Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-08-14 / 32. szám
2 • Evangélikus élet 2016. augusztus 14. • KRÓNIKA Finn evangélikusok nyíregyházi látogatása Gáncs Péter beszéde a porrajmos évfordulóján tartott imaórán Evangélikus delegáció látogatott Nyíregyházára július végén a finnországi Kajaaniból. Tizenkét diák és négy kísérő élvezte július 27-étől augusztus 2-áig a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség vendégszeretetét. A finn és a magyar fiatalok közös hittanórákon vettek részt, és szabadidős tevékenységek közben is továbbépítették a már meglévő jó barátságot. A két testvérgyülekezet több mint negyven éve ápolja a kapcsolatot, évente meglátogatják egymást. Zsarnai Krisztián evangélikus esperes elmondta: ennek a kapcsolatnak az alapja az Úr Jézus. Amikor ez az alap megteremtődik, akkor sok minden háttérbe kerül: a kulturális, a történelmi, az egzisztenciális különbségek. Az elmúlt évtizedekben nagyon komoly barátságok szövődtek - tette hozzá az esperes -, amelyek, ha az emberek változnak is, változatlanul tartanak. A két egyházközség tagjai nagyon sokat tanulnak egymástól. A megszerzett tudást a gyülekezetek tagjai mindennapi életükben tudják alkalmazni. Az elmúlt egy hét alatt a finn delegáció tagjai ellátogattak a Sóstói Múzeumfaluba, az állatparkba, a Legogyárba, majd Nyíregyházának és környékének a nevezetességeivel ismerkedtek. A finn vendégek az evangélikus templomban dallal köszönték meg a Nyíregyházán töltött napokat. Antti Minkkinen finn evangélikus lelkész elmondta: nagyon hasznos azt látni, hogy különböző környezetben élő emberek az Istenbe vetett közös hit segítségével hogyan tudnak együttműködni. Mind a két gyülekezetnek megvannak a maga sajátosságai, de össze lehet hangolni ezeket. Hozzátette, jó látni, hogyan valósul meg itt a hitoktatás, illetve az Istenbe vetett hit megélése. A hét zárásaként a finn és a magyar evangélikusok közösen fedezték fel Budapest szépségeit. A kapcsolat folytatódik, jövőre ismét találkoznak a gyülekezetek tagjai. ■ M.E Forrás: www.nyiregyhaza.hu Zúgjatok, harangok! Nyolcadik napon az ember megteremtette a fegyvereket a maga képmására. Az ember megáldotta őket, és ezt mondta nekik az ember: „Töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó mindon ólolónyonl” És látta Isten, hogy ez nem jó. Szeretnék arra ébredni, hogy az emberi értelmet meghaladó béke hangja öleli körbe a földet, és zúgnak a harangok. E parafrázisra két éve, hajnali negyed kettő kapcsán kaptam az ihletet. Augusztus 6. nevezetes dátum. 1945-ben e nap reggelén negyed kilenckor oldották ki az ember alkotta bombát. Az atombombát. Emberek tízezrei haltak meg az első percekben. Politikusok, tudósok és katonák céltudatos munkájának eredményeként. E bűn beteljesülésének perceiben békésen aludt a háborútól akkorra már megszabadult magyar nép. Nálunk akkor hajnali negyed kettő volt. Az emberiség történelmében emberek céltudatos megsemmisítése rendszeresen előfordul. A két ledobott atombomba mészárlási gyorsasága, a gyilkolás tömegessége és hatékonysága viszont minden máshoz képest toronymagasan kiemelkedő. És e borzalmon nem vagyunk túl. Mert abban a fenyegető feszültségben élünk - mind a mai napig hogy „nekem van, neked nincs!”, vagy hogy „mindkettőnknek van, de én kész vagyok elsőnek bevetni!”. 1989 előtt a prédikátoraink augusztus elején évről évre az atombombabűnről is prédikáltak. Isten nem arra teremtette az embert, és Isten nem arra adta a műszaki tudást, hogy ilyen technikás tömegmészárlásokat hajtsunk végre. Majd pedig ennek megismétlésével fenyegessük egymást azóta folyamatosan, lankadatlanul. Fenyegetés 1989 óta is van, sőt újabb országoknak is lett azóta atombombájuk. Ahogy szép történelmi szokás a déli harangszó, úgy javaslom, hogy 2017-től - a reformáció kezdete fél évezredes jubileumának évétől - minden év augusztus 6-án hajnali negyed kettőkor húzzuk meg a harangokat. Zúgjatok, harangok! ■ Prőhle Péter Szélrózsa-morzsák Konyhás néni A drága, aranyos, kedves konyhás néni érdeklődött rántottaosztás közben az utolsó nap reggelén:- Mondja már, hol van ennek a Szélrózsának a pesti központja?- Nincsen sehol - válaszoltam -, ez egy fesztivál, amelyet kétévente tartanak, mindig más helyen. Mi evangélikusok vagyunk.- Evangélikusok? - kérdezett vissza, majd kis hallgatás után folytatta. - És milyen Bibliát használnak maguk? Mert ugye van a Gáspári... Autóban Legfrissebb szerzeményemet, a most vett CD-t hallgatom az autóban, a szokott módon, letekert ablaknál, hangosan. „Krisztus feltámadt, / Elmúlt kín, gyalázat” - szól a hangszórókból. Rabszállító autó sodródik mellém a pirosnál. Az őrök megengedték, hogy a bent ülők kinyissák az ablakot, ami teljességgel indokolt, hiszen az aszfalton rekkenő hőség van. Egyszer csak borostás fej jelenik meg a kicsiny nyílásban. Rám néz, elneveti magát, én visszanézek, egy pillanatra találkozik a tekintetünk, visszamosolygok. Aztán zöldre vált a lámpa, a nehéz jármű cammogva indul el, én gázt adok, és pár pillanat múlva már a visszapillantóban sem látszik az autójuk. Arra gondolok: talán mostantól könnyebb lesz neki a hátralévő időszak. ■ Gy.G. * * * Az ökumenikus istentiszteleten számos áldozat hozzátartozója is jelen volt. A felekezetek képviseletében imádkozott Székely János római katolikus segédpüspök, Balog Zoltán református lelkész, az emberi erőforrások minisztere, Radnóti Zoltán rabbi és Aaron Stevens skót presbiteriánus lelkész is. A Sant’Egidio Közösség szervezésében imaórát tartottak a kislétai gyilkosság és a porrajmos, a roma holokauszt évfordulóján. Az augusztus 2-ai ökumenikus alkalmon a budapesti Mária utcai Jézus Szíve jezsuita templomban Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke tartott beszédet. Az alábbiakban ezt közöljük. Készülve erre a rövid igei meditációra szinte megrohantak hét évvel ezelőtti emlékeim. 2009. március 3-án, Csorba Róbert és Robika tatárszentgyörgyi temetésének fájdalmas napján a Deák téri evangélikus templomban gyűltünk össze csendes imaórára és gyertyagyújtásra, hogy kifejezzük együttérzésünket az áldozatok hozzátartozóival, és hangot adjunk tiltakozásunknak a roma testvéreinket ért brutális erőszak miatt. Akkor, immár több mint hét esztendeje, három jól ismert bibliai kérdést idéztem, amelyekre a mai porrajmosemléknapon is aktuális a válaszkeresés, hiszen a legkülönbözőbb módon napjainkban is pusztít az erőszak, gyilkol a vak gyűlölet világunkban. Vak gyűlölet, mert nem látja, hogy amikor gyilkol, akkor testvérére, atyjafiára, leányára emel kezet. Az első kérdés még az édenkertben szakadt fel Teremtőnk, közös mennyei Atyánk ajkáról, aki szinte féltő, aggódó szeretettel keresi az elbukott embert: „Ádám - azaz ember -, hol vagy?” És a válasz talán ma sem hangzana másként, mint akkor: „Elrejtőztem, mert félek. ..” A részben irracionális félelem Istentől, a Teremtőtől és a másik embertől, a teremtménytárstól ma is gyakran megbénít minket, és mi is gyakran kerüljük a találkozást Istennel és egymással, egy más, egy másik emberrel... Ádám és Éva fiában, Káinban, az édenen kívül, ez a félelem már vak és gyilkos gyűlöletté torzul, és Kain kioltja édestestvérének, Ábelnek a vérét. S az első testvérgyilkosságot követő félelmetes csendbe hasít bele az Örökkévaló drámai, szívbemarkoló kérdése: „Kain! Hol van Ábel, a testvéred?” Sajnos a közöny pimasz és cinikus válasza szintén nagyon ismerős: „Nem tudom! Hát őrizője vagyok én a testvéremnek?” S végül a harmadik kérdés, az Úr szenvedő szolgájának, az új Ádámnak, az Újszövetség Ábelének, ártatlan áldozatának döbbenetes kérdése, aki az őt arcul csapó főpapi szolgának felteszi a kérdések kérdését, amely napjainkban is megkerülhetetlen kérdés minden erőszakos merénylet, terrorcselekmény és gyilkosság kapcsán: „Miért ütsz engem?” Az evangéliumokban nincs nyoma, hogy vajon kapott-e választ Jézus erre a kérdésre. Nekünk is csak sejtéseink, feltételezéseink vannak: Ütsz, talán mert te is félsz? Ütsz, mert talán téged is ütöttek? Ütsz, mert, a költő után szabadon, talán te is úgy érzed, hogy nincsen se apád, se anyád, se Istened, se hazád?! Ütsz, mert ütsz?! Ütsz, mert kezeid ökölbe szorulnak, és képtelenek simogatni? Ütsz, mert a kezedet nem tudod imára kulcsolni vagy a másik felé kinyújtani? De hagyjuk a saját feltételezéseinket, bizonytalan kérdéseinket. Amikor ma este roma testvéreinkre emlékezünk együtt érző szeretettel, a legfontosabb, hogy imádságainkban a három igei kérdésre keressünk őszinte választ: Hol vagyok? Hol a testvérem? Miért ütök olykor? Talán nem ököllel, de a közöny nem kevésbé gyilkos fegyverével?! Urunk ébresszen minket a közöny halálos álmából felelős, imádkozó szeretetre! Ámen. Istentisztelet-közvetítés a Magyar Rádióban Bemutatkozik a csákvári gyülekezet Csákvár a Vértes lábánál fekvő, 5200 fős várcs. Már az őskorban és a római korbanis lakott település volt. CsáWáron a reformáció tanai gyorsan eltejedtek Az evangéliumi hit követői a: addigi katolikus templomot hasznáták egészen 1748-ig, amíg gróf Esterfuzy Ferenc vissza nem foglalta azt a káolikusok javára. A jeenlegi gyülekezet története az 1760-a. évekig vezethető vissza. A török idckben elnéptelenedett településre a heyi földesúr elsősorban katolikus csáádokat telepített le. Idővel néhány evangélikus család is érkezett. i788ban az oroszlányi gyülekezet filiája let, majd húsz évvel később önállósocott a gyülekezet. A templom saját pénzen vásárolt telken épült fel 1790-ben. 1925-ben Csővári Dezső lelkes irodalombarátként református és katolikus fiatalok bevonásával betanította az ifjúságnak a Háry Jánost, Kodály Zoltán dajátékát. „Földműves nép eleddig még ilyenre nem vállalkozott” - írta a korabeli sajtó. Nemcsak vállalkoztak, hanem nagy sikert is arattak, amikor húsvétvasárnap Bozori Endre vendéglőjének színpadán előadták a művet. Többször meg kellett ismételni több jeles személy - Paulini Béla és Harsányi Zsolt, a szövegkönyv szerzői, illetve Kodály, az Operaház társulata, a Nemzeti Színház igazgatója - előtt. Július 23-án a rádió közvetítette Csákvárról ezt a remek dalművet; ez volt egyébként a Magyar Rádió első vidéki közvetítése. A fiatalok a darabbal országjárásra indultak: Budapesten, Székesfehérváron, Szentesen, Nagykőrösön, Mezőtúron és még sok más helyen bemutatták. A második világháború során a front, az elhúzódó harcok lelkileg és anyagilag is megviselték a gyülekezet tagjait is. Az ezt követő időszakban a lelkészhiány miatt a helyi evangéliku-Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban----------------Augusztus 28-án, a nepe utáni 14. vasárnapon 10.04-től istentiszteletet közvetít a Kossuth rádió a csákvári evangélikus templomból. Igét hirdet Szebik Károly lelkész. sok társultak a szomszédos Csabdi- Bicskei Társult Evangélikus Egyházközséghez. A társult egyházközség ma húsz települést ölel fel. A sokáig üresen álló csákvári parókiát a Deák téri gyülekezet tagjai felújították, és ifjúsági szálláshelyet alakítottak ki benne, az épület így mindmáig kedvelt táborozóhely. A kétszázötven fős csákvári gyülekezet egyik legfontosabb misszióját a gyülekezeti vegyes kar, a harmincöt fős Harmonia Floriana kórus végzi, amely a település római kori nevét vette fel. Intenzív és virágzó testvérkapcsolatot ápol a csákvári közösség a bajorországi Pyrbaum gyülekezetével: a pyrbaumi énekkarral évente váltva látogatják egymást. A két gyülekezet ifjúsága minden évben közösen táborozik. A gyülekezetben férfikor és asszonykor tart alkalmakat, valamint havonta rászoruló csákvári családoknak főz ebédet. A jelenlegi lelkészt, Szebik Károlyt 2003-ban választotta meg a gyülekezet, az evangélikus egyházban először (a lelkész kérésére) meghatározott időre - hat évre -, majd utána határozatlan időre. y V 1
