Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-03-13 / 10. szám

4 • Forrás 2016. március 13. • KRÓNIKA Böjt 5. vasárnapja (Judica) - Zsid 9,11-15 Nagyobb és tökéletesebb Egyházüldözőből kántor. A nyolcva­nas években ismertem egy iskolaigaz­gatót, aki párttagként sokat ártott a he­lyi gyülekezeteknek. Képes volt vasár­nap lesni a parkból, hogy ki lép be a templomba - esetleg egy diák, akit nagymamája vitt magával? Hétfőn azután hívatta a gyermeket, és megszé­gyenítette. Én, mint fiatal lelkész, be­mentem hozzá, és közöltem vele, hogy ezt a magyar alkotmány alapján nem teheti. Idővel kitették az állásából, it­tasan, dülöngélve járt az utcán, néha az árokparton landolt. Egy alkalommal összefutottam ve­le; ő szólított meg. A beszélgetésből ki­derült, hogy az apja valamikor kántor­tanító volt, és ő is tud orgonáim. Elhív­tam magammal, hogy próbálja ki ze­nei tudását. Meglepődött az invitálá­son. Nem felejtem remegő, megviselt ujjait, ahogy rátaláltak a billentyűkre, és szólt a Bach-korál. Hívásomra eljárt gyakorolni, és egy alkalommal fel­kértem: legyen a kántorunk. Kértem a testvéreket, hogy fogadjuk őt Jézus nevében, indulatával. Első „éles beve­tésén” sokat hibázott, néhányan leiz­zadtunk, de Isten munkatársa lett a gyülekezeti szolgálatban. A Megváltón kívül talán senki sem hitte volna, hogy egyszer ez az alkoholbeteg, kommunista, be- és kirúgott ember földi élete utolsó két évét templomban tölti az Örökkéva­ló szolgálatában. Ami fontos a törté­netben, hogy nemcsak a templomba és az orgonához tért meg, hanem az érte is meghalt és feltámadott Krisz­tushoz. A VASÁRNAP IGÉJE Luther mit mond erről? „Most már tud­juk, hol vannak a bűneink. A törvény a mi lelkiismeretünkre nehezíti, de Isten le­veszi rólunk, és a Bárány vállaira helye­zi azokat. Ha a bűnök rajtam feküdnének, veszve volnék. Mert erős hatalom a bűn. De szól az Isten: tudom, hogy bűnöd el­­bírhatatlanul nehéz; azért hát lásd: leve­szem rólad, és az én Bárányomra helye­zem. Te pedig hidd ezt, mert ha így te­szel, szabad vagy a bűntől. Különben is a bűnnek csak két helye van: vagy a te nyakadon ül, vagy Krisztuson, az Isten Bárányán. Ha a te hátadon lovagol, ak­kor el vagy veszve, de ha Krisztuson van, szabad vagy, s üdvözülsz. Nos: válassz! Törvény és jog szerint a bűnnek rajtad kel­lene maradni, de Isten kegyelméből a Bá­rányra vetette. Különben ha Isten tör­­vénykezni akarna velünk, végünk volna. Világos beszéd ez és hatalmas ige!” Átszakította az eget. Isten Jézusban kö­zel jött az elesett, sérült, bűnös világhoz. Átszakította az eget (Ézs 63,19b), alászállt az emberi élet poklaiba, ránk nézett, megszánt, megszólított, tanított Isten or­szágáról, bemutatta az Atyát, magára vette bűneinket, betegségeinket, fáj­dalmainkat, egész átkos életünket és bű­neink jogos büntetését, a halált. Örök, teljes, tökéletes szeretettel vitte ezt vég­hez, így vont magához minket (Jer 31,3), szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által (Róm 5,5), meggyőzött bűnös, Isten nélküli állapotunkról, fel­ébresztette bennünk a teljesség utáni olt-KÉTHETI ÚTRAVALÓ „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28) Böjt 5. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az igazi Főpap sze­mélyét s szolgálatát láttatják, aki meghalt érettünk. „Jézus Krisz­tus az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, ha­nem az egész világ bűneiért is.” (íjn 2,2; LK) Kérd: Judica! ítélj meg! „Szolgáltass nekem igazságot, Istenem...”(Zsolt 43,1) Jé­zus szenvedésére emlékezve passió- vagy feketevasámap felcsen­dülnek az ember kér(d)ései (lásd Zsolt 43) és Isten kijelentései (lásd Ez 33,11) is: „Te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el [...]? Miért kell gyászban járnom, az ellenség miért hábor­gat? Az én életemre esküszöm, úgy mond az Űristen, nem aka­rom a bűnösnek halálát, de hogy inkább megtérjen és éljen.” (GyLK 705,2.3) S ez Zebedeus fiainak kérése: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben.” Ez Jézus válasza: a hely „azoké lesz, akiknek elkészíttetett. [...] és aki közöttetek első akar lenni, az legyen min­denki rabszolgája!” (Mk 10,37.40.44) - indokolja heti igénket Urunk. „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedel­mességet [...], örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki!’ (Zsid 5,8.9) „Krisztus csak egyszer áldozta fel magát! Maga a pap meg az áldozat is. Oltára pedig a kereszt. Drágább áldozatot nem adhatott Isten, mint mikor magát odaadta, s elemészti magát a szeretet tüzében.” (Luther) És a maga testében egyesíti Isten új népét, amely zsidókból s po­­gányokból lett keresztyénekből áll: „Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által [Krisztus], miután megölte az ellenségeskedést önmagában...” (Ef 2,16) Jób hitvalló szavait re­formátorunk így fordítja: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és ezután feltámaszt a porból [...], és testemben meglátom az Istent” (Jób 19,25-26; lásd Biblia magyarázó jegyzetekkel 588. o.) Krisztus, a jövendő javak Főpapja „a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. [...] önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek [...]. így tehát új szö­vetség közbenjárója lett...” (Zsid 9,12.14.15) A próféta panasza ez: „Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? [...] Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. [...] én veled leszek: megszabadí­talak és megmentelek...” (Jer 15,18-20) Krisztus főpapi áldoza­ta most és örökké érvényes, „mert egyetlen áldozattal örökre tö­kéletessé tette a megszentelteket”. Lelke által így szól az Úr, már prófétájának szavával (lásd Jer 31,34b): „... bűneikről és gonosz­ságaikról pedig többé nem emlékezem meg. Ahol pedig bűnbo­csánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.” (Zsid 10,14.17.18) Jézus harmadszor szólt haláláról és feltámadásáról, a tanítványai „azonban semmit sem értettek ezekből”. A jerikói vakot így gyógyította meg: „Láss! A hited megtartott!’ (Lk 18,34.42) Mi is őt követve: „Jer, dicsérjük Istent!” (EÉ 40,1) hatatlan szomjúságot, élő vízzel megita­tott, amely örök életre buzgó víz forrá­sává lett bennünk (Jn 4,14b). A megváltás tökéletes és örök. Böjt ötö­dik vasárnapjának neve Judica, az isten­tiszteletet bevezető 43. zsoltár után: Jtélj meg Istenem, ismerd meg ügyemet, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szem­ben, ments meg az alattomos és álnok emberektől!” Böjt ideje és a nagyhét le­hetőség arra, hogy átgondoljuk életün­ket, rendezzük viszonyunkat Istennel és emberekkel. Az emberiség számtalan kísérletet tett arra, hogy megszabaduljon a szenve­déstől, betegségtől, rossz lelkiismerettől, bűntől. A választott nép megtisztulási, megújulási rituáléja nem embertől szár­mazott, Isten adta ezt az utat. Igénk összehasonlítja a korabeli, ószövetségi ál­dozatot azzal, amit Krisztus cselekedett. Hangsúlyozza, hogy Jézus „nagyobb és tö­kéletesebb sátoron át jelent meg”, az ő ál­dozata nem ismételhető, nincs is erre szükség, mivel „örök váltságot szerzett”. Igénk üzenete ez: minden, ami Jézus megváltó halála előtt történt, csak előkép, felvezetés, időleges; amit pedig Krisztus engesztelő áldozatában kapunk, az töké­letes, örök, megbízható, végleges. ■ Szeverényi János Imádkozzunk! Drága Urunk, köszönjük az életet, a leheletet és mindent, amit tő­led kaptunk. Köszönjük, hogy szeretetből teremtettél minket örök, teljes, normális, egészséges életre. Köszönjük, hogy a tö­rés, a szakadás után eljöttél minket meg­váltani, kiváltani a bűn, halál és ördög hatalmából. Köszönjük ezen a vasárna­pon is tökéletes áldozatodat, megváltó vé­redet, a bűnbocsánatot, a helyreállítást, gyógyulást. Áldjuk és magasztaljuk szent nevedet! Ámen. „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Em­berfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,14—15) Böjt 6. hetében, nagyhéten az Útmutató reggeli és ünnepi igéi az Űr Jézus szenvedéstörténetét tárják elénk, ahol ő az aláza­tos király, az új szövetség szerzője, a fájdalmak embere, az élők és elhunytak üdvözítője. „Az Emberfia azért jött, hogy szolgál­jon, s életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45; LK) Palmarum, virágvasámap „az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakatfogtak, kivonultak a foga­dására, és így kiáltottak...” (Jn 12,12-13; lásd Jel 7.9): Segíts, ments meg, üdvözíts! „Hozsánna Dávid Fiának! / Örökre áldott, ki eljött az Úr nevében, Izráel Királya, / Hozsánna a magasság­ban!” (GyLK 751) Pál osi himnuszt idéz: „... emberként élt; meg­alázta magát, és engedelmes volt [...ja kereszthalálig!’ Mi is vall­juk: „.. .Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!’ (Fii 2,7-8.11) Betániában egy asszony: „... amikor ezt az olajat a testemre ön­tötte, a temetésemre készített elő.” (Mt 26,12) Jézus megvédte őt a tanítványok bántásától. Jóbhoz beszélt Isten a viharban, és ő felelt: „... most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok min­dent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (Jób 42,5-6) A pászka ünnepe előtt „a Sátán pedig bement Júdásba [...]. El­ment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetői­vel, hogyan adja őt a kezükre”. (Lk 22,3.4) Az Úr Jézus nagy­csütörtök este vacsora közben megmosta tanítványai lábát: „.. .példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. [...] Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanít­ványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,15.35) Isten a gol­gotái kereszten új szövetséget kötött a világgal. „Emlékezetes­sé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr!’ (Zsolt 111,4) Pál az úrvacsora szereztetési igéit idézi, a szentségben maga Krisztus van jelen! Ezt cselekedjétek: „...valamennyiszer eszitek e ke­nyeret, és isszátok epoharat, az Úr halálát hirdessétek...” (íKor 11,26) Nagypénteken nyilvánvaló lett Isten terve, és beteljesült a vezérige előképe: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egy­szülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Jézus halálra adatott a bűnökért! „Pi­látus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt rá­írva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. [...] Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét le­hajtva, kilehelte lelkét.” (Jn 19,19.30) Luther tanítja: „Aki hiszi, hogy Megváltónk azért engedte magát keresztre szegezni, és drága vérét azért ontotta, hogy minden bűnünkből megtisz­títson, megigazítson és üdvözítsen, azé a bűnök bocsánata és az örök élet!” Pál a békéltetés szolgálatára hív: „Isten ugyan­is [...] ránk bízta a békéltetés igéjét!’ (2Kor 5,19) Péter nagyszom­bat temetői csendjében Jézus halálának s feltámadásának gyü­mölcséről tanít, hogy ő „Istenhez vezessen minket”. (íPt 3,18) Számára mindenki él! „Mindenem vagy, Jézusom, / A halál­ban örök élet!” (EÉ 392,3) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (március 13.) Krisztus... példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: mikorgyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. íPt 2,21.23 (Jer 11,20; Mk 10,35-45; Zsid 5,7-9; Zsolt 102) Példamutatás. Az életben hányszor próbálkozunk vele! Példát mutatni embertár­sainknak, hogyan kellene tenni, mert meggyőződésünk, hogy mi tudjuk. Majd mi! De jön valaki, aki nem dicsekszik tetteivel, csak halkan, alázatosan teszi, amit ten­nie kell. Értünk! így példát adva! Követed őt? Hétfő (március 14.) Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Zsolt 118,8 (Zsid 4,16; Ef 2,11- 16; Jn 17,1-8) „Bízz bennem!” Hányszor és hányszor élünk vissza e szó jelentésével! A mai világ hajlamos bizalmi alapon manipulálni. Elhitetni, hogy jó lesz nekünk. Jó lesz, ha megvesszük, jó lesz, ha megesszük, jó lesz, ha elhisszük. Hiteget, csap­dába ejtve ezzel bennünket, mert az ember sokszor bedől a jó reklámnak, a bizta­tó szavaknak, a tökéletesen megkomponált hívásnak gyere, bízz bennem! De a vé­gén rá kell jönnünk, hogy a legnagyobb bizalmat annak érdemes adni, aki minden­kor véd, szeret, és oltalommal kínál meg bennünket. Kedd (március 15.) Ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette [az Úr a népét] ki­terjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt. 5MÓZ 32,11 (Fii 4,7; Jób 19,21-27; Jn 17.9-19) Védelem, gondoskodás, féltés. Alapvetően meghatározó tulajdonságai egy szülőnek Ösztönösen, gyengéden próbál minden veszélyhelyzetben helytállni, pró­bál minden szükséghelyzetben gondoskodni és minden bizonytalan megpróbál­tatásban féltő szeretetével k'sérni. Éppen úgy ahogyan Isten is teszi népével. Ma is, mi is védelemre, gondoskodásra, féltésre szorulunk. Szükségünk van Isten védel­mére, mert sokan támadnak ellenünk Szükségünk van Isten gondoskodására, mert sokszor kerülünk szükséghelyzetbe, amelyből csak ő menthet meg. Sokszor kell, hogy féltsen, mert meggondolatlanul éljük életünket. De ő mindezt megteszi, atyai sze­retetével véd, gondoskodik, és félt bennünket! Szerda (március 16.) Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel. Gál 6,10 (Péld 3,29; Zsid 9,11- 15; Jn 17,20-26) Egyszer véget ér! Nem tudjuk, mikor, de egyszer véget ér! Az em­ber hajlamos pazarolni az időt! Pedig nem is tudja, mennyi van még belőle. De ma még van! Most még van időnk! Mire használjuk? Mit tettem az elmúlt időszakban? Talán megbántottam valakit? Talán rosszat szóltam? Talán nem szerettem eléggé? Talán elhamarkodottan döntöttem? Talán hibáztam, vagy mást hibáztattam? Mit tettem? A böjti út önvizsgálatra hív! A böjti út küld! Menj, tégy jót, míg van időd! Csütörtök (március 17.) Jézus Krisztus mondja: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Jn 14,1 (Zsolt 22,12; Jer 15,15-21; Mk 14,26-31) Nyugtalan­ság. Naponta sok-sok dolog miatt aggodalmaskodunk. Sokszor nem találunk kiutat életünk útvesztőiből. Sokszor nem tudjuk, mi legyen a következő lépés. Nem tudunk kihez fordulni szorult, kilátástalan helyzetünkben. De most ma­ga Jézus lép oda hozzánk, és azt mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgye­tek Istenben, és higgyetek énbennem!” Péntek (március 18.) Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem meg­öntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és ke­nyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön. Ézs 55,10-na (Mk 4,20; Zsid 10,1.11-18; Mk 14,32-42) Vasárnapról vasárnapra hallgatjuk az igehirdetéseket. Napról napra olvassuk a Bibliát. Naponta többször is megszó­lítjuk Istent. Nyitott szemmel, nyitott füllel, nyitott szívvel tesszük-e mindezt? Vagy egyszerű rutinná, megszokássá silányul a hétköznapi rohanásban elmor­molt ima, a gyorsan előkapott útmutatói ige? Van-e esélye meggyökerezni ben­nünk? Adunk-e időt, csendességet magunknak, hogy valóban megérintsen, el­gondolkoztasson, a hétköznapokban is kísérjen bennünket Isten igéje? Ha igen, akkor valóban eléri rendelt célját! Igazán Krisztus-követővé válik az ember, aki­nek küldetése hallgatni, továbbadni és élnie is Isten igéjét. Szombat (március 19.) Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Is­tent ezzel a névvel. íPt 4,16 (Ézs 54,4a; Lk 18,31-43; Mk 14,43-52) Szégyen, szégyen­kezés. Mennyien megvetnek bennünket, keresztyéneket! Sokan vannak, akik nem is ismernek, mégis azt hiszik, hogy tudják, kik vagyunk, és jogot formálnak arra, hogy ne csak véleményt alkossanak, de véleményüket hangosan ki is nyilvánítsák. Rossz érzés, amikor az embert külsőleg ítélik meg, ráhúznak egyfajta sztereotípi­át, és valójában nem tudják, mi van belül. Mennyire igazságtalan és kiszolgáltatott helyzet! Jézus is hányszor átélte ezt! Megítélték, és végül elítélték. Nekünk nincs mi­ért szégyenkeznünk, sokkal inkább dicsekedhetünk, hogy olyan Urunk van, aki szen­ved. Értünk szenved, és ha kell, velünk szenved, hogy életet adjon számunkra! ■ Horváth-Csitári Boglárka KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2.Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá MAria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi SAndor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: MAtéTóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid Karoly (david.szabo@iutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy ZoltAn. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents