Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-02-14 / 6. szám

Az Evangélikus Élet kéthetente megjelenő hírlevele 81. évfolyam, 6. szám 2016. február 14. Böjt 1. vasárnapja (Invocavit) Ára: 100 Ft www. evangélikus, hu Idén is nagy siker a házasság hete Hazánkban kilencedik alkalommal ren­dezik meg a házasság hetét a keresztény egyházak és civilszervezetek széles kö­rű összefogásával. A már huszonegy or­szágban jelen lévő mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire, valamint segítséget nyújtson a házasságra készülőknek vagy a párkapcsolati problémákkal szembe­­sülőknek. Az idén február 7. és 14. kö­zött zajló országos rendezvénysorozat házaspár arca Hegedűs Endre Kos­suth- és Liszt-díjas zongoraművész és felesége, Hegedűs Katalin. A közpon­tilag szervezett programok fővédnöke Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége. ■ Gál Evraim felvétele Istennel való kapcsolatunk nem kereskedelmi ügylet, nem lehet a tar­talma a tartozik-követel viszonyrend­­szer, hiszen az ember kizárólag a hit ál­tal, nem pedig cselekedetei által újul­hat meg. Isten nem vár arra, hogy va­lamit adjunk neki, hiszen nincs szük­sége semmi olyanra, amit mi esetleg képesek lennénk adni, sokkal inkább azt várja el tőlünk az Ür, hogy feleba­rátainknak adjuk meg mindazt, ami tő­lünk telik. Vagyis a hit és a cselekede­tek egymástól elválaszthatatlanok, sőt a hit kizárólag eleven, cselekvő dolog lehet. Erre mutat rá egészen egyértel­műen Luther Márton - jelentette ki előadásában Reuss András. A konferencia második napjának kezdetén Balicza Iván, a budavári evan­gélikus gyülekezet nyugalmazott lelké­sze tartotta az áhítatot. Egyebek mellett a hit és a bizalom összefüggéséről beszélt, arról, hogy önmagában nem elég az egy­ház tanításának ismerete, hiszen ez mit sem ér, ha nem társul hozzá az Úrba ve­tett feltétlen bizalom. „Akiben megbí­zom - mondta Balicza Iván -, annak hallgatok a szavára, vele kapcsolatban nem keresek mindenáron kézzelfogha­tó, racionális magyarázatokat, hiszen bí­zom benne, s így a tőle eredő, belőle fa­kadó, ám nem látható, tapintható dol­gokban sem kételkedem.” Folytatás a 3. oldalon i»­Volt némi bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy egészen pontosan hányadik Luther-konferenciát tartották ja­nuár utolsó hétvégéjén Révfülöpön. Végül Hafenscher Károly, egyházunk zsinatának lelkészi elnöke, egyben a Ba­­laton-parti Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ vezetője úgy döntött, hogy a tizediket, s ebbe mindenki jó szívvel belenyugodott. Annál is inkább, mert ez a körülmény a legkevésbé sem befolyásolta az esemény lénye­gét, hiszen a színvonalas, érdekes előadások és a baráti beszélgetések bőven kárpótolták a résztvevőket a kezdeti bizonytalanságért. A Luther-konferencia megálmodója, az első alkalom megszervezője, lebo­nyolítója és a következőkben állandó háziasszonya Isó Dorottya lelkésznő volt. Idén is ő köszöntötte a résztvevő­ket, majd áhítattal kezdődött az alka­lom január 29-én, péntek este. Weltler Gábor lelkész szenvedélyes prédikációjában arról beszélt: mind többen nyilatkoznak úgy, hogy ők „a maguk módján vallásosak”. Ez egy kicsit olyan - magyarázta -, mint amikor a rest drukker nem megy ki a mérkőzésre, inkább otthon, a fotelben ülve, televízión nézi meg a közvetítést. Valami történik vele, de a lényegről, a közösség, az együvé tartozás élményé­ről biztosan lemarad. Nincs fotelkereszténység; vagy tel­jes szívvel, lélekkel hiszünk, vagy nincs az egésznek értelme - jelentette ki Weltler Gábor. Sok egyéb mellett ar­ra is intett, hogy saját érdemeinket so­ha ne helyezzük Krisztus elé, és szün­telenül figyeljünk az evangéliumra, mert csak ez újíthatja meg személyes életünket és egyházunkat. Hit és cselekedet Dr. Reuss András professzor esti elő­adásában Luther Mártonnak a csele­kedetekről vallott nézeteit vizsgálta. Már az elején leszögezte: félreérti a re­formátor gondolatait és szándékait az, aki azt állítja, hogy Luther szerint nem szabad beszélni a jó cselekedetek­ről. Cselekedetekre bárki képes, de csak azok a cselekedetek jók, amelyeket Is­ten parancsol. Tetteinket nem az em­berek mérik meg, hanem Isten, akinek színe előtt mindannyian egyformán mezítelenül állunk - mondta az Evan­gélikus Hittudományi Egyetem profes­sor emeritusa. Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk, Istenünk, szere­tő mennyei Atyánk! Te egykor harcba küldted értünk egyszülött Fiadat, aki ellenállt a kísértének, és engedelmes volt mindhalálig, hogy a bűn hatalmából megszabadít­son minket. Nem arany vagy ezüst, hanem a Golgotán hullott drága vé­re volt váltságunk nagy ára. Őálta­la, ővele és őbenne mondjuk el imádságunkat. [Lektor:] Űr Jézus Krisztus! Te vagy a mi legnagyobb Főpapunk, aki harcoltál és harcolsz üdvössé­günkért, és egyetlen igaz közben­járóként most is értünk esedezel az Atyánál. Áldj meg minket, hogy hi­tünk, reményünk és szeretetünk so­ha el ne fogyatkozzék. Add, hogy mindnyájan meglássuk kereszted­ben a valódi békességre vezető utat! Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Úr Jézus Krisztus! Te harcoltál és harcolsz ma is minden emberért. Segítségedet kérjük a böjti idő kezdetén, hogy csak rád figyel­jünk, és mindenkor szent igédből él­jünk, amely a kereszten aratott győ­zelmedről tanúskodik mindnyá­junk számára. Ne engedd, hogy a go­nosz kísértése eltérítsen minket a te utadról! Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Úr Jézus Krisztus! Te har­coltál és harcolsz azokért is, akik még nem látták meg benned életük egye­düli Urát és igaz Megváltóját Ruházd fel az igehirdetőket Szentlelked ere­jével, hogy evangéliumod hűséges követei legyenek mindenkor az em­berek között! Add, hogy igéd által úgy ismerhessünk meg téged, aho­gyan te is megismertél bennünket! Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Úr Jézus Krisztus! Te harcoltál és harcolsz azokért is, akik gyaláznak és elutasítanak té­ged. Már kereszteden is ellensége­id bocsánatáért könyörögtél. Bár nem érderueljük meg, mégis arra kérünk, hogy öleld magadhoz e tő­led elfordult, beteg világot! Ámen. A püspöki tanács útmutatása a liturgikus viseletek használatáról Egyházunkban 2005 ádventje óta van lehetőség a stóla használatára, az alba viselésére pedig a Liturgikus könyv be­vezetése nyitott kaput. Sajnálattal ta­pasztaltuk, hogy a közelmúltban még­is több helyen támadt feszültség hasz­nálatuk mikéntje miatt, ezért szüksé­gesnek látjuk az alábbi szempontok fi­gyelembevételét. A Magyarországi Evangélikus Egy­házban hagyományos és minden gyü­lekezetünkben elfogadott liturgikus lelkészi viselet továbbra is a Luther-ka­­bát Mözes-táblával. A tíz éve felkínált új viseletek lehe­tőséget adnak liturgikus életünk színe­sítésére; erre az Ágostai hitvallás tesz minket szabaddá, amely így tanít az egyházról: „Az egyház valódi egységé­hez elegendő egyetérteni az evangéli­um tanításában és a szentségek kiszol­gáltatásában. De nem szükséges, hogy mindenütt hasonlók legyenek az em­beri hagyományok, vagyis az emberek által megállapított vallási szokások és szertartások...” (CA VII.) Természetesen ez nem jelent válto­zást egyházunknak az istentiszteletről, a lelkészi szolgálatról vallott teológiai felfogásában. A különböző hagyomá­nyokból levezetett liturgikus viseletek formai és tartalmi különbözőségeik el­lenére sem állíthatók egymással szem­be, nem lehet az egyiket a másiknál fontosabbnak nevezni, mint ahogy e szempontból a bennük végzett evan­gélikus lelkészi szolgálatokat is egyen­értékűnek kell tekinteni. Az elfogadott­ságukban lévő jelentős különbözőség miatt azonban a használatukra to­vábbra sem egyforma feltételek vonat­koznak. Érvényben van a 2005-ös országos közgyűlés útmutatása. Gyülekezeteink­ben a stóla, illetve az alba akkor hasz­nálható, ha erről a lelkész(ek) és az il­letékes presbitérium egyetértő döntést hoztak. Presbitériumainknak termé­szetesen ezután is lehetőségük van e té­mában dönteni, illetve korábbi dönté­sükön változtatni. Az egyetértéshez kö­tött döntés célja az, hogy liturgiái éle­tünk gazdagítása lehetőleg ne okozzon feszültséget és megosztottságot. Éppen ezért az egyetértés keresé­sére kérjük lelkészeinket vendég­szolgálataik esetén is, mivel a gyüle­kezetek belső békéjének őrzése ki­emelt felelősségünk. Kérjük és ajánl­juk, hogy a vendég és a vendéglátó lelkészek - tekintettel a helyi közös­ségre - előzetesen egyeztessenek a li­turgikus viseletről. Fontosnak tartjuk továbbá a jelzett irányelvek alkalmazását az intézmé­nyekben szolgáló lelkészeknél is. Szá­mukra is lehetőség van a stóla, illetve alba használatára, de esetükben is szükséges az előzetes egyetértő tá­mogató döntés meghozatala. Intézmé­nyi lelkészeknél az adott intézmény igazgatótanácsa az illetékes. Ökumenikus alkalmakon evangéli­kus identitásunk egyértelmű jelzése­ként a Luther-kabát (adott esetben stó­lával) használatát javasoljuk. Isten kegyelmébe és szeretetébe ajánljuk lelkészeink szolgálatát, gyü­lekezeteinket, intézményeinket és egész egyházunkat. Erős vár a mi Istenünk! Gáncs Péter elnök-püspök Dr. Fabiny Tamás püspök Szemerei János püspök Budapest-Győr, 2016. február 1. t W A lehető legtöményebb Luther Tizedik alkalommal a reformátori örökség jegyében ■

Next

/
Thumbnails
Contents