Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)
III. A XVI. és XVIII. század - 3. Énekeskönyvek, énekgyüjtemények
99 énekekben észlelhető. A Lelki öra által tartalmazott és teljes egéazjébqn átvett 58 német énekkel szemben ugyanis 179 áll, melyek újonnan szerepelnek és abból hiányoznak. Az új német énekek a következők (a lapszámozást az Űj Zengedező 1778-i kiadásából vettük)· 995.1. — Verleih uns Frieden gnädiglich (Luther III. 21.) 120.1. — Der am Kreutz ist meine Liebe 597. L — Wer Gott vertraut hat wohl (IV. 699.) 289.1. — Nun Gott lob! es ist vollbracht (Ben. Schmolk 1 1737.) 876.1. — Lobet den Herrn (IV. 168.) 10.1. — Gott sey Dank durch alle Welt (Heinr. Held 1 1650.) Áldott légyen a nagy Isten 11.1. — Lob sey dem allmächtigen Gott (Mich. Weisse III. 230.) Áldott légy irgalmas Ür Is. 307.1. — Sey hochgelobet barmherziger Gott. Aludjál, te kedves gyerm. 330.1. — Schlaf sanft und wohl. Adj békességet Üristen A keresztfán szeretetem Aki bízik ragaszkodik Aid Istent, vége vagyon Áldjuk az Urat Áldott az egek Ura A nap lement, óh Jézus 881.1. A nap támad, fut a setétség Der Tag ist hin, mein Jesu (Joach. Neander 1 1680.) 835.1. Der Tag vertreibt die finstre Nacht (M. Wiesse III. 319.) A setét éj már reánk száll 883.1. — Nun bricht die finstre Nach (Kaspar Neumann f 1715.) A szent Isten nem 996. l.j — Gott ist nicht ein gebundener. Atya Isten, adjad, kérünk 240.1. — Gott Vater sende deine Geist. Atyám, mindenkor tégedet 836.1. — Ich will ο Vater allezeit. Avagy elrejted-é, Jézus 669.1. Az éj im érkezik 885.1. Az éj immár elenyészett 838.1. Az én lelkem csendes 994.1. Az Isten él, mit bánkódom 334.1. Az Istennek, Atya, Fiú 840.1. Az Ür az én hű pásztorom 313.1. Az Űr gondot visel Bízzad minden utadat Bízzad az Ürra minden Búcsút vészek e világtól 335.1. 338.1. 341.1. 575.1. Hast du denn Jesu dein Angesicht. Die Nach ist vor der (K. Ziegler). Nun sich die Nacht geendet hat' (Joh. Fr. Herzog). Meine Seel ist stille (Joh. Kaspar Schade 1 1698.) Lebt Gott wie kann ich. Das Welt mein Gott (E. Löner III. 642.) Der Herr ist mein getreuer Hirt (Corn. Becker III. 588.) Gott der wirds wohl machen (E. Stockmann f 1712.) Befihl du deine Weege (Paul Gerhardt f 1676.) Befihl dem Herrn deine Weege. So wünsch ich nun ein gute Nacht (Phil. Nicolai V. 259.) 7*
