Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-03-27 / 12. szám

Az Evangélikus Élet kéthetente megjelenő hírlevele 81. évfolyam, 12. szám 2016. március 27. Húsvét ünnepe Ára: 100 Ft www.evangelikus.hu Teológusok passiójátéka Oratio cecumenica Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói által előadott passiójáték szereplői általában a harmadévesek közül kerülnek ki, ebben az esztendőben azonban rendhagyó módon gyakorlatilag minden évfolyamból erősí­tik hallgatók a csapatot. A nagyhéten Békés megye településeire látogatnak el a Jézus Krisztus szenvedéstörté­netét bemutató darabbal. Szolgálatként fogják fel az előadást. Az összes szereplő feketében játszik majd, csak Nagy Ádám, Jézus megszemélyesítője visel fehér ruhát Ahogyan a március 17-i zuglói be­mutató előtt megtudtuk, Németh Kitti és Nagy Dániel írták a szövegköny­vet a különböző evangéliumok szövegei­ből válogatva, Berki Armand pedig egé­szen különleges komolyzenei aláfestés­sel varázsolta drámaivá a jelenetek han­gulatát. Összesen tizenketten alkotják a társulatot, egy-egy játékos több szerepet is megformál a passióban. Babka Anna és Sikter Anna is egy-egy Jézus-sirató Máriát játszik, de tanítványokként és tö­megjélenetekben kiáltozókként is köz­reműködnek. A Keresztelő Jánost, tanítványt és fő­papot is alakító Sztupkai Kristóf szerint nagy dolog az, ha megértjük, hogy az Is­ten szereti az embert, és ez a szeretet Jé­zusban öltött testet. A kereszténység Krisztus követését jelenti a mindenna­pokban. Az ő részéről azért volt külön­leges az ebben a történetben való szerep­lés, hogy bizonyossá váljon számára: nem messziről kell nézni az esemé­nyeket, hanem mi magunk is részesei va­gyunk ennek a történetnek. Izgalmas­nak tartotta, ahogy a próbák során egy­re jobban mélyültek a gyermekkora óta hallott mondatok, amelyek megérin­tették és megszólították őt már koráb­ban is. Ezzel 2016 böjtje még különlege­sebbé vált számára. Az összes szereplő feketében játszik majd, csak Nagy Ádám, Jézus megsze­mélyesítője visel fehér ruhát. Abszolút közelinek érzi magához a szerepet, de bevallása szerint sokszor elragadja a hév, és vissza kell fognia magát, hogy ne játssza túl. „Sokat beszélgettünk a többiekkel a szerepről, elolvastam a ki­válogatott bibliai igehelyeket, és pró­báltam minél jobban magamévá ten­ni őket, belegondolni abba, hogy Jézus hogyan viselkedhetett ezen körülmé­nyek között” - mondta. A Pétert ala­kító Horváth-Hegyi Ádám bele tudta élni magát a szerepébe, mert őt magát is jellemzi a Péterben meglévő kettős­ség: az isteni és az emberi lét szerinti gondolkodás. A teológusok imaközösségben és tréningeken is együtt voltak, így készül­tek passióútjukra. Szolgálatként fogják fel az előadást. Nem magukat mint teo­lógusokat hirdetik majd, hanem azo­kat a tanítványokat, akik olykor közel, olykor távol kerültek Jézustól. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Húsvét ünnepe - íSam 2,1-10 Miért éppen én? AZ ÜNNEP IGÉJE Ki szeret biciklizni? Gyermekkorom legszebb élményei közé tartozik a fóti kántorképző tanfolyam. Különös színt adott az ott töltött heteknek Kiss János­nak, az intézmény gondnokának sajá­tosan derűs nevelési stílusa. Előfordult, hogy szombaton, amikor a tanfolyam résztvevői kimenőt kaptak a faluba, megkérdezte: „Ki szeret biciklizni?” Aki jelentkezett, nyert egy portai szol­gálatot: neki kellett felírnia, ki mikor távozott vagy érkezett. Senkit sem akarok megbotránkoz­tatni, de valahogy ez a kis mozzanat ju­tott eszembe Isten kiválasztó kegyel­mére gondolva. Ábrahám, Mózes, a próféták vagy épp Mária, esetleg Jézus tanítványainak a történetei sorakoznak elém - vajon milyen logika alapján ke­rültek éppen ők Isten látóterébe, ami­kor akaratának közvetítésére embert választott? Vajon mi közük volt az em­beri képességeknek, lehetőségeknek ahhoz a küldetéshez, amelyet Isten rá akart bízni egy-egy kiválasztottjára? Meg is fordíthatjuk a kérdést, néz­hetjük emberi oldalról: mozgalmas, változékony világunkban helyünket keressük, mi akarunk választani, vagy jelentkezünk, hogy minket válassza­nak. Már nem csupán a pár- és pálya­­választás idején, hanem sokaknak életük, de legalábbis aktív koruk vé­géig szinte folyamatosan tart ez a keresés - milyen logika mentén? A megélhetés, a kényelem, az egyéni kiteljesedés, az otthonosság vagy ép­pen a változatosság igénye vezérli az embert? Vagy kényszerpályán mozog az élete, és éppen ezért nem tud nyugvópontra jutni? Hiányzik a kap­csolat az emberben rejlő lehetőségek és a külső adottságok, a rendelkezés­re álló élettér között? Ahogy a hetve­nes évek nagy sikerű darabjának fő­szereplője, Tevje fogalmaz: „Hegedűs a háztetőn. Bolondosán hangzik, ugye? Márpedig mi itt [...] mindnyá­jan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kínlódunk, gyötrődünk, hogy kicsal­junk valami kellemes, egyszerű dalla­mot, anélkül hogy kitörnénk a nya­kunkat. Ez nem könnyű.” Össze is köthetjük a két kérdést: va­jon amikor a helyünket keressük a vi­lágban, az életünket tervezzük, alakít­juk, számít-e, mit tervez Isten velünk kapcsolatban? Kérjük-e a véleményét, vagy jobban örülnénk, ha ő támaszta­ná alá a mi elképzeléseinket? És ő? Kí­váncsi a mi véleményünkre? Válassz ki valaki mást! Előfordul, hogy az ember hajlamos feladni; kép­telenség Isten és az ember koordiná­ta-rendszerét egymáshoz igazítani. Épp elég nehéz az egyiknek megfelel­ni: vagy hegedülünk, vagy a háztetőn egyensúlyozunk. Ézsaiás tanúságtéte­le szerint Isten maga is így látja ezt: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr." (Ézs 55,8) Tevje ki is fakad egy alkalommal, Is­tennel vitázva: „Válassz ki valaki mást!” Isten nem akarja szépíteni, koz­metikázni ezt a helyzetet, sőt maga is súlyosnak ítéli. De még kevésbé akar­ja feladni az ember iránti elkötelező­dését. Megrázó mondatokat mond erről Luther: „Akit Isten meg akar iga­zítani, azt előbb elítéli; amit fel akar épí­teni, azt beszakítja; akit üdvözíteni akar, azt megrendíti.” Miért szeretsz engem ennyire? Ez a kérdés személyes emlékem. Egy meg­hitt családi beszélgetés alkalmával hangzott el hálatelt rácsodálkozással. Anna, akinek hálaénekét a fenti igében olvashatjuk, egyszerű asszony volt. Csendben, szeretetben élt a fér­jével. Talán sosem gondolt arra, hogy kiválasztott legyen. Mégis része volt a megrendülésben: nem lehetett gyer­meke. Öregkoráig élete hiábavalósá­gának érzésével küzdött. Isten meg­hallgatta imádságát, megszületett Sá­muel. Anna az énekében hálatelt rá­csodálkozással mond köszönetét Is­ten irgalmáért. Mégis többről van itt szó, mint ké­résről és köszönetről, Isten és ember közötti sikeres megállapodásról. An­na az évek során nem csupán újra és újra elismételte kérését, ahogy Isten sem azért várakoztatta a házaspárt, hogy megmutassa: ő ezt is megteheti. Isten végigvezette őt a halál és a feltá­madás útján, a megsemmisülésből az új életre, mélységből a magasságba. Anna nem csupán gyermeket, hanem egészen új látásmódot kapott Istentől: az új élet reménységét. Ezért áll előttünk éppen húsvét ünnepén ez a régi ige. Mert Isten még­is azt akarja, hogy találkozzanak út­jaink. Jézus vállalta a mi megrendü­lésünket a Gecsemáné kertjében, az ítéletet a kereszten. De húsvétkor már nem „újra emberré lett”, hanem megengedte tanítványainak, hogy lássák őt mint feltámadottat s ezzel a saját életüket, helyüket is, egészen új fényben. Nekünk is ezt az ajándékot készíti. ■ Lacknerné Puskás Sára Imádkozzunk! Köszönöm, Uram, hogy a te ajándékaid és elhívásod visszavon­hatatlanok. Nem mondasz le rólam mélységeimben, s megadod a csodálko­zás örömét. Ámen. Urunk Jézus Krisztus! Győztes Isten Fia! Feltámadásod ténye jelenti szá­munkra a legnagyobb erőt a bűnnel, halállal, reménytelenséggel szemben. Hálát adunk végtelen szeretetedért és azért, hogy minden ártó hatalmat le­győzve a leghatalmasabb Úrnak bizo­nyultál. Köszönjük halálig menő en­gedelmességedet, s hogy húsvét hajna­lán élőként oszlattad el a veled találko­zók szomorúságát. Te élsz és uralkodsz örökké. Magasz­talunk kegyelmedért, amellyel az örök élet lehetőségét adod számunkra is. Hisszük, hogy ma is várod imádságun­kat, hogy te magad tölthesd meg éle­tünket örömmel, fénnyel, igazi távlat­tal. Ezért hozzád fordulunk az ünnep­lő testvéri közösségben. Könyörgünk a benned hívőkért, egyházadért az egész világban. Feltá­madásod örömhíre hassa át az egész keresztyénséget, hogy hozzád hívja a népeket! Könyörgünk gyülekezeteinkért. Add, hogy ne csak nevünkben, de egész valónkban legyünk evangéliu­mod képviselői akaratod szerint! Könyörgünk minden emberért. Tá­maszd fel a téged nem ismerőket a lel­ki halálból, hogy minél többen hozzád térjenek, és élhessenek általad! Könyörgünk szeretteinkért. Tégy minket hiteles tanítványaiddá, hogy rád mutatva családtagjaink élete meg­újuljon, ők is benned bízhassanak! Könyörgünk a keresztyén nevelés és oktatás ügyéért. Add, hogy minél több gyermek, fiatal, de szülő és pedagógus is valóságos Istenként ismerjen téged! Könyörgünk településünkért, or­szágunkért, nemzetünkért. Szomo­rúan látjuk a bűn rombolását a terem­tett világban. Te győzelmet vettél a go­nosz fölött, de bennünket is felelősség­gel ruházol fel. Add, hogy ennek tuda­tában éljünk igédhez ragaszkodva, józanul cselekedve! Könyörgünk magányos, otthonta­lan, menekülni kényszerülő, üldözött embertársainkért. Hadd tapasztalják meg, milyen közelről ismered szen­vedéseiket! Te senkit sem hagysz magára. Könyörgünk a testi és lelki szenve­déseket átélőkért. Mutasd meg maga­dat nekik sötét óráikban, a beteg­ágyuk mellett, utolsó pillanataikban! Hadd lássanak meg ők is téged élő, ir­galmas Istenként! Könyörgünk a halállal vívódókért, gyászolókért, vigasztalanokért. Jelenj meg számukra is Feltámadottként, aki legyőzte életük legnagyobb ellen­ségét! Add, hogy könnyeiken keresz­tül is átlássanak az örök otthonba, melynek ajtaja te magad vagy! Urunk Jézus Krisztus! Áldunk téged, hogy húsvét ünnepe győzelmet je­lent a félelmek, fájdalmak és a sötétség erői felett. Legyen tiéd dicséretünk és egész életünk, hogy egykor majd mi is részesülhessünk a boldog feltámadás örömében. Ámen. ■ Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk olvasóinknak! c i 1

Next

/
Thumbnails
Contents