Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

III. A XVI. és XVIII. század - 3. Énekeskönyvek, énekgyüjtemények

98 Öh mi Szent Atyánk 470.1. — Ο páter sancte. Atya Istnetől születék 230.1. — Corde natus. Mostan eljöttek az idők 219.1. — Iam ter quaternis. Küldé az Üristen hűséges 213.1. — Mittit ad virginen. Ür Isten, irgalmazz nekünk 482.1. — Litania maior. Ε himnuszok nagyrésze a Batthyány kódexben is megvan és ezek a kódexbeli szövegekkel kevés kivétellel szószerint megegyeznek. Leginkább csak a helyesírást változtatta itt meg a szerkesztő. Az említett énekeken kívül megemlíthető a Péczeli Királynak tulajdonított „Könnyem áradási" kezdetű ének, Ádám siralma 3 énekben, Bodrogi Lászlóné siralmas éneke, Czeglédi Pál édes Pannájának búcsúztatója: „Krisztus kerülök szerelmes szüleim" kezdettel, Catharina Aratoris éneke: „Krisztusnak hívei" kezdettel, továbbá egy hosszú búcsúztató: „Véletlen embernek utolsó órája". A magyar „Lelki Öra"-nak gazdag anyagából bővült a Zengedező Mennyei Kar. Sartorius Wittenbergből hazatérve, Torkos András, Szenczei Bárány György, Vásonyi Márton, Fábri Gergely és Bárány János pietista papok közé állt és együtt bővítették ki, javították át Aachs könyvét (1735). A Zengedező mindinkább bővült, míg Torkos József győri lelkész és társai 1743-ban megjelentették az „Üj Zengedező Mennyei Kar. Frankfortumban 1743." című énekeskönyvet, melyhez külön lapszámozással Szenczi Molnár Albert zsoltárait kötötték. Az Űj Zengedezőt a következő években többször is kiadták, nagy kedveltségnek örvendett. Megjelent: 1747-ben 12. r. 360. 1. 1748 „ 12. r. 240. 1. 1750 „ 8. r. 1014. 1. 1760 „ 8. r. 1014. 1. 1768 „ 8. r. 1014. 1. 1770 „ 8. r. 1014. 1. 1778 „ 8. r. 1014. 1. 1784 „ 8. r. 1014. 1. 1798 „ 8. r. 1014. 1. A kiadások terjedelmének hirtelen megnövekedése nem tulajdonítható, mint Payr állítja, csak a Lelki Órának. Inkább gondolhatunk a korabeli pozsonyi és marburgi énekeskönyvek (németek) erős hatására. A legnagyobb bővülés u. i. a német