Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-05-22 / 20. szám
4 • Forrás 2016. május 22. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe - Jn 3,1-15 Az éjjeli látogató A VASÁRNAP IGÉJE Az éjjeli látogatót nyugtalan kérdések gyötörhették. Népének tanítójaként és a vezetőség megbecsült tagjaként nem is értette, kérdései hogyan tudják ilyen erővel Jézus közelébe sodorni őt. Valami a szíve mélyéről mozgatta, és ezt halaszthatatlanul tisztázni akarta. Kicsoda Jézus, ki ez a mester, ki ez a tanító, akinek a hatása alól nem tudja kivonni magát? János evangélista rögzíti Jézus mély és személyes beszélgetését Nikodémussal. Nem tudunk meg mindent a farizeus Nikodémusról, de maga a beszélgetés, a feltett három kérdés és Jézus válaszai sokat elárulnak a helyzet komolyságáról. Az éjjeli látogatóval való beszélgetés feltárja és megmutatja, mit jelent Jézus személye iránt érdeklődni, feltenni neki kínzó és tisztázandó kérdéseinket, és akár odáig eljutni, hogy Isten segítségét kérjük a hitre jutásért vagy éppen a hitünkben való megerősödésért. Nikodémus ebben az éjszakai beszélgetésben ezt az érdeklődő és tisztázó utat járta be. Sok minden szólt ugyan zsidó származása, farizeusi neveltetése és vallásos szokásai miatt az ellen, hogy komolyan odafigyeljen a názáreti Jézusra, mégsem hagyta nyugodni, amit látott és hallott, és amiről valószínűleg mindenki beszélt körülötte. Nikodémus életében Jézus egy új látásmódot, új perspektíva iránti igényt támasztott. Valamit nagyon rendbe akart tenni a lelkében és az életében, ezért Jézushoz fordult Szavaiból kihallatszik az útkeresés, az Isten utáni vágyakozás. Három kérdést tesz fel Jézusnak, és Jézus válaszait olvashatjuk az evangéliumban. Milyen különös momentum ez: a názáreti Jézus lelkigondozói szolgálatának lehetünk tanúi itt, ahogyan hozzásegíti Nikodémust ahhoz, hogy felismerje a kézenfekvő megoldást, a megváltás titkát. De bárcsak ilyen egyszerű lenne mindez: legyőzni önnön korlátáinkat, felismerni Jézusban a Krisztust és a Lélek munkáját, befogadni az evangélium igazságát, dicsőíteni Istent az örök élet ajándékáért! Nem volt ez egyszerű a mélyen vallásos éjszakai látogatónak sem. Még Jézus is kritikusan teszi fel a kérdést Nikodémusnak: neked magyarázzam az Isten munkálkodását? Te, aki úgy tudod magadról, hogy hiszel, hogy vallásos vagy, hogy megtelt a szíved Isten igazságával? Neked magyarázzam? Gondolod, elég, ha egyszer már vallásosnak tudtad magad, elég, ha egyszer közel érezted magad Istenhez, elég, ha mindig hivatkozhatsz a múltadnak egy adott pontjára? Nikodémussal együtt mi is sok álmatlan éjszakán vagyunk túl. Aggódás, félelem, betegségek árnya, szeretteinkért való fohászok, döntéshelyzetek megoldhatatlannak látszó problémák közepette... és még annyi más kérdés nem hagyott bennünket éjszaka álomba merülni. Bár nem kelhetünk útra Jézus házának ajtaján kopogtatni, azért nem vagyunk eszközök híján, hogy életünk kérdéseivel Istent keressük. A farizeus Nikodémus épp elég távoli szereplője az evangéliumnak ahhoz, hogy bátorságából mi is bátorságot meríthessünk. Láthatjuk, hogy a kérdésfeltevésünk már önmagában nyitás Isten felé, aki nem vonja meg tőlünk szavát, és válaszával utat tud mutatni nekünk. Szentháromság vasárnapjának üzenete a kérdések, a válaszok és a megértés vasárnapja és egyben hitvallásunk személyességének az ünnepe is. Megvallhatjuk Istennek bizonytalanságunkat, feltárhatjuk előtte kérdésekkel teli életünket, és hálát adhatunk azért, amit már eddig is kaphattunk tőle. Szentháromság vasárnapjának evangéliumi története személyes hitvallásra is indíthat bennünket: Hiszek Istenben, mert terve van a világgal és benne az én életemmel is. Ismeri álmatlan éjszakáim történetét, és tudja, mennyire vágyom egy új, megbocsátással és megbékéléssel átjárt életre. Hiszek Jézus Krisztusban, mert elhozta életünkbe Isten országának örömhírét, és az életét is feláldozta azért, hogy nekem ehhez az országhoz közöm lehessen. Az éjszaka sötétjébe elhozta a napfelkelte világosságát. Hiszek a Szentlélekben, aki Nikodémusnak és nekem is megadta a megértés lehetőségét és az újjászületés ajándékát. Reményt és vigasztalást hoz meggyötört életekbe. Közösséget teremt mindazok között, akik az éjszakában a világosságot várják. Ámen. ■ PÁNGYÁNSZKY ÁGNES Imádkozzunk! Éjszakáink és nappalaink Ura, maradj velünk Szentlelked erejével, hogy újjászülethessen életünk. Jézus Krisztus által bocsásd meg bűneinket, és vezess minket az új élet útján. Ámen. KÉTHETI ÚTRAVALÓ „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézs 6,3) Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el...” (Lk 10,16a) Szentháromság hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a teremtő, megváltó, megszentelő Isten imádására hívnak bennünket is. „Hárman vannak, kik a mennyben bizonyságot tesznek: Atya, Ige és Szentlélek, s e három egyetlenegy lényeg.” (GyLK 674) „Örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait: kifürkészhetetlen az ő bölcsessége!” (Ézs 40,28; LK) Pál őt dicséri: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! [...] Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké!’ (Róm 11,33.36) Athanasius szerint: „Az egyetemes-keresztyén hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük; ne keverjük össze a személyeket, se a lényeget szét ne válasszuk. [... ] Aki ezt nem hiszi bizodalmas és tántoríthatatlan hittel, az nem üdvözölhet.” „Szentháromság ünnepe cselekedetek leple nélkül mutatja meg a háromságos egy Istent tiszta isteni lényében, és mindegyik személye azon van, hogy az embert bűnből, halálból, ördög hatalmából megigazulásra és örök életre, Isten országába segítse.” (Luther) Jézus pedig nem csak Nikodémusnak mondta: „...ha valaki nem születik újonnan [felülről], nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3) Ám aki Lélektől született, és hisz a keresztre, majd a mennybe felemeltetett Emberfiában, annak örök élete van őbenne. így szól Izráel megváltója: „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. [...] Ti vagytok a tanúim [...], hogy én Isten vagyok. Ezután is csak én leszek!” (Ézs 43,11-13) Pál Athénban, az Areopágosz közepén a pogányok ismeretlen Istenét hirdette: ő „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette [...], hogy keressék az Istent”. És „most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg". (ApCsel 17,26-30) A keresztyéneket így tanítja: a hit nagykorúságában és egységében éljetek elhívatásotokhoz méltóan, mert „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben”. (Ef 4,5-6) Péter tanúságtételében, amely az apostoli prófécia bizonyosságáról szól, ott van a Szentháromság mindhárom személye. A megdicsőülés hegyén együtt volt Jézussal, és hallotta az Atya Isten mennyből jött szózatát: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentiélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.” (2Pt 1,17.21) S kijelentett titka az Úr Jézusnak Atyjával való egységéről tanít: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van...” (Jn 14,11) Megvallhatod: „Hiszek benned, Istenemben [...].// Atya, Fiú és Szentlélek! / Hiszem, veled célhoz érek, / Örökkön örökké élek!” (EÉ 251,1.9) Szentháromság ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten hív minket. Figyeljünk a hívó szóra, mert örökké megmarad az Úr beszéde! (Lásd íPt 1,25) És aki Jézust elutasítja, az Atyát utasítja el (lásd vezérigénk folytatását), aki Fia és elhívott szolgái által ma is az ő örök országába hív. „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) „Hagyjad az Úrra utadat!” (GyLK 700) Az egyházi esztendő ma kezdődő huszonhat hete a Szentháromság egy örök Isten dicső tetteit hirdeti. „Gyülekezeteink teljes egyetértéssel tanítják: a niceai zsinat határozata az isteni lényeg egységéről és a három személyről igaz, és azt minden kételkedés nélkül hinni kell...” (azÁgostai hitvallás első mondata). Az üdvözítő hitből fakadnak a szeretet cselekedetei, de mi ne zárjuk ki önmagunkat az örök élet ünnepi vacsorájáról, mint a névtelen gazdag ember! Ő nem vette komolyan Isten parancsolatát a szeretetről (lásd 5MÓZ 6,5; 3MÓZ 19,18), és az asztaláról lehullott morzsákat sem adta oda Lázárnak, akin Isten segített: „...meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére.” (Lk 16,22) Minden vasárnap Krisztust ünnepeljük, hallgassunk is reá! János írja: „Isten szeretet. [...] Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. ■[...] aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (íjn 4,16.19.21) Luther doktor tanítja a felebaráti szeretetről: „.. .ha látja, hogy mezítelen, felruházza; ha éhes, táplálja; ha szomjas, megenyhíti, és így tovább; egyszóval: ahogy szeretné, hogy az emberek vele tegyenek, úgy tesz ő is a felebarátjával. Szolgál: önként és szívesen!” Péter és János meggyógyított egy születése óta sánta férfit, aki több mint negyvenéves volt. A nagytanács előtt bizonyságot tettek: Jézus neve által lett ő egészséges, „... mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”. (ApCsel 4,12) S a nép Istent dicsőítette a történtekért. Pál sok könnyhullatással írt egy már ismeretlen levelet, „hogy megismerjétek azt a szeretetek amely igen erős énbennem irántatok”. (2Kor 2,4) Az Úr megerősítette prófétája küldetését egy látomással: „Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: így szól az én Uram, az Úr!... Aki hallgat rá, az hallgat rá...” (Ez 3,27) Jézusnak a három „szeretsz-e engem?” kérdésére Péter így felelt: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus kérte tőle: „Kövess engem!” (Jn 21,17.19) „Szent, örök Isten [...] / Bárhova futnék [...]/ Egy menekvés van: hozzád térni...” (EÉ 431). ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (május 22.) Gyertek, menjünk el, könyörögjünk az Úrhoz, folyamodjunk a Seregek Urához! Én is megyek! Zak 8,21 (EÍ2,i8; Jn 3,1-8(9-15]; Róm n,[32]33-36; Zsolt 145) Kedves egyház- és intézményvezetők, presbiterek, romló statisztikák miatt aggódók! Mi lehet az egyház épülésében, növekedésében a legjobb motiváció? A személyes példa. Gyertek - én is megyek! A hangsúly pedig a mondat második felén kell, hogy legyen. Nem szükséges másra, másokra koncentrálnom, csak erre az egyre: a magam élete minél mélyebben meggyökerezzen az Úrban. Ahogyan a fa is erre törekszik; a gyümölcs aztán jön magától. De ha még így sem nyugszik meg lelkiismeretünk, hát tegyük azt, ami az egyház igazán fontos, elengedhetetlen feladata: könyörögjünk az Úrhoz! Hétfő (május 23.) Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öregembert! 3MÓZ 19,32a (Róm 12,10; 2MÓZ 3,13-20; íKor 11,27-34) Szomorúan és döbbenten tapasztalom egy ideje, hogy áltapintattal, finomkodva egyre inkább mellőzik a szót: öreg. Mintha pejoratívvá, kerülendővé válna - más, szintén jobb sorsra érdemes kifejezéseinkhez hasonlóan - a szó és maga az állapot egyaránt. Holott az öregség nem szégyellni való, hanem tiszteletre méltó élethelyzet, még ha sokszor nem kellemes is átélni, megtapasztalni. Önmagában való érték, olyan életfeladat, amelynek méltósággal hordozása példa lehet a későbbi nemzedékek számára. Kedd (május 24.) Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak. [...] Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem szegényeit. Ézs io,i-2a föKor 6,14; Ézs 43,8- 13; íKor 12,1-11) A jog nem lehet cél, hanem csak eszköz. Bármiféle hatalom birtoklása vagy bármely szolgálat betöltése szintén nem cél, hanem eszköz: a szeretet eszköze. Ha a jogot másra, máshogyan használják, és nem rendelik alá egy magasabb erkölcsi mércének, akkor szinte visszájára fordul, önmaga paródiájává, sőt méreggé válik. Isten országa ott van, ahol az irgalom a jog legfontosabb tényezői közé tartozik, ahol az irgalom erősebb az önmagában való (vélt) igazságnál. Szerda (május 25.) Pál írja: Az Úr mellém állt, és megerősített. 2Tim 4,17 (Zsolt 91,11-12; ApCsel 17,[i6]22-34; íKor 12,12-26) Az Úr sok esetben nem megszabadít valamitől (bár ezt tartanánk kényelmesnek), hanem megerősít valamire vagy valami ellen annak érdekében, hogy az adott életfeladattal meg tudjunk birkózni. Isten gyakran nem a körülményeket változtatja meg, hanem engem, életem adott és változatlanul hagyott körülményei között. De még az is lehet, hogy meg sem változtat, csak érezteti, hogy nem vagyok egyedül. Mint az angyal a Gecsemánékertben, Jézus mellett. Csütörtök (május 26.) [Jézus] így szólt [tanítványaihoz]: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Mk 16,15 (Ézs 12,4; Ef 4,1-7; íKor 12,27-31) Hogyan vonatkoztathatom ezt az igét magamra? Egyrészt úgy, hogy a történelem hatalmas folyamában valamikor, valahogyan, valaki által, hála Istennek, nekem is hirdettetett az evangélium! S ha a mondat alanyaként értelmezem magamat? Akkor feladatot, elhívást találok a mondatban. Konkrétan: ha otthonom ajtaján kilépek, már a világba indulok el. Ha keserűségemben, bánatomban legszívesebben a „világ végére” szaladnék is, ott is feladatom (vagy még inkább lehetőségem), hogy döntéseimmel, minden egyes megszólalásommal, fellépésemmel, tekintetemmel, mozdulatommal vagy akár mozdulatlanságommal, csöndben maradásommal - Istentől kérhetek bölcsességet, hogy tudjam, mikor mivel - hirdessem az evangéliumot. Péntek (május 27.) Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. 2Kor 12,9a (Zsolt 74,21; 2Pt 1,16-21; íKor 13,1-7) Ha Istennek van célja a világban, és engem eszközként tud és akar felhasználni, akkor a személyes életemnek is van célja. Akármilyen vagyok is, akármilyen élethelyzetben találjam is magam. Szeretünk kifogásokat keresni a kudarcokra, de ez az ige éppen arról szól, hogy nem érdemes. Isten adhat emberi mérték szerinti sikert. De akkor is képes szeretetének eszközeként használni, amikor egész helyzetemet, történetemet kudarcként élem meg. Isten ereje célhoz ér. Akár még úgy is, hogy én magam azt észre sem veszem. Szombat (május 28.) Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. íKor 6,14 (Jób 33,28; Jn 14,7-14; íKor 13,8-13) A heti ünnepnap előestéjén egyfajta tananyagként átismételjük a hitbeli tudást: fel fogunk támadni. Hogy miként? Bár szól róla az ige, de emberi értelmünk számárá végső soron a maga teljességében titok marad. Annyit azonban bizonyosan tudhatunk, hogy valami új, Istentől kapott, zavartalan létezés kezdődik majd. A vasárnap tudatos, odaszánt megszentelése és a gyülekezet közössége arra való, hogy ez a szilárd reménység mindjobban erősödjön bennünk. É Nagy Ervin KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoiy.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Töth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309.
