Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-02-14 / 6. szám

2. • Evangélikus Élet 2016. február 14. • KRÖN IKA Szárnyas oltárok rejtelmei Jankovics Marcell tartott előadást a BESZ-en Minden nem rögzített széket összehordtunk a budavári evangélikus gyüle­kezet kápolnájába, de még ez is kevésnek bizonyult, így többen állva hall­gatták végig a budavári evangélikus szabadegyetem (BESZ) legutóbbi, feb­ruár í-jei előadását. Jankovics Marcell rajzfilmrendező, kultúrtörténész a fel­vidéki szárnyas oltárokról beszélt, remek fényképekkel egészítve ki szemé­lyes élményekre alapuló beszámolóját. Az este házigazdája, Fabiny Tamás püspök is egy szárnyas oltár bemuta­tásával kezdte bevezető áhítatát. Lu­cas Cranach, akit a reformáció festő­­jeként is emlegetnek, 1547-ben festet­te meg a wittenbergi városi templom szárnyas oltárát, amelynek felső képe­in az úrvacsorára egybegyűlt aposto­lok, illetve a gyermeket keresztelő Philipp Melanchthon és Luther Már­ton is látható. Ám ezeknél is fontosabb üzenetet hordoz az oltár alsó képén, az úgynevezett predellán látható áb­rázolás, amelyen a szószékről a város jeles polgárainak prédikáló reformá­tor látható, amint rámutat a megfeszí­tett Krisztusra. A festő, miként Luther Márton egész teológiájában, a Megvál­tót helyezi a középpontba, azt su­gallva, hogy a reformáció és a hit lé­nyege a Krisztusra figyelés - mondta Fabiny Tamás püspök. Sajnálatosan kevés hazánkfia utazik el Szlovákiába, a valaha volt Felvidék északi területeire, ahol a történelmi vá­rosok a mai napig őrzik a magyar gyö­kerű egyházi kultúra örökbecsű kin­cseit - kezdte előadását Jankovics Marcell. Lőcse, Kassa, Bártfa csodála­tos templomai máig ámulatba ejtik a jámbor szemlélőket és a kultúrtörté­­nészeket is, hiszen a belső tereket, szó­székeket, padokat és persze a szárnyas oltárokat készítő hajdani mesterek keze munkája múlhatatlan értékeket teremtett. Az előadó az elmúlt évtizedben több, fényképekkel gazdagon illuszt­rált kötetben dolgozta fel a jelentősebb felvidéki templomok képzőművészeti alkotásait, különös tekintettel a szár­nyas oltárokra. Jankovics Marcell a BESZ-en tartott előadását saját felvé­teleivel illusztrálta, s a remek képeket magyarázva kalauzolta a hallgatósá­got keresztül-kasul az európai kultúr­­história elmúlt évszázadain. A bártfai Szent Egyed-templom kincseit jó néhány vetített fotó magya­rázatával mutatta be a hallgatóságnak az előadó. Beszélt arról, hogy a város területének hajdani birtokbavételekor az ekhós szekerekkel érkező telepesek egy-egy jókora keresztet állítottak a földbe, s köréje gyűlve imádkoztak Is­tenhez, később pedig általában ezek­nek a kereszteknek a helyén épültek a templomok. A bártfai templomot a világörökség részévé nyilvánították, s külön érde­kesség, hogy a Felvidéken itt találha­tó a legtöbb szárnyas oltár. Jankovics Marcell megjegyezte: a vallásháborúk viszontagságai során sok szakrális képzőművészeti alkotást elpusztítot­tak, de az evangélikusok javára kell ír­ni, hogy ők legfeljebb behajtották a számukra vállalhatatlan szárnyas ol­tárokat, esetleg félretették őket, de kárt soha semmiben nem tettek. A tündöklő szépségű, négyszár­nyú bártfai Jézus születése oltár klasszikus bibliai történeteket dolgoz fel, különlegessége, hogy oromdíszé­ben Szent László király szobra látha­tó. Megfigyelhető a központi ábrázo­láson - mondta Jankovics Marcell -, hogy a festő feltűnően magasra helyez­te a kép horizontját, ami azt mutatja, hogy az alkotó nem az égre, hanem a születő Megváltóval és Máriával kap­csolatos történésre koncentrál, vagy­is - Lutherhez hasonlóan - Krisztust helyezi gondolkodásának középpont­jába, és erre buzdítja a szemlélőt is. Érdekességként említette meg az előadó, hogy a legtöbb felvidéki oltár képi világának van helyi kötődése. Jó példa erre, hogy a festő az egyik oltá­ron a bibliai jelenet keretéül szolgáló, pálmákkal és ciprusokkal díszített, Szentföldet idéző tájba belefestett egy tölgyerdőt is, amelyből szarvas kandi­kál elő. Ezzel a bájos trükkel próbál­ta közelebb vinni a látványt a jámbor felvidéki polgárokhoz - mondta Jan­kovics Marcell. Ugyancsak a bártfai templomban látható a Szent Kereszt-oltár, amelyen - a fő téma mellett - az a négy ószö­vetségi próféta látható, akiknek köny­veiben a Messiás eljöveteléről olvas­hatunk. Az oltár predellájában - mint a szárnyas oltároknál általában - Krisztus szenvedéstörténetét idézi meg a festő. Jellemző volt akkoriban, hogy a templomokban látható oltáro­kat egy-egy módosabb helyi polgár ál­líttatta, így ő határozta meg, hogy me­lyik szentet ábrázolják rajta. Legalább ennyire gazdag képző­­művészeti alkotásokban a kassai dóm. Részben a messze földön és méltán hí­res tokaji bornak is köszönhető az, hogy a Sárospatakról észak, vagyis Kassa és a lengyelországi Krakkó fe­lé vezető út mellett alakultak ki a legszebb, leggazdagabb polgárvárosok - mondta Jankovics Marcell. Annak idején a krakkói királyi megrendelők­nek szállító tokaji zsidó kereskedők fel­pakolták szekereikre a boroshordókat, amelyekben a bor menet közben „ma­gától érett” - ahogyan a lengyelek mondták: „szamo rodny”, azaz magá­tól termő. A kassai oltár a magyarok­nak olyannyira kedves Árpád-házi Szent Erzsébet történetét meséli el. Sok egyéb érdekesség mellett beszélt az előadó a lőcsei templomban talál­ható faragott oltárról is, amely a világ legmagasabb szárnyas oltára, s a bib­liai ábrázolások hátterében itt is fel­bukkan a jellegzetes, Lőcse környéki táj. Jankovics Marcell lenyűgöző tárgyi tudásról tanúskodó előadásában még jó néhány felvidéki oltárról szólt, fel­tárta a műtárgyak szövevényes kultúr­történeti vonatkozásait, s olyan össze­függésekre mutatott rá, amelyeket a laikus szemlélő magától aligha lenne képes felfedezni. A BESZ következő alkalmán, már­cius 7-én dr. Monok István Széchenyi­­díjas egyetemi tanár, irodalom- és művészettörténészt hallgathatják meg az érdeklődők. Az előadás címe: Lu­ther vagy Melanchthon? - A magyar­­országi reformáció hagyományai. ■ Illisz L. László Baptista-evangélikus egyházvezetői találkozó A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Baptista Egyház veze­tői félévente találkoznak, hogy meg­osszák egymással az aktuális feladatokat, örömöket és gondokat. Ezúttal Gáncs Pé­ter elnök-püspök és Krámer György országos irodaigazgató (balra) fogadta Papp Jánost, a Magyarországi Baptista Egyház elnökét és Mészáros Kornél fő­titkárt. A megbeszélésen áttekintették az intézményátvételek tapasztalatait, a hit­oktatás, a gyülekezetplántálás, a misszi­ói és a médiaszolgálat időszerű kérdé­seit, valamint az ökumenikus együttmű­ködés lehetőségeit. A tervek szerint a kö­vetkező kétoldalú találkozóra ősszel ke­rül majd sor a baptista egyház központ­jában. ■ Kiss Tamás felvétele „Együtt szeretnénk a mennybe jutni” Fabiny Tamás püspök évekkel ezelőtt meghirdette a „beszélgető egyház” ví­zióját. A szándék csak részben valósult meg. A beszélgetés műfaja működik, de nem mindig nyíltan, szeretetben. Ezen próbáltunk segíteni dr. Hafenscher Károllyal, egyházunk zsinatának lelkészi elnökével együtt, amikor Szín-gaz­dag lutheránus egyház - az egy Krisztus hatalma alatt címmel beszélgetőfó­rumot tartottunk január 27-28-án Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangéli­kus Oktatási Központban. Mintegy negyven - nagyobbrészt - lel­készt szólítottunk meg a különböző irányzatok képviselői közül. Huszon­nyolcán el is tudtak jönni. Idézet a meghívólevélből: „Régóta szükségét érezzük egy nagy beszélge­tésnek, hiszen mindannyian - talán más tradícióból indulva, más vérmér­séklettel, más stílusban, de - ugyan­olyan nagy elkötelezettséggel, szívünk minden igyekezetével ugyanazt az Urat szeretnénk szolgálni. Mégis azt ta­pasztaljuk, hogy a felszín alatt vannak feszültségek, tisztázatlan indulatok, ki nem mondott fájdalmak egyhá­zunk szolgálattevői között. S ennek sa­játos jelét éltük át a zsinat munkájában, amikor missziói küldetésünk kapcsán kezdtünk el dolgozni. Örülünk, hogy sok félreértést már sikerült tisztázni, s közös Ügyünk érdekében alázattal próbáltuk egymást megérteni, hordoz­ni. Mégis elkerülhetetlen az, hogy szánjunk egy kis időt arra - a napi munkától elvonulva, más kötelezettsé­geinket félretéve, »szent telefonjainkat« kikapcsolva -, hogy érdemben tudjunk alapvető dolgokat tisztázni, szolgála­tunk mércéit az ige fényében közösen beállítani, a félreértéseket tisztázni és az elválasztó falakat lebontani.” Első körben a meghívásos mód­szert választottuk, hogy valóban tud­junk beszélgetni. A témákat illetően nem volt tabu. Bármit érinthettünk, előhozhattunk. A hangsúly a találko­zót is inspiráló misszió ügyén volt, amely összefügg az egyház egészének kérdésével is. A ciklus felénél tartó zsinat is célul tűzte ki az egyház missziójának meg­újítását. A jó szándék ellenére is sok fe­szültség, félreértés adódott. Közös a cél, de a különböző testületek másképpen látják a helyzetet és a megoldásokat. Talán a legnagyobb feszültség abból adódott, hogy az országos iroda gyü­lekezeti és missziói osztályának felál­lításába nem vonták be az illetékes or­szágos bizottságot, illetve a különbö-Ünnepi vesperást tartottak a Fővárosi Protestáns Kántorátus fennállásának 20. évfordulóján A Fővárosi Protestáns Kántorátus hat­vanad vasárnap estéjén ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját a budapest-kelenföldi evangélikus temp­lomban. Az ünnepi vesperásra a mai tagság mellé több mint harminc régi énekes jött el, s együtt szolgálhattak gregorián énekkel és többszólamú motettákkal. Az istentisztelet litur­­gusa és igehirdetője Gáncs Tamás lel­kész volt. A kántorátus a munkaév minden vasárnapján, 18 órakor zsoltározó is­tentiszteletet tart. Az óprotestáns má­zó irányzatok néha egymást kiszorít­va képzelik el aktivitásukat. Több fajsúlyos téma is előkerült, mint például az intézmények hatékonysága a gyülekezet szempontjából, a misszió és a diakónia összefüggése, a teológiai, kegyességi minimális közös nevező ügye, a hermeneutika, írásmagyarázat, bibliakritika nagy témái, a püspökök tiszta tanítás feletti őrködése. „Túl rövid az élet ahhoz, hogy rossz bort igyunk” - hangzott el az ismert szállóige. Elkerülhetetlen a nyílt, be­csületes, őszinte, jó szándékú beszél­getés, de ha szükséges a vita, nem sza­bad elfelejteni, hogy a sztereotípiák, előítéletek, felszínes, szeretetlen kri­tikák csak rombolni tudnak. A jó bort megkaptuk az úrvacsorában is. Nincs annál hatékonyabb, drágább ajándék. Abból egy csepp többet ér, mint sok okoskodás, disputa. gyár nyelvű liturgikus énekekkel, több­szólamú genfi zsoltárral, korálokkal dí­szített istentiszteleten az igehirdetés mellett a közös imádságon van a leg­nagyobb hangsúly. Az egyházi év ün­neprendje szerinti motetták is díszítik a vesperások alkalmait. A kántorátust Dobszay László, a Zeneakadémia professzora álmodta meg 1996-ban, alapítói református részről Bódiss Tamás és az együttes mai vezetője, az evangélikus Bence Gábor voltak. 1+ Forrás: Evangélikus.hu A találkozó második napján szü­letett ez a néhány gondolat: „A felül­ről kapott békességből munkálkod­va azon fáradozunk, hogy az egyház egységét helyreállítsuk és erősítsük. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mi egyházunkban is sok a feszültség. El­lentétek hiteltelenítik, törések, sőt szakadások gyengítik szolgálatun­kat, nem egy esetben botránkoztat­­ják meg az egyházat és a világot. Bűn­bánattal valljuk, hogy sokat vétkez­tünk egymás ellen, egyházunk ellen, de mindenekelőtt az egyház Ura el­len. Egymás felé is bocsánatkéréssel és megbocsátó szeretettel fordulunk. Luther szavaival vallva: együtt szeret­nénk a mennybe jutni.” Illúziók nélkül, de a találkozás és be­szélgetés sikerével távoztunk. Folyta­tás, remélem, következik. ■ Szeverényi János

Next

/
Thumbnails
Contents