Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-08-14 / 32. szám
4 • Forrás 2016. augusztus 14. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap - Mk 7,31-37 Fül - szív - száj A VASÁRNAP IGÉJE Ma is akadályozottan. Bár egyes vélemények szerint az emberi kommunikációban szinte elenyésző a konkrét szavak szerepe az egyéb gesztusokhoz képest, amelyekkel sokkal több mindent fejezünk ki, mégis mindannyian átélhettük már a hallászavarokból eredő problémákat, nehézségeket. Milyen nehéz értelmes és mélyebb beszélgetésbe bocsátkozni, ha nagy a háttérzaj körülöttünk! Mennyire zavaró, ha bizonyos frekvenciákat már nem hallunk jól, ezért a visszhang, a hadarás, a gyenge artikuláció és minden kis zavaró tényező szinte érthetetlenné tesz számunkra egy beszédet, igehirdetést. Találkozhattunk a hallás és a beszéd szoros összefüggéseivel is, hiszen a hangok kiejtését sok-sok hallgatással és utánzással tanuljuk meg. A szép, tiszta beszéd elsajátítása lehetetlen a hallás kontrollja nélkül, de sokszor az olvasáshoz és az olvasott szöveg megértéséhez is igénybe vesszük a hangos felolvasást, a hallgatást. A hangsúlyokkal, a hanglejtéssel, a tagolással megnyílik egy szöveg értelme. A bosszantó vagy akár kétségbeejtő helyzeteken túl persze néha komikusán éljük át halláskorlátozottságunkat. Kivel nem fordult elő, hogy fejhallgatóval a fején akaratlanul is kiabálva beszélt a közvetlenül mellette állóhoz? Ma az ezerféle technikai és orvosi segédeszköz és akadálymentesítés ellenére is átéljük a halláskorlátozottság és a dadogás okozta kudarcokat. A testi, fizikai tapasztalatok pedig intenek minket lelki téren való elbizakodottságunkat illetően is. Találkozás. Amikor elé vitték a meg nem nevezett süketnémát, Jézus felülmúlhatatlan érzékenységgel vette fel vele a kapcsolatot. Minden gesztusa erre utal. Félrevonja őt a sokaság zajától, ami általában nem jellemző csodatételeire. Nem szavakkal, hanem jelekkel, „mutogatva” kommunikál vele. Hogy a gyógyításhoz nem lenne szüksége hókuszpókuszokra és különféle praktikákra, az tisztán megjelenik az előző történetben, amikor egy szavával a távolból gyógyítja meg a pogány asszony leányát. A süketnémával mégis ilyen körülményesen viselkedik: belehelyezkedve az ő helyzetébe, azon a csatornán szólítja meg, amelyen elérhető és megszólítható. De célja nem egyszerűen az együttérzés kifejezése, az elfogadás bizonyítása, hanem az, hogy azonosulva vele nyomorúságában, ki is hozza abból. Hallóvá és értővé teszi őt és vele együtt mindazokat, akik átélik ezt a csodát. Megnyílás. A hallás, a megértés eredménye a felismerés: mi történik itt, és kicsoda az, aki ezeket teszi? Az evangélium egyértelmű: a jelenlévők Jézusban Isten Fiát, a Messiást ismerik fel. Ezt húzza alá az utalás az ézsaiási próféciára: „Mondjátok a remegő szívűeknek [...]: íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve.” (Ézs 35,4-6) És mintha a teremtéstörténetből visszhangozna a refrén: íme, minden jó, amit tett! Mert a felismerés nem maradhat titokban. Önkéntelenül törnek fel a bizonyságtévő szavak. Ezek az emberek nem tudják magukban tartani az élményt, hanem kényszert éreznek, hogy beszéljenek róla, élükön a dadogóssal, aki folyamatosan és hibátlanul szólaltatja meg ezt az üzenetet. Ma is megváltottam Kövessük a jézusi példát! - írhatnám. De ez sajnos menthetetlenül kevés lenne, mert arról szólna, hogy Jézus csupán a szociális szükséget felismerő, érzékeny csodadoktor, esetleg a humanista tanítók legjobbika. De hiszen a fül megnyílása, az igazi megértés sokkal többről szól! Arról, hogy Jézus a magyarnak magyarrá, a cigánynak cigánnyá, a migránsnak számkivetetté, a bűnösnek és bűnözőnek bűnné válik. A sziroföníciai asszonynak kutyává, hogy helye legyen Isten gyermekeinek asztalánál; a süketnémának Isten Bárányává, aki süket a szidalmakra, és némán tűri, hogy vágóhídra vigyék. „Jön Isten, és megfizet, megszabadít!” Úgyhogy mielőtt nagy büszkén zászlómra tűzném, hogy itt vagyok én, a jézusi példa élharcosa, jobban teszem, ha tükörbe nézek, hogy megértsem: milyen mélyre kellett megaláznia magát az Isten egyszülött Fiának. S ha ezen a ponton - nem is olyan véletlenül - találkozom vele, akkor helyemre kerülhetek a világban. ■ Győri Gábor Dávid Imádkozzunk! Uram, nyisd meg fülemet a te szavadra, hogy szívemig juthasson szabadító örömhíred! Uram, nyisd meg ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicséretedet! KÉTHETI UTRAVALO „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki...” (Ézs 42,3a) Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a Szentháromság egy igaz, örök Isten testet-lelket gyógyító, embermentő munkájáról tanúskodnak. Isten igazít meg, Krisztus érdeméért, kegyelmével a bűnösöket igazságba öltözteti! „Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által [...], mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” (Róm 3,24-26) „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) „Én Istenem, ments meg engem a gonosz kezéből!” (GyLK 721) Urunk földi küldetése (lásd Lk 4,18.19) a tanítás s a gyógyítás volt, mielőtt a megváltás „elvégeztetett” a kereszten. A süketnémát így gyógyította meg: „...az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!” A sokaság szerfölött álmélkodott: „Milyen jó mindaz, amit tesz!” (Mk 7,34.37; lásd Ézs 35,4-6) Megtérésekor Saul új lelki és testi látást is kapott. S mert Jézus azonosul üldözött követőivel, ezért kérdezte meg tőle a damaszkuszi úton: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” S a három napja vaknak Anániás ezt mondta: „Testvérem, Saul! [...] Azúr azért küldött engem, hogy újra láss...” (ApCsel 9,4.17) Jézus, hallva a két vak hitét, megérintve a szemüket „ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint”. A megszállott némából kiűzte „az ördögöt, megszólalt a néma” (Mt 9,29.33). Az áldott orvos a zsinagógában szombaton így szólt a sorvadt kezű emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. [...] Sokakat meggyógyított. [...ja tisztátalan lelkek [...] így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia!” (Mk 3,5.10.11) Péter Liddában ezt mondta egy nyolc éve bénultan fekvő embernek: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és...” (ApCsel 9,34) Ez Jakab tanácsa: „... imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16) Jézus segítő és mentő szeretettel fordult az emberekhez, beteljesítve az Úr szolgájáról szóló, heti igénkben lévő kijelentést (lásd Ézs 42,1-4): „íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki...” (Mt 12,18.21) Isten felséges, de könyörülő Űr, s így szól: „Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt [...]. Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,18-19) „Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód.” (2MÓZ 15,26) „Isten csak a beteget gyógyítja meg; csak a vakot teszi látóvá; csak a bűnöst igazítja meg. Egyszóval: nem könyörül máson, csak a nyomorulton, s nem kegyelmez másnak, csak az elítéltnek!” (Luther) „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam [...]!// Nem adtál át a halálnak, / Életben megtartottál. [...]/ Jézus, én reménységem!” (EÉ 373.3-4) Jézus Krisztus mondja: „... valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40) Szentháromság ünnepe után a 13. héten az Útmutató reggeli és heti igéi erre figyelmeztetnek: a hit cselekedetek nélkül halott (lásd Jak 2,17), ám hitből jön a cselekedet, hogy életünket betöltse (lásd EÉ 320). Jézus jó cselekedetekre készíti fel Isten gyermekeit. „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (íjn 5,3; LK) „Az Úr törvényében boldog, aki gyönyörködik.” (GyLK 668) Az irgalmas samaritánus példatörténete alapján Jézus minket is megkérdez: „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” S küldő szava ránk is érvényes: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lk 10,36.37) De kinek vagyok én a felebarátja? Heti igénk szerint Jézus azonosul legkisebb, irgalomra szoruló embertársainkkal, akiket úgy szerethetünk, mint önmagunkat (lásd Lk 10,27). S Luther így figyelmeztet: „Jól vigyázz hát hogy el ne menj az Isten mellett! Minden rád szoruló szegélyben ő közelít hozzád. Egészen kezed ügyében van, s bárnit teszel, vele teszed.” A szeretet apostola így tanít: „Szerett.im [...], ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő s:eretete lett teljessé bennünk.” „... mert Isten szeretet.” (íjn 4,72.8) „.. .Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványa pedig megéheztek, és kalászokat szakítottak le, és azt ették!’ k farizeusok nem értették ezt (lásd Hós 6,6): „Mert az Emberfii ura a szombatnak.” (Mt 12,1.8) Isten a prófétája által üzeni: „Az Urat keressétek, és életben maradtok! [...] A jóra törekedjetek,ne a rosszra [...], és veletek lesz az Úr.” (Ám 5,6.14) Az embirszeretet különböző mózesi törvényei a jövevényt, az árvát,az özvegyet, a nincstelen, szegény embertársat védik. „Ezér parancsolom neked, hogy így cselekedj” (5MÓZ 24,18.22)! Azősgyülekezetben testvéri közösség volt. „Az apostolok pedg nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról. [...] Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem...” (ApCstl 4,33.34) Jakab figyelmeztet: a keresztyén hit nem személyrálogató! „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az írás szerint [lásd 3MÓZ 19,18] [...], helyesen cselekedtek. [...] Mert ez. ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” (Jak 2,8.13) „Júdás, Jézus Krisztus szolgája [...] köszöntését küldi az elhívottaknak [...]: irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.” S dicsőítő szavait vele zenghetjük: „...az egyedül üdvözítő Istennek [...] dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké.” (Júd 1.2.25) »Te mint samaritánus / Szolgáltál, Jézusom [...]. / Hadd legyek tanítványod [...],/ Akit a jótevésre / A szíve kényszerít!” (EÉ 455,4) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 14.) Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. Zsolt 66,4 (2Thessz 1,12; Mk 7.31-37; ApCsel 9,i-9[io-2o]; Zsolt 147) Büszkévé váltunk, önteltté lettünk, s nehezen hajlik a térdünk! Pedig láthatjuk Isten nagyságát a teremtettségben, és életünk sorsfordulóiban is átélhetjük, hogy velünk van. Olykor int, máskor okít, de mindig átölel. A keresztet szemlélve pedig megismerhetjük a kiengesztelődést munkáló bocsánatát. Legyen Isten újra valóban Isten az életünkben! Nézzünk fel rá, engedelmeskedjünk neki, hódoljunk előtte, dicsérjük őt! Magunk méltatása, istenítése helyett boruljunk le, és kisugárzó dicséretünk átformálhatja sokszor zúgolódó lelkünket is. De még a környezetünkre is hatással lehet. Hétfő (augusztus 15.) Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli. Péld 15,3 (Mt 13,47; Mt 9,27-34; Mk 8,34-9,1) Milyen gyakran megfeledkezünk erről az ősi tapasztalatról, amely akár ijesztő is lehet. Mert ha Isten mindent lát, akkor semmit nem titkolhatunk előtte. Lelepleződik minden, még a gondolataink mély bugyrainak rejtélye is. De lehet ez nagyon felszabadító is: a „rajta tartja a szemét” valójában azt jelenti, hogy féltő szeretettel kíséri. Vigasztalhat bennünket, hogy nemcsak az igazakat, hanem a bűnösöket s így mindannyiunkat aggódással kísér az Úr. S mindent megtesz értünk. Kedd (augusztus 16.) Jézus mondta: Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. Jn 10,16 (Jer 23,3; Mk 3,1-10 [11-12]; Mk 9,2-13) Nem lehetünk annyira önzők, hogy csak magunkra gondoljunk. Jézus pásztori szeretete sokakra, másokra is kiárad. Lehet, hogy mi azt képzeljük, csak mi vagyunk az övéi, de ő tág ölésű szeretetével szólongat másokat is. Azokat is, akikre mi nem is gondolnánk. Nemcsak az ökumenének lehet bátorító alapja ez a jézusi szó, hanem feloldhatja azt a nagymértékű feszültséget, amely ember és ember, nép és nép között feszül. A benne való egység teremti meg az igazi békességet. Szerda (augusztus 17.) Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Jel 22,17c (Ézs 41,17; ApCsel 9.31-35; Mk 9,14-29) A víz igazi érték lett, mert látható, tapasztalható, hogy fogytán van földünk tiszta ivóvízkészlete. Az életadó, lelket üdítő forrás azonban nem apad el. Isten sokféleképpen mutatta meg a vándorló népének, hogy ő az élet vizének forrása, és Jézus is magához hívta a szomjazókat. A lelki vágy, szomj csak nála csillapodik. Eltikkadó világunkban megannyi egészségtelen itallal igyekszünk pótolni a hiányainkat, mérgezve ezzel magunkat is. Repedezett falú ciszternák helyett benne találhatjuk meg az élő víz forrását. Az ingyen, kegyelemből kapott vigasz valóban megtart és felüdít a legnehezebb úton is. Már csak Jézus hívását kell meghallanunk és komolyan vennünk újra! Csütörtök (augusztus 18.) [Pál] hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül. ApCsel 28,31 (Zsolt 18,50; Jak 5,13-16; Mk 9,30- 37) Az utolsó mondat ez, mégsem a befejezés. Lukács ezzel a mondattal zárja Az apostolok cselekedeteiről írott könyvét, de tudjuk, hogy ez a mondat egy ma is tartó, hosszú fejezetet indított el: Pál után mások hirdették az Isten országának evangéliumát, s ma is vannak, akik bátrak hirdetni az evangéliumot, Krisztus csodáját, irgalmát, a kereszt ajándékát. Gondolj arra, hogy benned is folytatódhat Istennek ez a csodálatos terve: hordozója, továbbadója lehetsz Krisztus szeretetének, akadályok nélkül hirdetheted Isten szeretetét! Péntek (augusztus 19.) Ezt mondja az Úr: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amelyet most ígérek nekik. Jer 32,42 (2Kor 1,7; Mt 12,15-21; Mk 9,38-41) Nehéz feldolgozni azt a gondolatot, hogy minden, a jó és a rossz is Istenből fakad. Mert mindenen keresztül formál. Lehet, hogy a rossz csak nekünk rossz. Büntetésnek gondoljuk, de Isten azon keresztül is a javunkat munkálja. ígérete megáll, szilárd: elkészítette nekünk azt, ami nemcsak nekünk jó, hanem a jó! Elkészítette nekünk a bűnbocsánatot és az üdvösséget, Krisztusban! Szombat (augusztus 20.) Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket. íjn 3,1 (Zsolt 105,5; Ézs 57,15-19; Mk 9,42-50) Isten szeretetnyelve sokszínű, és bármilyen hihetetlen, mindannyiunk számára személyre szabott. Azt mondja: gyermekem! Gyengéden, lágyan, nagy empátiával. És mi nem kételkedhetünk, mert a szava igaz. Ha gyermekei vagyunk, akkor pedig mindene a miénk! Újra és újra fel kellene fogni, újra és újra meg kellene látni, hogy a tékozlásból hazatérőket és a magukat hűségesnek gondolókat, az elesetteket és a még állókat, az erőseket és a gyengéket, mindannyiunkat elfogad. Nem személyválogató. Isten gyermekeiként élhetünk Krisztus által. ■ Bence Imre KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente mégjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Ollói út 25. fszt. 2.Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá MAria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi SAndor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Töth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309. >
