Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 2. Énekügyi rendelkezések. A XVI. századi evangélikus liturgia

18 Az említett zsinatok cikkelyei fejezik ki legjobban, mennyre fontosnak, hasznosnak tartotta a XVI. század a gyülekezeti éneket. Hogy református zsinatok végzéseit is idéztük, mindazért van, mert ezek rendelkezései, intései teljesen fedik Luther követőinek korabeli fölfogását. Ε felfogástól már eltér az 1566. évi Helvetica Confessio (XXIII. r. 4. pont.) figyelmeztetése, mely szerint „abban az éneklésben, melyet Gregoriánusnak neveznek, igen sok képtelenségek vágynák: ahonnét azt, mind a mi Ekklésiáink, mind más Ekklésiák, méltán vetették meg... A Canonica órákat, azaz az olyan könyörgéseket, mellyek a Napnak bizonyos óráira rendeltettek, és a Pápistáktól elénekeltetnek, vagy elmondatnak, nem tudták a Régiek, ... vágynák ebben sok képtelenségek is: mellyekre nézve azok helyesen hagyattatnak el az Ekklésiától." (Huszthy Riskó Sámuel debreceni 1791. évi magyar kiadása, 165—66. 1.) Ez már tisztára református felfogást tükröz, hiszen az evangélikusok még sokáig énekelték templomaikban a szép himnuszokat és a gregorián énekeket. Az énekírók, reformátori munkásságú papok, tanítók is nyilatkoznak az éneklésről. Így Gálszécsi István énekeskönyvének ajánlósoraiban így ír: „Mert Szent Pálnak mondása szerint szükségesek ceremóniák és énekek az szentegyházban, hogy tudatlanokat taníthassanak és inthessenek félelemre, hitre és hálaadásra..." Huszár Gál pedig az énekekről szólván megemlékezik az énekköltészet elterjedtségéről, ezáltal feljogosít bennünket arra, hogy az ismert énekeken kívül is feltételezhessünk számos Istenes költeményt: „ Vannak kezünknél több dicséretek és a Krisztusnak születéséről, kiket mind ide nem akartunk írnia, miért hogy amint arányozzuk, némelyeket tudatlan emberek szerzettek, kikkel a több jót is megrútítanánk." Még a XVII. században is szükségesnek látták az éneklés módjáról utasításokat adni. Így Gelei Katona * István ajánló soraiban, melyet az Öreg Graduálban Rákóczi György fejedelem előszava után találunk, így ír a gyülekezeti énfek szabályairól: „A szent próféták Soltárit és azok mellett az Isten beszédéből a Szent Írásból használtatott és az közönséges keresztyéni hitnek ágazataihoz alkalmaztatott himnuszokat, lelki dicséreteket énekeljük szívből az Űrnak, az mi