Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-06-05 / 22. szám
KRÓNIKA • 2016. június 5. Evangélikus élet e 3 » Egyházmegyei missziós nap Komáromban In memóriám dr. Joób Árpád Istennek és embernek kedves ünnepet tartottak pünkösd hétfőjén Komáromban a helyi evangélikus gyülekezet szervezésében. Miért gondolom így? Azért, mert az esős, barátságtalan időjárás erre a napra megfordult, szép napsütés, kellemes meleg fogadta az egyházmegyei missziós napra érkezőket. A májusi eső aranyat ér, de verőfényben az emberi lélek jobban kinyílik Isten igéjére és az egymással való beszélgetésre. A missziós nap programja pedig olyan sokszínű és gazdag volt, hogy mindenki megtalálhatta benne a neki tetszőt, s nem bánta meg, hogy eljött Komáromba. Közös énekléssel kezdődött az együttlét - Halász László vezetésével - a szőnyi Petőfi Sándor Művelődési Ház nagytermében (Szőny Komárom városrésze). A reggeli áhítatot mintegy kétszáz ember hallgatta. Veres József komáromi lelkész vezérgondolatul Hóseás prófétától választott igét: „Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság esőjét adjon néktek” (10,12; Károli-ford.). A Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye missziós lelkészének, Ribárszki Ákosnak a köszöntője után dr. Molnár Attila, Komárom polgármestere köszöntötte a megjelenteket; a városvezető nemcsak szavakkal, hanem a szervezésben és anyagiakban is jelentős támogatást adott a komáromi evangélikusoknak. Az előadások sorát dr. Ferenczy Zsuzsa családterapeuta nyitotta meg, majd dr. Korzenszky Richárd tihanyi perjelt hallgatták meg az érdeklődők. A délelőtt folyamán bemutatkozott a komáromi gyülekezet énekkara is, sokszínű műsorát nagy tapssal jutalmazta a közönség. Párhuzamosan egyéb programokra is lehetőség nyílt: Kerekes Barnabás, a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium tanára Ami szívemen, a számon? címmel beszélt anyanyelvűnkről, emberi kapcsolatainkról. Az érdeklődő gyerekeknek Gulyásné Czanek Dóra tanított gitáros énekeket, Veres Izabella kézműves-foglalkozást kínált, Schulmann Enikő arcfestéssel örvendeztette meg az arra vállalkozókat. Akik nem éltek ezekkel a lehetőségekkel, kedvükre szaladgálhattak a művelődési ház nagy, füves udvarán, vagy barátkozhattak, játszhattak egymással. Az ebédre az udvaron felállított hatalmas sátorban került sor; a komáromi gyülekezet tagjainak segítségével zökkenőmentesen tudták kiszolgálni a vendégeket. A helyiek majd ötvenen dolgoztak (ez a kis gyülekezetnek bőven a fele) a missziós nap sikeréért, és hallgatták meg maguk is az előadásokat. Ebéd után Vadkerti Imre és Fehér Nóra hangversenyével folytatódott a program; nem csak rajongóiknak szereztek örömet szép énekükkel. A szünetben a házigazdák megépítették a rögtönzött oltárt, és istentisztelettel zárult a nap eddigi része. Isten igéjét Bencze András püspökhelyettes hirdette, az úrvacsorát három lelkész osztotta. Ám a nap rendezvényei még nem értek véget: este színházi program várta az érdeklődőket. A Dráfi Mátyás vezette észak-komáromi Teátrum Színházi Polgári Társulás adta elő a Görgey című darabot. Az előadást megtisztelte az író, Görgey Gábor is. Dráfi Mátyás nemcsak rendezője, hanem címszereplője is volt a maradandó élményt nyújtó darabnak. Méltó befejezése volt ez a pünkösdi ünnepnek és a Fejér-Komáromi Egyházmegye missziós napjának.- ■ Miklós Józsefné (Komárom) Sikeres parókusi vizsga. Hevér Beatrix és Szlaukó Orsolya lelkészek május 26- án eredményesen letették a Magyarországi Evangélikus Egyház illetékes bizottsága által - az 1997. évi II. törvény 10/A § (2) bekezdése, valamint a 3/2003. (V. 23.) országos szabályrendelet rendelkezése szerint - lefolytatott parókusi alkalmassági vizsgát. Hevér Beatrix és Szlaukó Orsolya önálló gyülekezeti szolgálat végzésére alkalmas, erre a szolgálatra megválasztható vagy meghívható. ■ Kiss Tamás felvétele Közlemény az Evangélikus Közlönyről A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata úgy határozott, hogy - költségtakarékossági okokból - ezentúl digitális formában jelenik meg az Evangélikus Közlöny, a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos lapja. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek, a püspöki hivataloknak, az Evangélikus Országos Könyvtárnak eljuttatnak továbbra is papíralapú köteles példányokat, az érdeklődők számára viszont a http://közlöny.lutheran.hu oldalon lesznek elérhetők a jövőben a közlöny legújabb számai. A közlönyben publikált jogszabályváltozások folyamatosan frissülnek a zsinat honlapján, a Hatályos jogszabályok menüpontban, a http://zsinat. lutheran.hu/torvenyek oldalon. Forrás: Evangélikus.hu Istentisztelet-közvetítés a Magyar Rádióban Bemutatkozik a Filadelfia Evangélikus Egyházközség Az egyházközség 1992-ben önállósodott az 1753-ban alapított Nyíregyházi Evangélikus Egyházközségből, Nyirszőlősi Evangélikus Egyházközség néven. A Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye 1992. április 28-án hozott döntése alapján hatvannégy közigazgatási egység tartozik hozzá. A gyülekezet presbitériuma Györfi Mihályt hívta meg lelkészének. Beiktatása 1992. augusztus 15-én volt D. Szebik Imre püspök szolgálatával. Ekkor indult el Nyírteleken és Kisvárdán is a gyülekezet építése. A Jelenések könyvének 3. fejezete nagyon fontossá vált Györfi, Mihály számára, avatásának és beiktatásának kapcsán pedig az egész közösség számára is. Az ő életükben is sok áldás forrásává lett a kis-ázsiai Filadelfia gyülekezetnek szóló ígéret és áldás: „íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be...” (Jel 3,8) Személyes bizonyságtételek nyomán az egyházzal aktív kapcsolatot nem tartó, sok esetben minden vallásos háttér nélküli emberek fordultak Isten felé, belőlük formálódott egy rendkívül sokszínű, pezsgő életet élő gyülekezet. A megélt áldások indították el a közösséget a miszsziói és diakóniai szolgálat felé. A nyírtelek-görögszállási cigánymisszió ügye 2005-ben került a gyülekezeti tagok imádságának középpontjába. Sokan imádkoztak Isten áldásáért, hogy ő nyisson ajtót, és tegye világossá, hogyan indulhatnak a megvalósítás felé. A közösség 2009. január í-jén vette fel a Filadelfia Evangélikus Egyház-Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Június 19-én, a Szentháromság ünnepe utáni 4- vasárnapon 10.04-től istentiszteletet közvetít a Kossuth rádió a nyírteleki evangélikus templomból. Igét hirdet Györfi Mihály lelkész. község nevet. Az evangelizációs szolgálat mellett folyamatosan alakult és szélesedett a szociális alapszolgáltatások köre, híven visszaadva a gyülekezet missziói látását, mely szerint a felebaráttal szembeni szeretetlenség az evangelizáció diakónia nélkül vagy a diakónia evangelizáció nélkül. A gyülekezet a lassan negyedszázados fennállása alatt két templomot épített, és jelenleg három helyen tart istentiszteleteket, presbiterek és laikus szolgálók bevonásával. A korszerű lehetőségeket kihasználva indult el hat évvel ezelőtt az online istentisztelet-közvetítés, az interneten keresztül részt vevők létszáma eléri egy kisebb gyülekezetét. A legtöbben hazai településekről és a Kárpát-medence környező országainak magyar városaiból csatlakoznak, de külföldön élő vagy ott dolgozó emberek - Ausztriából, Németországból vagy éppen Macedóniából vagy akár az Amerikai Egyesült Államokból - is bekapcsolódnak. De nehéz elkezdeni... Meg fplytatni. Sokkal inkább fülszöveget kellene írnom a Joób Árpád (1946-2016) által szerkesztett újabb kötethez - a Jelenti magát Jézus és a Félre bánat, félre bú után. Illetve dehogy is írnom, Csak választanom kellene egy bekezdést abból az előszóból-ajánlásból, amelyet a szerkesztő megírt. Mert hát ő szinte készen adott mindent. Precízen, átgondoltan. Amit ő tudott tenni a könyvekért, megtette, és hagyta, hogy a másik, akinek más dolga van a könyvvel, megtegye a magáét. Találkozhattam vele egészen más körülmények között is, és egyáltalán nem meglepő módon ugyanezt éreztem: mondataiban, emberségében az igényességet, a bölcsességet s közben a megtisztelő nyitottságot és tiszteletet a másik felé. Egészen biztos, ilyen volt tanárként is - akár egészen kicsiket, akár főiskolásokat tanított zenélni. Szenvedélyesen lelkesedett „tárgya”, a magyar népzene iránt. Még tanári pályája kezdetén, 1970-ben megalakította a Délibáb együttest, amelyet évekig vezetett. Népdalköröket szervezett, vagy „csak” dalolóesteket, mert hát énekről, népdalról nem lehet csak beszélni, ha közben nem éneklik őket. Tizenkét éven át pedig a debreceni Kodály kórus igazgatójaként dolgozott. Tanított a Nyíregyházi Főiskolán, ahol kidolgozta a felsőfokú népzeneoktatás rendszerét. De ugyanilyen szenvedélyesen gyűjtőmunkát is végzett, és megint csak azzal a rá oly jellemző nyitottsággal és tisztelettel hallgatta az „egyszerű” parasztasszonyok énekét is. Evangélikus lelkészcsaládba született negyedik gyermekként. Összesen hatan voltak testvérek. Édesapja Joób Olivér volt, akinek elkötelezett lelkészi szolgálata miatt - politikai okokból - el kellett hagynia Nyíregyházát, és aki tragikus hirtelenséggel, egy motorbaleset következtében hunyt el 1969-ben. Árpád 1968-ban kötött házasságot Erdei Máriával. Három gyermekük született: Emese, Máté és Réka. Máté fiuk evangélikus lelkész lett, lányaik pedig lelkészfeleségek. Árpád és felesége a debreceni gyülekezet életében vett részt, amelynek Árpád felügyelője is volt. Hihetetlenül váratlanul hunyt el - még tele tervekkel, ötletekkel, munkával, életkedvvel. Már a következő közös kötetünkön is dolgozott, a magyar népdalkincsből válogatott köszöntőket... Május 27-én búcsúztunk tőle a debreceni temetőben - sok-sok százan. '„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, megfogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Fii 4,6-7) - szólt a biztató evangélium. És szólt az ének - korálok és népdalok - a ravatalozóban, a sírhoz menet, a sírnál. Tisztán, hangosan - ahogy oly ritkán éneklünk ma. A húsvéti ének is... „Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!” Bár oly sok minden kavarog azóta is bennem-bennünk, mégis felemelő és megrendítő volt kimondani: Köszönjük neked, Istenünk, Árpádot! Köszönjük mindazt a kincset-ajándékot, amelyet adtál nekünk általa! Köszönjük, hogy ismerhettük őt! Köszönjük, hogy társként, apaként, nagyapaként, barátként, tanárként megajándékoztál bennünket vele! ■ Kendeh K. Péter Búcsú Gadó Páltól Nagy formátumú embertől búcsúztunk el május 27-én a piliscsabai temetőben: az 1933-ban született Gadó Páltól, aki 2015-ben vehette át egyházunk nem lelkészeknek járó legmagasabb kitüntetését, a Prónay-díjat. A temetését követő agapén az alábbi mondatokkal búcsúztam tőle. Mi kamaszként mindig mosolyogtunk, amikor közeledett Pali bácsi. S minden tiszteletünk ellenére összekacsintottunk, amikor nyikorgott a műlába. Olyan éretlen voltam, hogy fel sem tudtam fogni, mit jelent az, amit ő csinál. Kisbuszába összeszedte az ismerős családok gyermekeit, és vitte őket kirándulni. Ő, akinek tiszteletre méltó nagy családja volt, a mozgássérültek egyesületében is aktívan tevékenykedett, a munkahelyén is helytállt, Fontosnak érezte, hogy keresztyén gyerekek, fiatalok olyan inspiráló közösségbe kerüljenek, ahol hitüket nem kell véka alá rejteniük, ahol értelmes lelki ajándékokat kaphatnak, és ahol a talentumaikat is kamatoztathatják. Gödöllő, Csabdi, Hollókő egy-egy állomása volt a csapatnak. S mi emberséget, kultúrát és a hit derűjét szívhattuk magunkba. Talán sokan mosolyogtak azon, amikor Pali bácsi sok-sok imádság és beszélgetés után elkezdte álmai megvalósítását itt, a Silóban. S ha nem is tudtuk elképzelni az elhanyagolt telken, hogy miként helyezkednek majd el a társasotthon épületei, s főleg nem tudtuk, hogy honnan lesz hozzá anyagi és szellemi forrás, azt tudtuk, hogy Pali bácsi nem vágja a fejszéjét olyan fába, amelyet ne tudna kettéhasítani, és nem fog olyant álmodni, amit ne tudna - nem a maga erejéből, hanem Isten segítségével - megvalósítani. S ahogy múltak a rendszerváltás utáni évek, megszületett ez az európai színvonalú, emberségben és krisztusi lelkületben sokat adó intézmény. Az álom megvalósult: a rengeteg külföldi kapcsolat, a baráti és hittestvéri szálak mentén mindig megjött a segítség, még akkor is, amikor ellenszél volt, és voltak, akik nem tudták elfogadni, hogy a diakóniai szolgálatnak egyik legkorszerűbb formája született itt meg. Pali bácsiék - hűséges társával, a biztos támaszként mellette álló, okos asszonnyal, Évával - lettek mintegy családfői az ideköltözőknek, evámolítói a munkát kereső, fogyatékossággal élő embereknek. Gadó Pál nem viselt kimagasló egyházi tisztséget, de mindig az egyházért élt, mert az egyház urának, Krisztusnak a szeretetéből élt. Ezért lett egyik mozgatója annak a közösségnek is, amely a piliscsabai önálló gyülekezet megszületéséért imádkozott és tett. Mert tudta, hogy csakis élő gyülekezetek közösségében élhet biztonságban a tanítvány, és növekedhet Isten országa. Istennek adok hálát azért, hogy egyházunkban olyan testvért kaphattunk benne, aki imában, tettben, jövőt tervező látással és a megbocsátó szeretet békességével lehetett példaképe sokaknak. A tekintélyét nem a rangok és a titulusok, hanem éppen a tántoríthatatlan elkötelezettsége adta meg, amely hitére is jellemző volt. Gadó Pál testvérünk ravatala mellett Kézdy Péter hirdette Isten igéjét arról, hogy ő Isten barátja volt. Szitár Zsolt a Siló Társas Lakóotthon és Önálló Élet Központ lakói nevében búcsúzott tőle, a sírjánál pedig küzdőtársa, Madocsai Miklós egykori Fébé-lelkész imádkozott. ■ Bence Imre evangélikus lelkész (Budavár)
