Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)

2017-02-26 / 8. szám

2 • Evangélikus élet 2017.február26. • KRÓNIKA Ülésezett egyházunk reformációi emlékbizottsága Az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalának székházában ülésezett február 8-án a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága. A kezdőáhítatot Korányi András lelkész, az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem pro­fesszora tartotta. íKor 1,7-8 versei alapján szólt a Szentlélek ajándékai­ról és a reformáció jelentőségéről, és azt is a jelenlévők szívére helyezte, me­lyik a jövőbe mutató, követendő irány. Fabiny Tamás püspök a püspöki kör­levél ismertetésével kezdte hozzászó­lását az ülésen. Kitért azokra a dátu­mokra és országos programokra, ame­lyeken a püspöki tanács fokozottan szeretné láthatóvá tenni az evangélikus jelenlétet. Lassan körvonalazódik Ulrich Par­­zany evangelizációja, a Papp László Bu­dapest Sportarénába szervezett októ­ber 31-i esemény és a november 11-re tervezett, egyelőre Reformáció 500+ munkacímen futó megemlékezés, va­lamint a zenei események és az augusz­tusi wittenbergi magyar napok prog­ramja is. A tanácskozáson többek között el­hangzott azt is, hogy a Luther-rajzfilm­hez nemsokára elkészül egy kapcsolódó honlap, amely nemcsak a film hátterét ismertetné, hanem interaktív lehetősé­geket is biztosítana a fiataloknak. A Lu­ther Válogatott Művei könyvsorozat kö­vetkező kötete szintén a kiadás előtti fá­zisban van, a Luther-rajzfilm 6. és 7. epi­zódjával együtt tartanák a bemutatóját. A kormányzati Reformáció Em­lékbizottság támogatásával, Reuss And­rás szerkesztésében jelent meg a Csak Krisztus légyen Mesterünk - Ötszáz idé­zet Luther Márton írásaiból a reformá­ció 500. évfordulójára, 1517-2017 című kötet. Nagy érdeklődés mellett meg­kezdődtek a Magyarországi Luther Szövetség előadásai is a Deák téren. A Magyar Posta emlékbélyeg kibocsá­tását tervezi 2017-ben, háromféle cím­letben és dizájnnal. A Duna Televízió vetíti a Reformáció hétről hétre című sorozatot, amelyben evangélikus és református szereplők mutatják be a reformáció értékeit. A so­rozat egyes részeit honlapunk (Evan­gélikus.hu) is hétről hétre közzéteszi. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Segítő kezet nyújtani EKME-közgyűlés Budapesten Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) február 18-án tartotta csen­desnappal egybekötött közgyűlését Budapesten, a Deák téri gyülekezet nagy­termében. Az alkalom mottóját egy jól ismert ifjúsági ének egyik sora ad­ta: „Tárjátok kezeitek...” A szervezők szerint ez a felszólítás nem csupán az Isten előtti nyitottságra bátorít, hanem kifejezi a külmissziói küldetés lénye­gét is, vagyis hogy segítő kezünket nyújtsuk a szükségben levők felé, éljenek bármilyen távol is tőlünk. A csendesnap résztvevői nem kis ér­deklődéssel hallgatták a dr. Bálintné Kis Beáta tanárnő (képünkön) által meg­osztott legfrissebb híreket a Kenyában támogatott árvákról, hiszen a Vízkereszt a külmisszió ünnepe elnevezésű kam­pány révén újabb adományozók jelent­keztek, akiknek a segítségével növel­ni lehetett az ebédeltetési és taníttatá­­si programban részesülő gyermekek létszámát. Erről már Zalán Péter társ­elnök számolt be elnöki jelentésében. Kedves színfoltja volt a napnak, amikor Jonathan Braun, a Mission of Christ (Krisztus Missziója) elnevezé­sű szervezet munkatársa és felesége, Theodora Prayogo mutatták be Indo­néziát, azt a tizenhétezer szigetből ál­ló országot, amely vallási különböző­ségei ellenére is egymás tiszteletét és el­fogadását hirdeti. A legnagyobb érdeklődés Németh Pál előadását kísérte. A református lel­kész a hetvenes évek közepétől foglal­kozik arab kultúrával, az iszlám vilá­gával. Két évig Damaszkuszban is ta­nulhatott, muzulmán teológián. Ott is­merte meg az iszlám mentalitást, illet­ve - ahogyan ő maga fogalmazott - azt a „szellemi státuszt”, amely képtelen más gondolatrendszer befogadására. Éppen ezért kategorikusan kijelen­tette, hogy keresztény-iszlám párbe­széd nem létezik. Noha sokan próbál­koznak vele, eredményre - szerinte - sohasem fog vezetni. Ugyanakkor ar­ról is szólt, hogy az iszlám tulajdonkép­pen tiltja azt a fajta hidzsrát, kivándor­lást, amelynek az a célja, hogy valaki elhagyja a földjét, és - gazdasági ok­ból - egy „jobban fizető” helyre távoz­zon. Sarkosan így fogalmazott: „Az isz­lám világ a gyarmatosítások óta nem magától fejlődik, hanem reagál arra, ami Nyugatról (USA, Európa) vele tör­ténik.” A nyitóáhítatot tartó Gerőfiné dr. Brebovszky Éva, a vendéglátó gyüleke­zet lelkésze Isten kitárt karjára hívta fel a figyelmet a bibliaolvasó Útmutató az­napi igéje (Ézs 65,1a) kapcsán. Saját kontinensünkre, Európára vonatkoz­tatta az Úrnak egykor a babiloni fog­ságból visszatért népéhez intézett sza­vait: „Megkereshettek [...], megtalálhat­tak volna...” ■ B. Pintér Márta, az EKME lelkészi elnöke Itt a szembenézés ideje? Keresztény társadalmi mártírium 1944-1956 címmel rendeztek konferenciát Elszenvedői, áldozatai, megalkuvói vagy mártírjai voltak a felekezetek az egy­­pártrendszerű diktatúrának? A válasz korántsem olyan egyszerű, hogy bár­melyik minősítést kiemelhetnénk - ez is kiderült a Mika Sándor Egyesület által szervezett február 9-i nemzetközi konferencián a budapesti Petőfi Iro­dalmi Múzeumban. Az egyházi közelmúlt feltárása megke­rülhetetlen feladatuk nemcsak a tör­ténészeknek, hanem magának az egy­háznak is. Ebben a folyamatban a tényfeltárás jó úton halad, az egyház és az állambiztonság kapcsolatának viszo­nyáról egyre több dokumentum kerül napvilágra, illetve a történészek által feldolgozva könyvek lapjaira. „Az egyháznak nem elsődleges fel­adata a múltfeltárás, viszont a múlttal való szembenézés szükséges ahhoz, hogy hitelesen tudja hirdetni Isten igé­jét” - fogalmazott Prőhle Gergely. A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, a nemzetközi konferenciának helyet adó Petőfi Iro­dalmi Múzeum főigazgatója köszön­tőjében hangsúlyozta, hogy „meg kell nevezni azokat az embereket, akikről jó lelkiismerettel kijelenthető, hogy az egypártrendszer kiszolgálói voltak”. Prőhle Gergely a beszédében kitért ar­ra is, hogy a történeti kutatásokban az elmúlt évtizedekben számos mulasz­tás is történt. Ez a konferencia azon­ban jelzi, hogy a fiatal történészek, ku­tatók között egyre nagyobb az érdek­lődés a második világháborút követő egyházi élet iránt, megvan a szándék a megértésére és feltárására, és ezt a szándékot támogatni kell. Ma is kényes kérdés „Részrehajlás és félelem nélkül kell szólnunk és kutatnunk az 1944-1956 közötti időszak egyházi és világi tör­ténetét” - mondta Veres András győ­ri megyés püspök. A Magyar Katoli­kus Püspöki Konferencia elnöke meg­nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a kiszolgáltatottak millióit nem szá­molva a kommunizmusnak több mint százmillió áldozata volt. A korszak vizsgálatának ellentmondásosságával kapcsolatban a győri megyés püspök elmondta: „A kommunizmussal való szembenézés sokaknak még ma is ké­nyes kérdés.” Rávilágítva a kor szelle­mére, Radnóti Miklós Töredék című versének részletét olvasta fel: „Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéj­jel ölt, nemcsak parancsra...” A püspök kitért arra, hogy a Szovjetunió ideoló­giai alapon ellenségnek tekintette Ma­gyarországot, azon belül kimondottan a magyar katolikusságot. Az elnyomó diktatúra célja az volt, hogy gyengítse és megsemmisítse az egyházat - emelte ki a katolikus püspök. Az egyház ellen elkövetett ideológiai támadásokról is beszélt Lackner Pál. „Az egyház elleni ideológiára támaszkodó akciók sokfrontos támadásának célja az intézmény, az értékrend, az erkölcsi tar­tás, a szolgálat és az azt végzők morá­lis, jogi, de akár fizikai megsemmisíté­se volt” - fogalmazott az evangélikus püspöki tanács titkára. Ugyanakkor óvatosságra is intett, figyelmeztetve arra, hogy bár sok esetben alkalmazha­tó a klasszikus „bűnös vagy áldozat” fel­osztás, a korszak vizsgálatánál látható, hogy sokkal árnyaltabb a kép. „Az emberi tisztánlátást nem erősíti, hogy a legtöbb forrás nem teljes, sok esetben tudható, hogy az iratmegsemmisítések miatt nincs is erre esély. Az emberi té­nyező sosem lehet tökéletesen objektív: a múló idő, a kopó emlékek vagy a tu­datos felejteni akarás megteszik a ma­guk hatását. A gyógyulási folyamatokat gyorsítja a beismerés, elősegíti a meg­bocsátás” - mondta Lackner Pál. Hitéleti pezsgés a diktatúrában Bogárdi Szabó István, a Magyarorszá­gi Református Egyház Zsinatának lel­készi elnöke a korszakkal kapcsolatban megállapította, hogy eltökélt és mód­szeres egyházüldözés zajlott, mely­nek kutatása, feltárása és a közvéle­ménnyel való megismertetése fontos feladat. „A diktatúra működtetői nem­csak külső nyomást gyakoroltak az egyházra, hanem a rendszer hívei ar­ra is törekedtek, hogy meggyengítsék az egyházat az egyház által” - mond­ta a református püspök. Kitért a mai keresztényüldözésre is: „Szorongató aktualitása is van a konferenciának, hi­szen látjuk, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás.” „Isten ledöntött templomában...” - A katolikus egyház helyzete 1944 és 1956 között címmel tartott a korszakot is­mertető átfogó előadást Balogh Mar­git. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont­ja Történettudományi Intézetének tu­dományos tanácsadója többek között felvázolta az egyházi vezetők ellen in­dított pereket, az egyházi iskolák álla­mosítását, valamint az egyház elleni in­tézkedéseket. „Az 1945-48 közötti idő­szakban az egyház szeparálása zajlott, míg azt követően Rákosi hadat üzent az egyháznak” - fogalmazott. Bemu­tatta, hogy a diktatúra működtetői a vallásszabadságot úgy értelmezték, hogy az csupán egyéni ügy, ezért az egyház tevékenységét az istentisztele­tek megtartására és az úrvacsora ki­szolgáltatására próbálták korlátozni. Ugyanakkor fontos megfigyelni az egyházon belüli folyamatokat - muta­tott rá -, mert míg a diktatúra egyház­ellenes intézkedéseket hozott, addig a társadalomban hitéleti pezsgés indult. A kutató a Mindszenty /ózse/elleni per kapcsán arra is felhívta a figyelmet: nem egy esetben előfordult, hogy az egyházi vezetők ellen indított perek vádlottait a sajtóban nem az egyházi szolgálatuk miatt nevezték bűnösnek. Balogh Margit emlékeztette a jelenlé­vőket, hogy 1945-1956 között a letar­tóztatott papok száma meghaladta a négyszáz főt. Ám mint mondta, míg a papság ellen elkövetett bűnöket egy­re jobban feltárja a történettudomány, a hívő laikusokról kevés szó esik. A tu­dományos tanácsadó arra biztatta a ku­tatókat, hogy induljon el a világi hívők diszkriminációjának kutatása. Akik tanúságot tettek „Bármit hoz a holnap, egy szakasz le­zárult” - Tizenkét év a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház történetében (1944-1956) címmel tartott előadást Mirák Katalin történész. A Magyaror­szági Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának tagja a „mi történt az egyházzal” kérdés kapcsán hangsúlyoz­ta: minden egyházellenes nyílt vagy burkolt intrikát elszenvedett az evan­gélikus egyház. „Ez az egyházüldözés legkíméletlenebb időszaka, amelyben a diktatúra minden elképzelhető és el­képzelhetetlen módszere sűrűsödött.” A kutatásokkal kapcsolatban a tör­ténész hozzátette, hogy ez a leginkább feltárt időszak egyházunk életében, és ez nem véletíen, hiszen a szenvedő egy­ház mártíriuma is leginkább ezekben az években rajzolódott ki. „Börtön, ki­telepítés, rabság, kínzás, halál, becsü­letsértés, mellőzés, államosítás, betil­tás, cenzúra - mindezekkel a szavak­kal jellemezhető az a trauma, amely az evangélikus egyházat is érte” - figyel­meztetett az előadó. Az egyház belső folyamatait élet­utak rövid ismertetésével mutatta be. A konferencia fontos momentuma volt, amikor Káldy Zoltán 1963-ban írt ügy­nökjelentéséből idézett, ezzel is érzé­keltetve a korszak ideológiai belső bomlasztását. A szembenézés fontos­ságára Scholz László lelkész „bűnbánati beszédének” felelevenítésével mutatott rá. „Akik életük kockáztatásával is ta­núbizonyságot tették az igazságról” - fogalmazott Scholz László azokról, akik a mártírutat választották. Az elő­adó ismertette Ordass Lajos és Tú­­róczy Zoltán püspökök meghurcoltatá­sát, de többek között Kékén András, Csaba Gyula, Böröcz Sándor, Kendeh György és Madár Gábor életútját is hall­hatta a jelen lévő közönség. „Az Úr nem hagyta el az övéit, mert a legvadabb egyházüldözés évei­ben söpört végig a lelki megújulás sze­le, megtérések sora következett be. Ez a lelkierő sokaknak helytállást adott a megmaradáshoz ezekben a nehéz időkben” - mondta Mirák Katalin. Nem az egyház hódolt be „A vallásosság elsődleges hordozói a nők, ehhez képest kevésbé esik szó a szerepvállalásukról. Érdemes lenne a jövőben többek között a lelkipásztorok feleségeinek életútját is vizsgálhi” - mondta Földváryné Kiss Réka törté­nész, aki Reformátusok 1944 és 1956 kö­zött címmel tartott előadást. A Nem­zeti Emlékezet Bizottságának elnöke az előadásában kitért a földkérdésen túl a református egyház és a kisgazdapárt kapcsolatára, valamint a protestáns egyesületek ellen indított perekre és vá­dakra is. „Az egyházat nemcsak kívül­ről támadták, hanem belülről is pró­bálták bomlasztani” - fogalmazott Kiss Réka. Felvázolta azokat a külön­böző hatalmi harcokat, amelyek a re­formátus egyházban a vizsgált időszak­ban érzékelhetők voltak. Az állam és az egyház közötti 1948-as megállapo­dással kapcsolatban a Nemzeti Emlé­kezet Bizottságának elnöke hangsú­lyozta, hogy „ekkor nem az egyház hó­dolt be, hanem az egyházvezetés”. A katolikus egyház helyzete Len­gyelországban 1944 és 1956 között cím­mel Bogdan Stanaszek tartott előadást. A krakkói II. János Pál Pápai Egyetem professzora a lengyel katolikus egyház sorsát mutatta be. „A lengyel egyházat - a magyarhoz hasonlóan - a sekres­tye falai közé akarták szorítani” - fo­galmazott. 1944 és 1950 között az egy­házi egyesületek közül Lengyelország­ban egyedül a szociális segítséget nyúj­tó Karitász működését engedték, aztán 1950-ben államosították. A lengyel kommunista párt vezetősége arra töre­kedett, hogy az egyházi vezetőket ma­guk mellé állítsák, hogy ezáltal is élez­zék a feszültséget az egyházban, illet­ve megkönnyítsék a pártállami ideoló­giának ellenállók megfigyelését. Él a hitvallók emlékezete Az egész napos nemzetközi konferen­cián előadott még többek között Kö­bei Szilvia, az Állambiztonsági Szolgá­latok Történeti Levéltárának tudo­mányos főmunkatársa (Az egyházül­dözés [állam]jogi környezete) és Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bi­zottságának történésze is (Az Állami Egyházügyi Hivatal 1956 előtti műkö­déséről). Piotr Tylec, a Sandomierzi Egyházmegyei Könyvtár igazgatója A papság elleni állami agresszió eszkö­zei Lengyelországban 1945 után címmel tartott előadást, míg Bognár Zalán, a Károli Gáspár Református Egyetem docense a második világháborús Ma­gyarország területéről történt szovjet deportálások mérlegéről értekezett. A Mika Sándor Egyesület által a Pe­tőfi Irodalmi Múzeumban megrende­zett konferencia előadói nemcsak a pártállami diktatúra egyházellenes in­tézkedéseire, az elnyomás módozatai­ra, az egyház elleni bomlasztás miként­jére mutattak rá, hanem felhívták a fi­gyelmet azokra is - egyháziakra és vi­lágiakra -, akik hitvallóként a vallás­­ellenes kommunista terror idején is hű­ek maradtak a Biblia tanításához. ■ Galambos Adám

Next

/
Thumbnails
Contents