Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-06-05 / 22. szám

4 • Forrás 2016. június 5. • KRÖN IKA Szentháromság ünnepe után 2. vasárnap - Ézs 55,1-5 A szomjazok hívása A VASÁRNAP IGÉJE Régi emlék Gyerekkoromban a falu kö­zepén volt egy artézi kút. Éjjel-nappal folyt a vize, oda járt mindenki a faluból vízért, ott itatták az állatokat is, ilyenkor esti találkahellyé vált a fiatalok számá­ra. Aki ezen a vízen élt, nem tudta nél-. külözni. Idősek, ha kórházba kerültek, nem kértek mást, csak egy kis lőrinci ar­tézi vizet. Egyszer egy évtizedek óta Bu­dapesten élő nagyszülőt az unokája egy demizson lőrinci vízzel lepett meg. Amikor a nagymama megkapta, jót ivott belőle, megmosakodott benne, és a maradékot gondosan őrizte. Sokan szomjaznak a megszokott, az életük részévé vált vízre. Milyen jó, ha valaki már távol kerülve az otthoni forrástól újra csillapítani tudja szomjú­ságát. Milyen jó, ha olyanokkal találko­zunk, akik ismerik ezt a gyermekkori jó ízt. A frissítő, simogató víz emléke, szeretete összeköt minket. Sajnos ma már ennek a jó lőrinci víznek az íze is csak emlék. A vízveze­tékből klórozott, fertőtlenített víz fo­lyik. Sokan inkább pénzért vásárolnak palackozott innivalót szomjúságuk csillapítására. Elmúlt az az idő, amikor a falu közepén fúrt kút ingyen, bősé­gesen adta üdítő nedűjét embernek, ál­latnak egyaránt. A szomjazok. A mai igeszakaszban a próféta nem olyanokat hív, akik víz­re szomjaznak. Nem azokat szólítja, akik gyermekkori otthonuk kútjának vizére vágynak. A profét^ a lelkűkben szomjazókat hívja. Azokat, akik min­dent megtesznek azért, hogy csillapít­sák lelkűk szomját, de hiába. Azokat, akik az üresség, a reménytelenség ér­zésével viaskodnak. A bűntudat, az el­rontott utak, a rossz döntések emlé­ke kínozza, rágja lelkűket. Békére vágynak, de újra és újra békétlenség támad körülöttük, és ennek a szünet nélküli békétlenségnek ők az okozói. Szeretetre vágynak, de csak bántani tudnak, mérgezik a maguk és mások lelkét. Szeretnének részei lenni a kö­zösségnek, de újra és újra kívül talál­ják magukat a szeretetkörön. A kudar­cok, a csalódások, elesettségük, alkal­matlanságuk érzete csillapíthatatlan szomjúsággá állandósul lelkűkben. Hozzájuk szól a hívás. Ti, szomjazok, mind jöjjetek vízért! A próféta megelégedést ígér, a lelki szomjúság csillapítását, éhségből jól­­lakást, a lélek szűkölködése után bő­velkedő életet. Ingyen. De hol is van a forrása annak a bővelkedő, soha meg nem szomjazó életnek, amelyet a próféta ígér? Gyógyír a szomjúságra. Hogy a forrás­ra ráleljünk, tekintsünk előre évszáza­dok távolán át oda, ahova a próféta uj­ja mutat. Ő sem látja világosan az ala­kot, a szavak hozzá is csak foszlányaik­ban jutnak el, de ha látomásszerűen is, kirajzolódik előtte egy megérzés, egy sej­tés, egy személy, aki azt mondja: ti, szomjazok, jöjjetek énhozzám. Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék. Menjünk közelebb oda, ahova a próféta irányítja tekintetünket. Hallgas­suk az előttünk már világosan kirajzo­lódó Krisztust, halljuk meg Urunk minket is szólító, minket is hívó szavát. Ismerjük fel, hogy a mi lelkünk szom­júságára is ő a gyógyír. Saját belső for­rásaink könnyen kiapadhatnak. Ön­erőnk elfogy, szeretetünk tankja kime­rül. Ha a költővel együtt mi is azt val­lottuk, hogy „magamban bíztam elei­től fogva”, akkor kudarcok sorozata, lel­ki üresség vár ránk. A lélek bőségének forrásai. Jézus Krisztus az a forrás, akiből töltekezhe­­tünk. Vele, benne, általa az el nem fo­gyó isteni szeretettel találkozhatunk. Át­élhetjük, hogy elfogadottak és befoga­dottak vagyunk. Az ő meg nem rendü­lő hűsége lehet életünk alapja, amely­re bátran építhetünk. Az ő szeretetének, hűségének, jóságának forrásaira csat­lakozhat rá könnyen megroggyanó életünk. Vele találkozva nem a magunk -szegényes tartalékaiból, hanem az övé­ből élhetünk. Lelki bőségben lesz ré­szünk. A szomjúság érzetét felváltja a hála és a megelégedés, sőt, amit kapunk, túlcsordul belőjünk. „Ti szomjazok mind, jöjjetek vízért, mégha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegye­tek és egyetek!” - hív á próféta. „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” - folytatja Jézus a próféta szavát. Menjünk hozzá, és igyunk! Hívjuk, fogadjuk életünkbe az ő lelkét. A ben­nünk lakozó Szentlélek Isten legyen szomjúságunk csillapítója, lelkünk meg­­elégítője. Most és mindörökké, ámen. ■ Karl Jánosné Csepregi Erzsébet Imádkozzunk! Istenünk! Köszönjük, hogy megszántad szomjazó, sok hi­ánnyal küszködő életünket. Köszönjük, hogy Krisztust küldted hozzánk és értünk, hogy ő legyen lelkünk megelégítőjé, vá­gyakozásaink betöltője. Kérünk, Urunk, vonj közösségbe minket Fiaddal, hogy benne és általa megtalálhassuk, amire szükségünk van, örök életre szólóan. így tedd, Urunk, áldottá életünket magunk ás mások számára, neved dicsőségére. Ámen. KÉTHETI ÚTRAVALÓ Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) Szentháromság ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben szent Fia s elhívott szolgái által Isten hív min­ket is (lásd Ézs 55,3; Jer 31,25), ne vessük meg azért, aki ma is szól! „Isten beszéde élő és ható: élesebb műiden kétélű kard­nál, és megítéli a szív gondolatait és szándékait”. (Zsid 4,12; LK) „Mi, akik élünk, áldjuk az Urat mindörökké!” (GyLK 749) És hívására így feleljünk: „Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én [...] váram és megmentőm [...], nála keresek oltalmat.. ” (Zsolt 18,2.3) A nagy vacsora már elkezdődött! „Boldog az, aki Isten országának vendége.” (Lk 14,15; lásd Jel 19,9) De mi ne utasítsuk el a meghívást: „Jöjjetek, mert már minden ké­szen van! I...J de még van hely.” (Lk 14,17.22) A maga testé­ben egyesíti Isten új népet: t tchM vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. [...] A sarokkő pedig maga Krisztus Jé­zus. ..” (Ef 2,19.20) Ma is hangzik mind a bölcsesség, mind a balgaság hívogatása e világban, de mi már tudhatjuk az írás­ból: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Péld 9,10) Mózes gyilkolt, s elme­nekült idegen földre. Midján papja „ezt mondta a leányai­nak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hív­játok ide...!” (2MÓZ 2,20) Jézus kérte a samáriai asszonyt: „Adj innom!” S kijelentette nekünk is: „... aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,7.14) A Mes­siás: népének orvosa (lásd 2MÓZ 15,26) és táplálója. „Nagy so­kaság ment hozzá [...], és sok más beteget vittek magukkal, [...jő pedig meggyógyította őket.” És megvendégelte a négy­ezer férfit s a hozzátartozóikat: „... vette a hét kenyeret és a ha­lakat, hálát adva megtörte, és a tanítványoknak adta. (...) Mindnyájan ettek és jóllaktak...” (Mt 15,30.36.37) Ez Jézus Urunk önkijelentése: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhoz­zám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szom­jazik meg soha. [...] Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; én pe­digfeltámasztom azt az utolsó napon.” (Jn 6,35.40) „Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. [...] A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. [...] te kiemelted életemet a sírból [...]! Az Úrtól jön a szaba­dulás!” (Jón 2,1.3.7.10) Te „hívj segítségül engem a nyomorú­ság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15; ez Isten „S. O. S.-száma”; EÉ 554,1) „...az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten bűnösöket hív. „Jó és igaz az Ür: útba iga­zítja a vétkezőket.” (Zsolt 25,8; LK; GyLK 774) „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Úr -, tér­jetek hát meg, és éljetek!” (Ez 18,32) A bűnösök barátja (lásd Lk 7,34), az Úr Jézus meghalt bűneinkért, hogy Istenhez ve­zessen minket. Mi ne akarjuk kizárni magunkat az öröklét ün­nepi lakomájáról, mint az idősebbik elveszett fiú. Őt így kér­lelte tékozló szeretető atyja: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te test­véred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” A fia­talabbik elveszett fiú nem tudta végigmondani bűnvallását: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok mél­tó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” (Lk 15,31.32.21) Pál így lát­ja korábbi, hitetlen életét: Isten bűnösöket megmentő szere­tetének példája ő, mert az Úr „Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok”. (íTim 1,15) Egy bűnös nő megállt Jézus mögött „sírva; és könnyei­vel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal”. Ö így szólt: „Megbocsáttattak a te bűneid. [...JA te hited megtartott téged, menj el békesség­gel!” (Lk 7,38.48.50) Luther doktor írja: „Isten országa tehát me­rő bűnbocsánat! Olyan nagy dolog ez, hogy csak a szívemmel tudom megragadni és hinni bűneim bocsánatát és e hitben Isten előtt való megigazulásomat.” Izráel népének bűnvallá­sa: „Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baalo­­kat tiszteltük. [...] Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket, és újra az Urat tisztelték. Az Úr pedig megelégelte Iz­­ráel nyomorúságát.” (Bír 10,10.16) A nyomorúság idején így re­ménykedett az Úrban prófétája: „Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és [...] abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk...” (Mik 7,18.19) Jézus megígér­te övéinek: „...ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kémek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. (Lásd Mt 21,22) Mert ahol ketten vagy hárman össze­gyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19-20) Pál tanítja: Ábrahám a hit példája, mert „az igaz ember hit­bőlfog élni”. (Lásd Hab 2,4) „Krisztus megváltott minket a tör­vény átkától [...] azért, hogy a Lélek ígéretét hit által megkap­juk.” (Gál 3,11.13.14) Jónás prédikálására a romlott városban „mindenki megtért a maga gonosz útjáról”. „Ninive lakosai [...[ hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város ap­­raja-nagyja.” (Jón 3,10.5; EÉ 402)- ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (június 5.) Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! iMóz 33,15 (Jn 16,13a; Lk 14,[15)16-24; Ef 2,17-22; Zsolt 36) Istennel vagy inkább Isten nél­kül? A modern világ kísértéseként tolul felénk a kérdés. De nekünk van mihez tartani magunkat, és ezeket a kísértéseket Isten segítségével el kell utasítanunk. Keresztségünkhöz, Isten-kapcsolatunkhoz ragaszkodva kell kimondanunk a fenti mózesi igazságot: ha Isten nem jár velünk, nincs értelme az utunknak, nincs cél, nincs megérkezés. Mózes Istennel beszél, nekünk is van lehetőségünk a napi imád­ságra, hogy ő legyen a mi erőforrásunk. Hétfő (június 6.) Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is vala-. ki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. Lk 12,15 (Ézs 5,8; Péld 9,1-10; íKor 15,20- 28) Európai gondolkodásunk egyik értékmérője a jóléti társadalom lehetősé­geinek kiaknázása az egyén számára. Lukács a Mester szavaival figyelmeztet min­ket a jézusi tanítványság egyik értékmérőjére: az alázatos és másokra is figye­lő, a másikkal is számoló életre és a Jézussal való személyes kapcsolatra. Hiszen csak az képes megtartani minket. Hiába a távolba mutató gazdasági öngondos­kodás, az anyagi javak halmozása, a jézusi, keresztyén identitásunk nélkül mind­ez kárba vész, az anyagiakban bízókkal együtt. Kedd (június 7.) Megismerteted velem az élet útját. Zsolt 16,11 (Róm 6,23; 2M0Z 2,n-i5[i6-22]23- 25; íKor 15,29-34) Szupervízió, coaching, esettanulmányok, esetmegbeszélések, új módszerek - az egyházi megújulás mai, megváltónak hitt eszközei. Azonban a keresztyén ember számára a Szentírás az az eszköz (sola Scriptura), amely meg kell, hogy erősítse. Azért kell megismernünk, használnunk, napi üzeneteit ki­csomagolnunk, hogy ne tévesszünk irányt. Nem az önmegvalósítás a hívő élet célja, hanem a teremtő Isten kezébe való belesimulás (sola fide), az ő áldásai­tól, kegyelméből (sola gratia) való megerősödés. Kereszthordozásunk az a ta­­nítványi igyekezet, hogy életünk eseményeiben, döntéseinkben a Mesterhez, Jé­zushoz (solus Christus) váljunk hasonlóvá. Szerda (június 8.) Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Jn 7,37 (Zsolt 146,8; Jn 4,5—14(15— 18]; ílCor 15,35-49) Egy algériai származású francia futó elhatározta, hogy az af­rikai sivatagban teljesíti a maratoni távot. Hosszú évekig készült a nagy feladat­ra. A futáskor azonban egy homokviharban eltévedt, és tizenhárom nap múl­va találták meg. Pokoljárásnak minősítette a tizenhárom túlélt napot. Végkö­vetkeztetésként azt mondta: nem kell a határainkat kísérteni. Jézus tisztán be­szél. Ha szomjasak vagyunk, hozzá menjünk, ha spirituális szomjúságunk van, akkor is hozzá menjünk. Ne máshol keressük szomjunk oltását. Ne járjunk tév­­utakon, ha Jézus tanítása ennyire egyértelmű! Csütörtök (június 9.) Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mk 2,17a (2Sám 14,14b; Mt 15,29-39; íKor 15,50-58) A rendszerváltás előtt nagy várako­zás volt, hogy a félelem nélküli időben majd sokan jönnek be a keresztyén kö­zösségekbe. Sajnos sokszor a már ott lévők akadályozták meg kijelentéseikkel, viselkedésükkel,, hogy többen legyünk. Farizeusként viselkedve utasítottuk el a bejönni szándékozókat, ha nem voltak hozzánk hasonlók. Jézus a bűntől ter­heltekhez jött, biztatása, felhívása mindenkihez szól. Pünkösd után a Szentlé­lek fénye, vezetése segíthet bennünket a hozzá vezető útra. Péntek (június 10.) Van-e olyan Isten az égben vagy a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghez vinni, mint te? 5MÓZ 3,24b (Mt 7,24; Jn 6,37-40(41-46]; íKor 16,1-12) Az Egyiptom­ból megmenekült nép Isten helyett egy bálványt imádott. Istentől való elfordulá­suk következménye - hogy nem mehettek be az ígéret földjére - még Mózest is sújtotta. Ö mégis odaadással nézett fel a szabadító Istenre, hiszen megtapasztalta az ő mindenhatóságát. Mózes szolgálata az övéi között, Jézus szolgálata közöttünk, a mi szolgálatunk az emberek között mind-mind azért van, hogy a bűnös üdvös­ségre jusson. Ha valaki keresztyénként akar élni, nem maradhat meg a bűnben, bálványimádásban. Ebből meg kell térnie, másképp soha nem éri el a célját. Szombat (június 11.) Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Lk 8,18a (Zsolt 19,12; Jón 2,1-11; íKor 16,13- 24) A hithű muszlim napi ötször imádkozik, hogy megfeleljen vallása előírásai­nak. Hitének gyakorlásában nem érdekli a külvilág. Mi sokszor szemlesütve éljük meg Krisztushoz tartozásunkat. Csendben, láthatatlanul imádkozunk, nehogy meg­sértsük valakinek a világnézetét. Evangélikus lelkészként, gyülekezeti tagként is óva­tosan bánunk a speciális missziós területekkel (például börtönszolgálat, kórház, oktatási és szociális intézmények és hasonlók), nehogy hitünkkel befolyásoljuk a hallgatóságot. Pedig Jézus tanítása egyértelmű: a lámpást azért gyújtják meg, hogy világítson. A keresztyén embernek azért kell bizonyságot tennie, hogy aki nem is­meri Krisztust, az megismerje. P Szpisák Attila KRÓNÍKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: eveiet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid KAroiv (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Kons'ilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy ZoltAn. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents