Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-05-22 / 20. szám
KRÓNIKA • 2016. május 22. Evangélikus élet e 3 Hivatalosan is lesz Reformáció park A Fővárosi Közgyűlés a közelmúltban döntött arról, hogy helyt ad a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség kezdeményezésének, és a VII. kerület eddig névtelen közparkját Reformáció parknak nevezi el. A fasori evangélikus templom melletti területen áll a reformáció négy alapelvét hirdető reformációi emlékmű. (Lestyán Goda János szobrászművész alkotását 2008 pünkösdjén avatták fel.) Április 27-i ülésén a közgyűlés - a többi között - döntött arról is, hogy a XV. kerületben Bolla Árpád evangélikus esperes-lelkészről, valamint Turay Ida színésznőről, érdemes művészről neveznek el egyegy - jelenleg névtelen - közterületet. ■ 24.HU Tízéves a Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium Budapesten, a Svábhegyen immár tíz éve a működik a Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium. A megragadóan szép környezetben mintegy százhúsz egyetemista fiatal él. A lakhatás és a tanulás mellett szakavatott előadók segítségével egyházi képzést is kapnak. A rendszeres istentiszteletek és áhítatok tartására, valamint a lelkigondozói feladatok ellátására Lackner Pál evangélikus püspök kapott megbízást. A jublileumi ünnepséget május 7-én rendezték az épületegyüttes nagyelőadójában, illetve kertjében. Igei szolgálatot Szabó István református és Fabiny Tamás evangélikus püspök végzett, majd a kuratórium és a tanácsadó testület több tagja - Szabó Tibor alapítványi elnök, Trócsányi László igazságügyi miniszter, Kása László és Sólyom Jenő akadémikusok, továbbá Tőkéczki László történész - emlékezett vissza az alapítás idejére. Korábbi és jelenlegi diákok filmösszéállítással, bizonyságtételekkel és beszámolókkal szolgáltak. Tíz év alatt közel félezer hallgatója volt a protestáns szakkollégiumnak. ■ Evangélikus.hu Ünnep a nyíregyházi iskolában „Fontos, hogy ne önmagáért legyen egy intézmény!” Hálaadó istentiszteleten emlékeztek május 13-án, pénteken a nyíregyházi evangélikus általános iskola újraalapításának huszadik évfordulójára a szabolcsi megyeszékhelyen. Az alkalom és az azt követő gálaműsor az egész héten zajló ünnepségsorozat záróakkordja volt. A Túróczy Zoltán Evangélikus Óvoda és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola közösségével - nevelőivel, tanulóival és a szülőkkel - sokan ünnepeltek együtt a Nagytemplomban. Az iskolafenntartó gyülekezet elöljáróin és tagjain kívül az evangélikus társintézmények, az önkormányzat képviselői, valamint a névadó, Túróczy püspök két unokája - Terei András és Terei Gábor - is elfogadta az ünnepre szóló meghívást. Mi volt 1996-ban? - tette fel a kérdést dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke a szószékről Zsolt 126,1-2 alapján tartott igehirdetésében: „Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással.” (Károli-ford.) Örömeinket idézte tehát két évtized távlatából, említve az atlantai olimpiai aranyakat, a millecentenáriumi ünnepségsorozatot vagy épp egyik gyermeke érkezését a családba. Felidézve az akkori körülményeket, az aggodalmat és az örömöt, nem nehéz meglátni a párhuzamot a gyermek és a gyermekintézmény fejlődésében. S ahogy elrendeződik egy család élete a szeretetteljes együttműködésben - kézen fogva mennek a testvérek szüleik elé, akik nem tesznek különbséget köztük -, így kell ennek lennie az egyházban is. Fontos, hogy ne önmagáért legyen egy intézmény, hanem a városért és az egyházért is - hangsúlyozta Fabiny Tamás, hozzátéve, hogy a családban mindenkinek helye van az asztal körül. A liturgikus szolgálatot Kovács László Attila, az iskolafenntartó gyülekezet igazgató lelkésze és Laborczi Géza, az újrakezdés éveiben múlhatatlan érdemeket szerzett igazgatótanácsi elnök, a kertvárosi gyülekezet lelkésze végezte, a templomi együttlét az iskolai ének- és zenekar szolgálatával ért véget. A nap krónikájához tartozik, hogy az eredetileg 1892-ben felszentelt intézmény elmúlt húsz évéről iskolatörténeti kiállítás nyílt, a délutáni gálaműsor pedig az iskolában folyó tehetséggondozó munkából nyújtott ízelítőt. Kocsisné Sárossy Emőke igazgató ennek keretében adta át a jubileum alkalmából szervezett számos tantárgyi, műveltségi verseny és pályázat legkiválóbban teljesítő tanulóinak díjait. ■ Veszprémi Erzsébet 25 éves a Keresztény-Zsidó Társaság A keresztények és a zsidók közös felelőssége, hogy megmaradunk-e Európában - mondta Soltész Miklós államtitkár május 12-én Budapesten, a Keresztény-Zsidó Társaság (KZST) megalakulásának huszonötödik évfordulója alkalmából tartott minisztériumi megemlékezésen. A jubileum mellett megemlékeztek Eötvös Károly, a tiszaeszlári perben rituális gyilkossággal megvádolt zsidó emberek védőügyvédje halálának századik évfordulójáról is. Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntőjében hangsúlyozta: a kereszténység és a zsidóság gyökere közös, és ezt a gyökeret ma „sokan sokfelé ráncigálják”. Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke hangsúlyozta: a történelmi egyházak huszonöt évvel ezelőtti és mai infrastruktúrája között „markáns különbség van”, és a zsidó-keresztény párbeszédben is hatalmas az előrelépés. E dialógus fontos eseményeinek nevezte a második vatikáni zsinat Nostra aetate kezdetű dokumentumát, valamint az ortodox rabbik 2015 decemberében közreadott nyilatkozatát a keresztény-zsidó párbeszédről. Fabiny Tamás evangélikus püspök, a KZST ügyvezető elnöke felidézte: Eötvös Károly néhány évtizeddel a tiszaeszlári per után megírta a per történetét, és könyvének A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége címet adta. A KZST huszonöt éve fáradozik azon, hogy végre valóban múlt időben lehessen beszélni erről a nagy perről. Szécsi József, a KZST főtitkára a társaság létrejöttéről szólva ismertette: a rendszerváltást megelőzően három éven át a keresztény ökumenikus baráti társaságban dolgozva hozták létre a hebraisztikai-judaisztikai munkacsoportot, amelynek keretében előadásokat, vitaesteket szerveztek. A KZST- 11991-ben alakították meg azért, hogy „zsidók és keresztények pozitív módon együtt legyenek”. Hozzátette: a huszonöt év alatt évente ötven-hatvan rendezvényt szerveztek: előadásokat, vitaesteket, konferenciákat, koncerteket, kiállításokat. ■ MTI EVEL&LEVEL&LEVEL „Őrállók vagyunk” Farkas Géza vagyok, a szombathelyi evangélikus gyülekezet - most már - tiszteletbeli presbitere. Nyolcvanegy éves vagyok. Hála Istennek, kétszer születtem, másodszor 1950-ben Tahiban. Kezdettől fogva részt vettem a gyülekezetünk életében, akkor is, amikor ez kockázattal járt. A lényegre térek. Mélyen megdöbbentett a sajtóban és az interneten is megjelent hír, amely szerint Norvégiában a közelmúltban evangélikus püspökök tanácskozásán a következő határozat született: ezután leszbikusok, biszexuálisok és homoszexuálisok házasságát az evangélikus lelkész megáldhatja, szentesítheti. A115 szavazóból 88-an ezt a döntést megszavazták. Az úgynevezett konzervatív lelkészek - akik a Bibliára, Jézus tanítására hivatkoztak, és ez ellen szavaztak - egyelőre nem kötelesek ezt a szertartást elvégezni. Azt gondolom, hogy minden bibliaolvasó és -ismerő evangélikus keresztény előtt világos, hogy a homoszexualitás gyakorlása, tehát az egyneműek házasságszerű együttélése Isten teremtési rendjének a semmibevétele; természetellenes, életellenes, vagyis emberellenes! Már az Ószövetségben Isten ítéletéről olvashatunk ezzel kapcsolatban. Sodorna város elpusztításának fő oka a városban elterjedt homoszexuális gyakorlat volt (íMóz 19,1—13). Azután: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az!’ (3MÓZ 18,22) Az Újszövetségben Pál apostol ezt írja: „Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak...” (Róm 1,26-27) A Szentírás egyértelműen bűnnek nevezi a homoszexualitást. Az evangélikus egyház világszerte magát a reformáció népének tartja. Ma is valljuk, mert hisszük, hogy „egyedül a Szentírás”, „egyedül a kegyelem”, „egyedül a hit” és „egyedül Krisztus” által van az üdvösség. Ami ezt a bibliai alapokon álló mércét aláássa vagy veszélyezteti, azt nem szabad helyeselni, jóváhagyni, akár nálunk, akár más ország evangélikus egyházában üti fel a fejét. Végül hangsúlyozni kívánom, hogy nem a homoszexuális felebarátomat ítélem el. Ő is, én is kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk. De arra a gyakorlatra - egyneműek házasságkötésére -, amely nyilvánvalóan szemben áll Isten jó és szép, bennünket boldogító és az életet fenntartó teremtési rendjével, ne kérjük, illetve ne próbáljuk eszközölni Isten áldását. Felelősek, sőt őrállók vagyunk, akiktől Isten számon kér majd minden elmaradt lélekmentő intést, figyelmeztetést (Ez 3,16-21). Erős vár a mi Istenünk! Farkas Géza (Szombathely) Pintér Győző Tibortól búcsúztunk Bibliaórás társaival hónapok óta készültünk tordasi otthonában meglátogatni Tibort. Felhívtam őket telefonon, de csak feleségével, Lidikével tudtam beszélni. Néhány nappal később halálhíre jutott el hozzánk. Elkéstünk! Hogyan lettünk lelki testvérek? Pintér Tibor (Győző) nősülésétől, 1957-től Kispesten lakott, és feleségével, Lidikével együtt kapcsolódtak be az evangélikus gyülekezet életébe. Építészmérnöki karrierje és három gyermeke mellett sok szolgálatot látott el. Kántor volt tíz éven át, Bonnyai Sándor lelkész megbízásából havonta egyszer ő tartotta az igehirdetést. A gyülekezet felügyelője is lett. Ifjúságunk heti bibliaóráinak meghatározó tagja volt. Benne volt az énekkarban, kirándult velünk. Csütörtökönként jöttünk össze a lelkészi hivatalban. Lelkészünk javaslatára (kritikus időket éltünk!) házi bibliaórává alakultunk, és hetente mindig más lakásában és a házigazda igei bevezetőjével és vendéglátásával folytattuk összejöveteleinket. Érden a gyülekezet ellátására segítségre volt szükség, ekkor körünkből néhányan - így Tibor és Nyári Erzsiké - felváltva vállalták a szolgálatot. Ez időben csatlakozott hozzánk legidősebb Harmati Béla, idős Szentpétery Péter feleségével, Margitkával és több más kedves testvér. (Akik még élünk, azóta is összejövünk időnként.) Tibor egyházmegyei felügyelő lett a pesti oldalon, férjem, Győri József a budain. Pest-budai családi konferenciát szerveztek Piliscsabára espereseikkel, Bolla Árpáddal és Bálint Lászlóval. Évente, július első hétvégéjével záródóan vehettünk részt ezeken, sok áldással kísérve. Hála az Űrnak, az alkalmak azóta is folytatódnak, a szervezők és a résztvevők örömére. Tibor nem kérkedett magas műszaki tudásával, beosztásával, se teológiai, zenei képzettségével, mindezeket ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül, pazarlóan kamatoztatta az evangélikus egyházban és hittestvérei körében. Tervezőként részt vett a piliscsabai templom és a Béthel missziói otthon épületeinek át- és felépítésében, aktív részese volt a munkáknak, intézte a kispesti „kápolna” kialakítását és sok más gyülekezet műszaki gondját. Oktatott egyháztörténetet az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért bibliaiskolájában, több helyen szolgált, szívesen helyettesített. Éles szemmel vette észre a javítanivalókat, nemcsak műszaki, de lelki dolgokban is, segítőkészsége megmutatkozott akár a gyülekezeti, akár az egyéni problémák megoldásában. Amióta idejét javarészt Tordason töltötte, ritkábban találkoztunk. Látása megromlott, és ez megszomorította. Bibliaköri társaink közül sokan már az Úrnál vannak. A többi egykori „ifi” is megöregedett. Az utóbbi években, éppen amikor nagy szüksége lett volna ránk, a szerény és mindnyájunkat Istentől kapott ajándékaival gazdagító Tibort elhanyagoltuk. Most Isten iránti hálával gondolunk rá és minden szerettére, a Jézus Krisztusban kapott boldog örök élet reménységével. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantólfogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” (Jel 14,13) Dr. Győri Józsefné Drenyovszky Irén (Kelenföld) ELHUNYT DR. JOOB ÁRPÁD „Fájó szívvel adjuk hírül mindazoknak, akik ismerték és szerették, hogy dr. Joób Árpád népzenekutató, a debreceni gyülekezet volt felügyelője életének hetvenedik esztendejében váratlanul elhunyt. Szeretett halottunk búcsúztatása 2016. május 27-én, pénteken 12 órakor lesz a Debreceni köztemetőben” - írta a gyászoló család.
