Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-08-14 / 32. szám
Az Evangélikus Élet kéthetente megjelenő hírlevele 81. évfolyam, 32. szám 2016. augusztus 14. Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap Ára: 100 Ft Evangélikus.hu eisz.lutheran.hu Századik születésnap a Fébében Balról: Keveházi László és felesége, Magassy Vilma, Endreffy Mária (az egyik ünnepelt) és Fabiny Tamás püspök Bensőséges ünnepségen köszöntötték a diakonissza Endreffy Máriát századik és Major Erzsébetet kilencvenharmadik születésnapja alkalmából július 28-án a hűvösvölgyi Fébé Diakonissza-anyaház kápolnájában. Nemcsak igei jókívánságokkal és virágokkal halmozták el ez alkalommal a két ünnepeltet, de az anyaház ebédlőjében rendezett fogadáson Mária testvér száz szál gyertyát is elfújhatott a tortáján. Az egybegyűlteket - diakonisszákat, családtagokat, barátokat - a házigazda, Sztojanovics András intézményvezető köszöntötte, és meleg hangon szólt a két ünnepekhez is. Fabiny Tamás diakóniáért felelős püspök áhítatában a bibliaolvasó Útmutató aznapi igéjének - „Mint Istennek szent és szeretett választottai öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet” (Kol 3,12) - üzenetét állította párhuzamba a diakonisszák szolgálatot is jelentő szürke ruhájával. A lelki útravaló után Major Erzsébet olvasta fel Túrmezei Erzsébet A szürke ruha című versét. Köszöntötte az ünnepeiteket Görög Zoltánné, a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület főnökasszonya és Gertrud Heublein németországi diakonissza főnökasszony, illetve a család nevében Endreffy Géza lelkész. Levélben fejezte ki jókívánságait Orbán Viktor miniszterelnök és Láng Zsolt II. kerületi polgármester. A családias légkörű ünnepség tortázással és kötetlen együttléttel zárult. ■ Boda Zsuzsa Az ünnepségen Fabiny Tamás diakóniáért felelős püspök tartott áhítatot, az alábbiakban ennek szerkesztett szövegét közöljük. A bibliaolvasó Útmutató mai igéje által szól hozzánk Isten üzenete, amelyet megtalálunk a kolossébeliekhez írt levél 3. fejezetének 12. versében a következőképpen: „Mint Istennek szent és szeretett választottai öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.” „Isten szent és szeretett választottai” - milyen szép Pál apostolnak ez a megszólítása. Mi sem fogalmazhatnánk szebben. Hiszen Isten választottai, mégpedig szent és szeretett választottai vagytok ti, akik egykor magatokra öltöttétek a Fébé diakonisszaközösségnek az egyenruháját. Úgy mondja most Isten igéje, hogy öltsétek magatokra a könyörületes szívet, a jóságot, az alázatot, a szelídséget és a türelmet. És ezt ti mégsem ruhaként öltitek magatokra, hanem úgy, mint Isten szeretetének jelét és palástját, amely betakar benneteket, amely véd és óv titeket. Ahogyan a 103. zsoltár szavaival hálaadással mondhatjuk: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Igen, ha visszatekintünk erre a hosszú életpályára, egy évszázadra, akkor meg kell állapítanunk, hogy van miért hálát adni. A nyíregyházi lelki közösségért, azért a közösségért, amely oly sok hívő embert küldött egyházunk különböző szolgálati területeire lelkésznek, tanítónak, tanárnak vagy éppen diakonisszának. Az a lelki közösség meghatározó volt Mária testvér életében is. Ahogyan egyszer egy interjúban elmondta, gyerekkorában, fiatalkorában sokat hallotta ezt az éneket: „Miért nem jössz közelebb, miért nem kell a béke neked?” Sőt saját maga is énekelte ezt az éneket, amely tanúság arról, hogy Isten hív. Jézus szeretné, ha közelebb kerülne hozzá az ő tanítványa. És Mária testvér szeretett volna közelebb kerülni Jézushoz. Az érlelődő elhívás, a szolgálatkészség azt fogalmazta meg benne, hogy szeretne diakonissza lenni. A szülők, mint sok más esetben is, ellenezték ezt. Azt mondták: „Azért neveltünk mi téged, hogy bevonulj egy kolostorba?!” Tudjuk jól, akik ismerjük - ki mélyebben, ki felületesebben - a Fébé Diakonisszaegyesület történetét, hogy ez nem kolostorba vonulás volt, hanem nagyon is szolgálatszándék. Akár egészségügyben, akár oktatási területen, akár a gyülekezetek megelevenedésében, fiatalok vagy éppen idősek körében, igazi szolgálatvállalás. És amikor Mária testvér kitartóan megmaradt ebben az elhívásban, a szülei sem tudták már többé ellenezni ezt, így 1937. május í-jén mint növendék megkezdte szolgálatát. Megkezdődött ez a szolgálat, ahol először tanulni kellett görög, latin és héber nyelvet csakúgy, mint a lelkipásztorképzésben. Fel kellett készülni a gyülekezeti és egészségügyi munkára is, azért, hogy egészségesek és betegek között tudjon majd szolgálni. Aztán jöttek a tornyosuló gondok: először a háború, majd a diakonisszaszolgálat kényszerű, brutális megszüntetése. Akkor Mária testvér Gyónón szolgált, Ruttkay Miklián Géza lelkész környezetében. Ott érte a hívás Zulauf Henriktől, az akkori Fébé-lelkésztől, hogy a búcsú-istentiszteletre kell jönniük, de immár civilben. És nem volt: a diakonissza testvéreknek nem volt civil ruhájuk. Hiszen ők letették a civil ruhát, és magukra öltötték - ahogy az igében olvastuk - ezt a krisztusi ruhát, ezt a palástot. Úgy kellett a lelkész feleségének segítségével vásárolni blúzt és szoknyát, és immár erre a fájdalmas, könnyáztatta búcsú-istentiszteletre civilben eljönni. De a szolgálat folytatódott. Mária testvér úgy is fogalmazott egy helyen: „Én lélekben mindig diakonissza maradtam.” Igen, akkor is, amikor a nyíregyházi gyülekezet szolgáló közössége visszavárta, és idősotthonban kezdett el szolgálni. Egy olyan otthonban, amelyet eredetileg árva gyerekeknek hoztak létre. De ez is jellemző erre az egyházellenes és emberellenes korszakra: nem engedték az egyháznak, hogy gyermekekkel foglalkozzon, még árva gyerekekkel sem, ezért idősotthont hoztak létre ebből az otthonból. És hűségesen szolgált itt Mária testvér. Itt találkozott Endreffy János lelkésszel, aki immár megözvegyülve szolgált Nyíregyházán, s akinek aztán húsz évig hűséges házastársa volt. Amikor újraindult a Fébé munkája, akkor Mária testvér, immár özvegyen, meghallotta a hívást, és édesapim, Fabiny Tibor, valamint Madocsai Mklós hívására itt, az anyaházban újra szfigálatba állt. De nemcsak az anyaháztan, hanem budapesti kórházakban is. Á Jánoskórház idegosztályán, a Margit kórház belgyógyászatán szolgált hűségei Vilma testvérrel és másokkal. Milyen szép, példaadó muika ez! Hogy valaki nyolcvan fölött nen magával törődik, hanem másokká, a nála elesettebbekkel és a nála gymgébbekkel. Valahányszor találkozón Mária testvérrel vagy Erzsébet testvérrel, mindig sokat jelent nekem az őfürgeségük, a mosolyuk, a kedvességik. Milyen jó, hogy nemcsak múltja zan az ő életüknek - százesztendős vtgy kilencvenhárom esztendős múltja -, hanem sugárzó jelene is van! Most a Szélrózsa ifjúsági taláhozóról jöttem, és oda is megyek vissza. „Áldás leszel” - e bibliai mottó jegyében vagyunk sokan együtt. És amikor visszaérek, el fogom mondani, hogy egy százéves és egy kilencvenhárom éves testvért köszöntöttünk, akik áldások lehettek az ő életükkel és az ő szolgálatukkal. És a tizenöt éveseknek, húszéveseknek, huszonöt éveseknek el fogom mondani, hogy voltak és vannak közöttünk, akik hűségesen, nehéz történelmi és egyháztörténeti korokban is helytálltak, példát adtak és szolgáltak. És akik egész mostani életükkel is tanúságot tesznek arról az Úrról, aki a szeretet Istene, aki megtartotta őket, és akik által sokakat megtartott az élet és halál Ura. Végül hadd utaljak egy bibliai történetre, Mária és Márta történetére. A diakonisszaszolgálat kapcsán is sokszor idézzük, hogy Mária volt az, aki a jobb részt választotta. Nem akarom ezt most ilyen formában Endreffy Mária személyére alkalmazni. Mégis hadd mondjam azt, hogy ő és Erzsébet testvér is egyszerre tudott Mária- és Márta-szolgálatot végezni. Mert becsüljük meg a Márták szolgálatát is! A tevékenységet, a kézzel, lábbal, szívvel végzett szolgálatot, a diakóniát. És becsüljük meg a Mária-szolgálatot, a Jézusra való odafigyelést, az ő szavára való hallgatást, az ő követését. A kettő, ha jól értjük, kiegészíti egymást. Mária és Márta jól megfér együtt Jézus közelében. Ezért legyen ez a mai istentiszteletünk hálaadás a szolgálat lehetőségéért és reményteljes előretekintés, hogy amíg Isten nektek, szeretett testvéreim, erőt ad, addig szolgálhattok; ha mással nem, az imádság kitartó szolgálatával. Sokunknak jelent ez erőforrást itt, a Fébé közösségében, egyházunk diakóniai szolgálatában és egész életében. Isten áldja, szeretett testvéreim, a ti további életeteket, szeretteitek életét, ennek a közösségnek a lakóit és dolgozóit. És Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ámen. ■ B. Zs. Oratio oecumenica Szentháromság egy igaz Isten, köszönjük, hogy bizalommal vihetjük eléd könyörgésünket abban a hitben, hogy meghallgatod. Könyörgünk az egész világért. Adj minden népnek emberhez méltó életet, hogy ne kelljen senkinek kiszolgáltatottságban, félelemben, létbizonytalanságban, üldöztetésben élnie! Azok mindennapi kenyeréért könyörgünk, akik sohasem kérik tőled. Adj a vezetőknek bölcsességet, hogy a rájuk bízottak javára tegyenek mindent, hogy felelősen döntsenek a környezet megóvása érdekében! Adj egymás iránti türelmet a különböző vallások között! Őrizz meg szélsőséges tanításoktól! Könyörgünk a keresztényekért szerte a világon. Bocsásd meg részekre szakadozottságunkat! Láttasd meg velünk, hogy csak úgy tudunk egymáshoz közeledni, ha te vagy az út! Vezess el arra a felismerésre, hogy nem juthatunk soha közelebb hozzád, ha egymástól idegenkedünk, távolodunk, ha előítéleteink hatnak! Könyörgünk Magyarországi Evangélikus F-íryfiíDiinVArt A Aj KAI*... séget, rendet és elkötelezettséget, hogy igéd tisztán hangozzék mindenhol, és azt örömmel hallgassuk és megtartsuk! Könyörgünk megkeresztelt gyermekeinkért. Szüleiknek adj felelősséget, hogy előtted kijelentett vállalásukat megtarthassák! Könyörgünk a serdülőkért, fiatalokért, őrizd meg őket a sokféle kísértésben attól, hogy már fiatalon tönkretegyék az életüket! Könyörgünk a házastársakért, akik a te színed előtt fogadtak egymásnak életre szóló hűséget. Tartsd meg őket kölcsönösen szeretetben, megbecsülésben, szelídségben, megbocsátásban! Könyörgünk az özvegyekért, az egyedül élőkért. Vedd körül őket irgalmas szereteteddel! Könyörgünk az öregekért; segítsd őket, hogy ne a veszteségeik miatt keseregjenek, hanem erősítsd reménységüket, növeld hitüket, hogy békességgel készüljenek a búcsúra e világtól és a veled való boldog találkozásra. Könyörgünk a betegekért, kórházban levőkért, a testi, lelki fogyatékosokért. Szánd meg őket, és győzd meg őket arról, hogy a te szereteted irántuk töretlen! Állíts melléjük segítőket, hogy soha ne kelljen arra gondolniuk: „nincs emberem”! Könyörgünk azokért is, akiknek szívében gyász van. Te vigasztald, gyógyítsd őket, és teremts bennük húsvéti hitet. Végül könyörgünk hozzád önmagunkért. Könyörülj rajtunk a te jó tetszésed szerint, és munkálkodj szívünkön továbbra is, hogy hallott igéd jó gyümölcsöket teremjen a hétköznapokban is a te dicsőségedre és felebarátaink javára. Szentháromság egy igaz Isten, hallgasd meg könyörgésünket! Ámen.
