volna. Akkor Dávid megijede szivében elváltoztatta orcáját féltében, Isten hatalma nem juta eszében, gyarlóságát mutatá ijedtében. Gyermekmódra bolondoskodik vala, kezével ő az falra kapdos vala