Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-08-14 / 32. szám
KRÓNIKA» 2016. augusztus 14. Evangélikus élet • 3 Keressük a csodát, avagy vágyódunk valami másra Beszélgetés Szeverényi Jánossal „Ő rendkívüli módon is beavatkozhat a földi életbe, de ez nem automatizmus. Isten él, szól, cselekszik, és jelt ad magáról” - fogalmaz az Evangélikus Missziói Központ igazgatója. Mit jelent a csoda? Miért vágyódik mindenki rá? Szeverényi János országos missziói lelkész válaszolt e kérdésekre.- Lehet csoda valami egészen megszokott, hétköznapi látvány, megtapasztalás is?- Hogyne! A napi terhek, gondok miatt egyszerűen elmegyünk a minket körülvevő szépségek mellett, és sokan, ha a csoda szót hallják, valami különleges történésre, látványra gondolnak. Persze vannak rendkívüli események, de fontos észrevennünk - ahogyan Reményik Sándor fogalmaz egy versében - a „csendes csodákat”, az egyszerűeket: például a természet szépségeit.- Csoda ez a világ amelybe születtünk, amelyben élünk? Hiszen nekünk ez természetes.- A legtöbb ember nem ezen gondolkodik, amikor a vonaton utazik, vagy a városban intézi a dolgait. Megszokjuk a levegőt, a napfényt és egyebeket, amelyek körülvesznek. De mégiscsak érdekes jelenség, hogy az emberek felhívják egymás figyelmét - akár csak az interneten - a természeti jelenségekre: naplementére, felhőre... Hányán osztják meg a fotóikat - én magam is -, mert észreveszik, hogy az, ami természetes, milyen különlegesen szép! Világnézettől, életkortól függetlenül az emberek rácsodálkoznak - még a szó is utal rá -, és felhívják rá egymás figyelmét. Ez különös spirituális titok bennünk, emberekben. Ha csak a matéria létezik, akkor mi bennük ez a szellemi öröm, intellektuális és érzelmi tapasztalat, hogy valami szép, és annak örülünk? Ilyen még például egy zenemű vagy maga a zene. Nem is értem, hogy mi a zene valójában, de szép, és én gyönyörködöm benne. Például Johann Sebastian Bach muzsikáját Japánban is hallgatják, és nagyon mély spirituális hatása van. Van, aki az ő műveinek hatására lesz keresztyénné.- Miért vágyik az ember a csodára?- Ez nagyon érdekes kérdés. Emlékszem, fiatalkoromban egyszer érkezett a Szovjetunióból egy parafenomén. Annyi embert érdekelt, hogy alig fértek el a kultúrház nézőterén. Meglepett, hogy a fiatalok gondolkodás nélkül felmentek hozzá a színpadra, amikor hívta őket, és tudatátvitellel különböző dolgokat csináltatott velük. Érdekes, hogy az emberek vágyódnak valami másra. Biztos az élet terhei, nehézségei miatt is. Ha valaki súlyos beteg, akár hívő, akár nem, természetesen meg szeretne gyógyulni akkor is, ha a laboreredmények másra utalnak. Ilyenkor sokszor még a nem hívő emberek is imádkoznak a gyógyulásért. Viszont egy látványosabb csodára is mondhatja valaki, hogy csupán természetes jelenségről van szó, vagy a körülmények véletlen összejátszása eredményezte a szokatlan tapasztalatot.- Isten mikor nyúl bele ebbe a világba, és mire használja a csodát mint eszközt?- Jézus személye és munkássága ebből a szempontból is érdekes. Hitem szerint ő maga is csoda volt - az egész élete, tanítása, kereszthalála és feltámadása. Tett különleges csodákat is. Gondoljunk a kenyérszaporításra, halottak feltámasztására vagy a vízen járásra. Ezeket mondjuk mi klasszikus csodáknak: amikor úgy tűnik, hogy a természet általunk ismert törvényeihez képest valami más történik. Az én hitemben ez mind kötődik Istenhez: a természet szépsége vagy a különleges alkalmak; például hogy éppen akkor találkozom egy orvossal, amikor szükségem van rá. Utólag sokszor megállapítjuk, hogy ezt bizony Isten adta. Ő rendkívüli módon is beavatkozhat a földi életbe, de ez nem automatizmus. Isten él, szól, cselekszik, és jelt ad magáról.- Jézus személyére visszatérve: az ő születése, halála és feltámadása miért így alakult? Mi az, amibe Isten - mindenhatósága ellenére - szándékosan nem avatkozott bele? Gondolhatunk arra, amikor azt mondták Jézusnak, hogy kérje Istent, ő majd lehozza a keresztről.- Jézus személye egyszerre isteni és emberi. Emberi vonásokat is hordozott, de mégiscsak Istennek a Szentlélek által fogantatott Fia. Az ő fogantatása annak az előképe lehet, ahogyan egy ember megfogantatik a Szentlélektől. A testi ember is átélheti a Szentlélek érintését, így létrejön benne az istenképűség. Maradunk hús-vér, hétköznapi emberek, de isteni természet részeseivé válunk. Ilyen összetett értelmezése is van Jézus fogantatásának. Sokan azt mondják, hogy a Bibliában a legnagyobb csoda Jézus feltámadása. Mi, keresztyének azt mondjuk, hogy legalább akkora csoda a kereszthalála. Tudatosan szembenézett vele, és vállalta, bár elmenekülhetett volna, legyőzhette volna ellenfeleit. Nem a szegek tartották Jézust a kereszten, hanem a szeretet. Nem megfeszítették, hanem megfeszült, hogy magára vegye fájdalmainkat, betegségeinket, bűneink terhét és következményét, és rendezze az ember és az Isten kapcsolatát. Bizony számunkra az ő kereszthalála is csoda.- Ma hogyan élik át, hogyan értelmezik a hívők a csodákat a különböző egyházakban?- Híve vagyok a beszélgetésnek, egymás meghallgatásának, mert a vallások, felekezetek sokszor „elbeszélnek” egymás mellett, többek között a csoda kapcsán is. Ebben a kérdésben is a szélsőségek okozzák a legtöbb kárt. Vannak, akik azt mondják, hogy ma már nincsenek csodák, ezek ideje lejárt a keresztyénség első évtizedeiben. Mások pedig túlságosan a csodákra koncentrálnak, csak akkor nyugszanak meg, ha állandóan vibrál körülöttük valami, és állandóan ilyen jellegű élményeket vadásznak. Azt hiszik, hogy Isten folyamatosan így dolgozik a világban. Elég nagy a kavarodás, sokféle látás, felfogás létezik. Az is zavar engem, amikor azt mondják, hogy a hitetlenséged vagy az el nem rendezett bűneid miatt nem történnek csodák az életedben, például ezért nem gyógyul meg a gyereked. Számomra a legnagyobb csoda Isten cselekvése, a megváltás, illetve amikor egy ember élete a helyére kerül. Megtér, újjászületik, megszabadul a halálfélelemtől, a gyűlölettől, a meg nem bocsátástól, a szenvedélybetegségből. Ez nagyobb csoda, mintha egy gyermekfej nagyságú daganat eltűnne a szemem előtt. Nagyobb csoda az emberi élet helyreállítása.- Hogyan jó, hogyan lehet Istentől csodás beavatkozást kérni az említett helyreállítás vagy akár a betegségből való gyógyulás terén?- Csendben és alázattal. Itt is irányzatok vannak. Van, aki határozottan azt mondja, hinnem kell, hogy Isten már meg is cselekedte, amit kérek, és a többi csak a hitemtől függ. Én ezzel így nem értek egyet. Persze ha valaki eleve nem hisz a gyógyulásban, és úgy megy orvoshoz vagy műtétre, az nehéz eset, de a csodákat nem lehet kierőltetni. Nagyszerű, komoly hívő emberek is tudtak szenvedni vagy mártírhalált halni csodálatos szabadulás helyett A keresztyénség soha ilyen intenzíven nem terjedt a világon, mint ma, és azt is tapasztaljuk, hogy soha ilyen keresztyénüldözés sem volt. Néhány héttel ezelőtt egy Észak-Koreából származó kis csapat egy olyan éneket énekelt el Budapesten, amelyet náluk a keresztyének kivégzés előtt szoktak énekelni. Mi ebben a csoda? Az, hogy van élő hit, és van örök élet! Ez a földi világ nem a mennyország, csak küzdőtér.- Csak Isten tehet csodát a világban?- Sokan megijednek, és bizalmatlanok, ha valami különleges vagy szokatlan dolog történik. Ebben is van valami, mert minden ilyesmit jó megvizsgálni. Tapasztaljuk, hogy Isten cselekszik, és tehet, tesz csodákat, de azt is tapasztaljuk, hogy vannak negatív erők. Olvashatunk népekről, vallásokról, ahol a spirituális közösség hántásra használja a különböző erőket. A nagy üzenet az, hogy Jézus Krisztus pont ezért jött a földre: hogy lerombolja az ördög munkáját. Az élő hitű ember Isten szeretetének, erejének a közegében él, az Istentől kapott immunitással egy fertőzött világban. Vannak küzdelmek, harcok, bukások, de Isten gyermekeiben ott van az ő ereje, amely sokkal nagyobb a világban lévő negatív erőknél.- Mit gondol arról, hogy az Ószövetség népével történt csodák közül néhányat természeti jelenségekkel próbálnak magyarázni? Megkérdőjelezi ez a Biblia hitelességét?- Ezekkel nekem semmi gondom nincs. A teremtettség Isten vilíga. Talán a legjobb példa erre a Vörös-teigeren való átkelés. Szokták úgy magyarázni, hogy pont akkor volt apály, pont akkor úgy fújt a szél, és így tovább.Am még ha ez esetleg így történt is, a sidók ott akkor is azt élték meg, hogy ejy lehetetlen helyzetből kimenekültekA természeti jelenségek is lehetnek Istn eszközei. Vannak, akik azt mondjál, hogy az Egyiptomból való szabadulásegy ilyen természeti jelenségnek köszömető. Annál érdekesebb, hogy miután )k száraz lábbal átkeltek a tengeren, az egész egyiptomi hadsereg a vízbe filladt.- Mindig megértjük a csodck üzenetét? Milyen utóélete lehet egy isodának az életünkben?- Biztos vagyok abban, hogy nem mindig értjük meg. Miért gondolnánk, hogy mindig mindent meg kell vagy meg tudunk érteni? De van, aminek értjük a célját, és van, aminek azértelmét csak utólag, évekkel később értjük meg. Isten olyan, mint egy szerető édesanya, aki testi, lelki, szellemi értelemben mindent megtesz a gyermekéért. Megeteti, megfürdeti, imádkozik érte. Valami ilyesmit tesz értünk Isten: körülvesz a szeretetével, és többféle módon közelít hozzánk. ■ Erdészné Kárpáti Judit Beer Frigyes Vilmos emlékezete Mennyit változott a világ a 17-18. század óta - az elhivatottság, az Istenre és a teremtett világ természeti szépségeire figyelő elme és a nyitott gondolkodás azonban már akkor is a legkiválóbbak sajátja volt. Elmondhatjuk ezt Beer Frigyes Vilmos (Fridrich Viliam Beer) egykori pozsonyi lelkészről és iskolaigazgatóról is: oktatói és lelkészi munkásságát az egyháztörténet, a természettudományokban betöltött szerepét a csillagászattörténet tartja számon. Beer Frigyes Vilmos Beer János Pál jómódú pozsonyi iparosmester és Pohl Katalin gyermekeként 1691. január 4-én látta meg a napvilágot német gyökerű evangélikus családban. Alapfokú tanulmányait szülővárosában, a Magyar Királyság akkori fővárosában, valamint Trencsénben és Győrben végezte. Iskoláit, ősei nyomában járva, német földön folytatta. Atyjával 1708-ban utazott Württembergbe, ahol gimnáziumi tanulmányai során bölcsészetet, teológiát tanult, és keleti nyelveket sajátított el. Vándorútját folytatva rá egy évre a jénai egyetemen a jogtudományokban mélyedt el, majd 1712-től teológiát hallgatott. A tudományokban való jártasságát kamatoztatva házitanítói állást vállalt. 1714-ben először csak rövid időre tért vissza hazájába, hogy aztán ismét Németországban folytassa nevelői munkáját. A pozsonyi gyülekezet hívására 1715-ben költözött végleg vissza a Magyarországra. Az evangélikus líceumban kapott Bél Mátyás mellett konrektori állást. 1721-ben a kiváló polihisztor utódjaként rektorrá nevezték ki. A reáltárgyakat erősítő reformokat vezetett be: növelte a matematika, a fizika, a földrajz óraszámát, és korának európai színvonalú tananyagával látta el a tanulóifjúságot. Maga is jegyzett egy-egy fizika- és földrajztankönyvet. Fizikája csillagászati fejezetet is tartalmazott, melyben Nikolausz Kopernikusz heliocentrikus világképét hirdette, ismertette Galileo Galilei és Christiaan Huygens felfedezéseit, és megpróbálta megfejteni a meteorok akkor (és még sokáig) ismeretlen eredetét. Az oktatásügy képviselete után 1747-től lelkészként szolgálta szülővárosát. Súlyos betegsége, szélütése, féloldali lebénulása ellenére hivatalát 1763-ig betöltötte. Mindkét feleségét, Schwarcz Mária Klárát és Schultz Anna Rozinát is elvesztette. Egy fia (Beer János Sámuel bécsi jogász) és két lánya született. Beer Frigyes Vilmos 1774. november 30-án Pozsonyban hunyt el. ■ Rezsabek Nándor Kantátazenés istentisztelet. A fóti kántorképző augusztusi tanfolyamának kórusa augusztus 14-én, vasárnap 10 óralcr*r a7 anovalfnlHi owancióliL'i ic romn lomban (Budapest XIII., Kassák Lajos u. 22.) kantátazenés istentisztelet keretében adja elő J. S. Bach 129. (Gelobet sei der Herr, mein Gott) kantátáját. Vezényel dr. Kamp Salamon. Mindenkit szeretettel várunk. Ökumenikus találkozó. Minden hónap harmadik vasárnapján 17.30-kor ökumenikus találkozóra, istentiszteletre és előadásra várjuk az érdeklődőket a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.), a földszinti tanácsteremben, az egyház egységéért-az év egészében gondolat jegyében. Az augusztus 21-i előadás témája: A bibliaolvasáshoz kapcsolódó ajánlások. Bevezetőt tart Biczó Dénes térképész. A teljes liturgiájú, úrvacsorái istentisztelet szolgálattevője Hecker Frigyes nyugalmazott metodista szuperintendens. Szeretettel várjuk a korábbi Farkasréti Ökumenikus Közösség, a volt KÖT, a Fokoláre, valamint az International Ecumenical Fellowship magyar régiójának tagjait és barátait is. Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend Felhívás - ajánlásokat vár a kuratórium. Egyházunk legmagasabb kitüntetéseit ősszel adjuk át. Egyházunk országos presbitériuma 2007-ben szabályrendeletet alkotott (I/2007. V. 10.) az Ordass Lajos-díj és a Prónay Sándor-díj alapításáról és - évente egyszeri - odaítélésének körülményeiről. A 2016. évi díjazandók személyére vonatkozóan a kuratórium ajánlásokat vár. Az Ordass Lajos-díj olyan, feddhetetlen életű, magyar vagy külföldi, felszentelt - akár más felekezetű - személynek ítélhető oda, aki kiemelkedően sokat tett a magyar evangélikus egyházért. A Prónay Sándor-díj olyan világi személynek vagy intézménynek ítélhető, aki vagy amely kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással áll a Magyarországi Evangélikus Egyház mellett. A díjakat ifj. Szlávics László szobrász alkotta, pénzjutalom nem jár velük. Az ajánlásokat -1500-3000 leütésnyi indoklással -ZászkaUczkyZsuzsannának, a kuratórium titkárának kérjük eljuttatni szeptember 5-ig. Cím: Magyarországi Evangélikus Egyház, 1085 Budapest, Üllői út 24. vagy zsuzsa.zaszkaliczky@ lutheran.hu. Emlékeztetőül a korábbi évek díjazottjai: Ordass Lajos-díj: Terray László (2008), Pósfay György (2009), Pót kai Róbert (2010), Ittzés János (2011), Takácsné KovácsháziZelma (2012), Schulek Mátyás (2014), Keveházi László (2015). Prónay Sándor-díj: Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Sopron (2008), Kaláka együttes (2009), Boleratzky Lóránd (2010), Polgár Rózsa (2011), Benczúr László (2012), dr. Cserháti Péter (2013), Sztruhár András (2014), Gadó Pál és felesége (2015). GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Székács László, a csepeli gyülekezet kántora, az angyalföldi gyülekezet egykori presbitere és kántora életének 73. évében, július 11-én, futását elvégezve, hitét megtartva, reménységünk szerint hazatért teremtő Urához. Július 20-án a pesterzsébeti temetőben helyeztük végső földi nyughelyére. A gyászoló család
