Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-23 / 34-35. szám
i6 -m 2015. augusztus 23-30. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Galíciai emlékűt a centenárium alkalmából az első világháborús helyszíneken Még a fák is sírnak... Gyóni Géza: Ima a lengyel dombon A deres dombon véres ponyva, Halott vitéz halotti leple. Lengyel dombon áll a gyászpompa: Őszi virág, véres virág Lőszerládából egy kereszt S száz ágy úszó a gyilkosokra. Széttakarom a véres ponyvát, Halott vitéz halotti leplét, S rám merevül szépséges arcod, Testvér, ki itt rohantál nemrég S ki megharcoltad már a harcot. Halántékod piros sebét Megitatom forrás vizével, Fiatal állad felkötöm, Összekulcsolom kezeid, Testvér, ki némán fekszel itt Bus szádban a halál izével. (...) Przemysl stratégiai fontosságú hídja egy korabeli képeslapon ► Dél-Lengyelország számtalan magyar emlékével hagyományosan a magyar turisták kedvelt úti célja. Krakkó, Wieliczka, Czestochowa, Tarnów, Oszandec (Stary S§cz) vagy a Szent Kereszt-apátság (Swiety Krzyz) azok a helyek, ahol a magyarok leggyakrabban megfordulnak. Hiányoztak viszont eddigi célpontjaik közül az első világháborús galíciai emlékhelyek. ■ T. Kovács Péter Történelmi és kegyeleti zarándokút A Misszió Tours utazási iroda, amely sokfelé szervez zarándokutakat, úttörő vállalkozásba fogott, amikor idén augusztus 1-4. között, hagyományteremtő szándékkal, két busszal mintegy száz érdeklődőt utaztatott az első világháborús keleti front főbb helyszíneire. A „történelmi és kegyeleti zarándokút” szerves részét alkották a lelki programok. Rendszeres elmélkedéseket tartott, imát vezetett, és mindennap szentmisét mutatott be a csoporttal együtt utazó Bíró László katolikus tábori püspök és Görbe László piarista szerzetes, a budapesti Szent Margit Gimnázium igazgatója, zenei programról Pálmai Árpád kántor gondoskodott. Végig jelen volt Körmendy Adrienne krakkói főkonzul, a magyar kormány képviseletében pedig Harangozó Bertalan, a Vas Megyei Kormányhivatal vezetője. De szellemében ott volt Gyóni Géza (1884-1917), a nagy evangélikus költő, a przemysli ostrom krónikása, később szibériai hadifogoly is, aki ismeretlen helyen nyugszik Krasznojarszk környékén, és akinek a Csak egy éjszakára című, a przemysli erődben írt emblematikus verse mellett számos szép költeménye elhangzott az utazás során. Magyar világ a San partján Az út a Margit híd budai hídfője melletti przemysli oroszlános emlékmű előtti tisztelgéssel kezdődött, és első állomása is Przemysl volt. A csinos galíciai város ma a lengyel-ukrán határon fekszik, a San folyó partján, mintegy hetvenezren lakják. Egykor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. Przemyslben 1854-től kezdve folyamatosan, egészen a világháború kezdetéig a korabeli Európa - Verdun mellett - legkorszerűbb erődrendszere épült ki, negyvennyolc kilométer hosszú külső és belső védelmi gyűrűvel, harminchét kisebb-nagyobb erődítménnyel, páncélerődökkel, kazamatákkal, amelyek részben romosán, részben csaknem teljesen épen megmaradtak, kisebb részük ukrajnai területen van. Ez az erődrendszer 1914-15-ben fontos szerepet játszott, és három súlyos ostromot élt át. 1914-ben a Monarchia ott szolgáló 131 ezer katonájának hetven százaléka magyar volt. Przemyslben valóságos „magyar világ” volt — a városka akkori lengyel lakossága csak húszezres -, az utcákon magyar szó hangzott, a boltok cégtábláin magyar feliratok álltak, magyar tábori újság jelent meg. A világháború kitörése után kialakult, háromszáz kilométeres galíciai frontnak a hadvezetés azt a feladatot szánta, hogy tehermentesítse a nyugati fronton harcoló német erőket, de a stratégák nem számoltak az orosz hadsereg gyors mozgósításával. A lehengerlő orosz offenzívában már szeptember közepén elesett Lemberg, orosz kézre került Bukovina, Galícia keleti és középső részei, és szeptember 18-án megindult Przemysl első ostroma, mely október 10- ig tartott, és orosz vereséggel végződött. A Monarchiának alig egy hónapja maradt utánpótlási gondjainak megoldására, mert november 2-án megkezdődött a második ostrom. Közben délen szeptember 25-én az orosz csapatok átlépték az Uzsokihágót, betörtek Magyarországra, és október 4-én elfoglalták Máramarosszigetet. Előnyomulásuk már az Alföldet fenyegette. Przemysl a frontvonaltól elszakadva, az orosz ostromgyűrűben magára maradt. Rohamosan fogyott az élelem, a lőszer. A hóviharokban, fagyokban legyengült, éhező védők 1915. március 6-án kitörést kíséreltek meg, de kudarcot vallottak. A parancsnokság a megadás mellett döntött. Március 22-én az erődök jelentős részét felrobbantották, a megmaradt lovakat levágták, az élelmiszert, lőszert, az ágyúkat megsemmisítették, és másnap így adták meg magukat az oroszoknak. Ez volt a Monarchia egyetlen kapitulációja az első világháború alatt. Az oroszok a hadifoglyokat Oroszország ázsiai részeibe szállították. Sokan közülük már az úton meghaltak, mások - köztük Gyóni Géza - a hadifogolytáborokban pusztultak el, de voltak, akiknek később a forradalom, polgárháború sújtotta Oroszországból kalandos utakon sikerült hazavergődniük. Már nem ellenségek A przemysli Zasanie és Glówny temetőben sok magyar katona nyugszik. Amint a krakkói főkonzul asszony az előbbi temetőben tartott szabadtéri szentmise kezdetén elmondta, a magyar katonák a lengyelekért is harcoltak; nemcsak Magyarországért, hanem Lengyelországért is adták életüket, hiszen ha az oroszok győznek, a független lengyel állam 1918-ban nem születik újjá. A lengyelek tudják ezt, ezért a magyar katonák emlékét máig tisztelet övezi Galíciában - hívta fel rá a figyelmet. Jóllehet idegen célokért, birodalmi érdekekért harcoltak, hősök voltak, mert életüket adták kötelességteljesítésük során - emelte ki beszédében Körmendy Adrienne főkonzul. A przemysli programhoz tartozott a Borek-, Werner- és Letownia-erőd megtekintése. Utóbbi falán márványtábla emlékeztet az egykor ott harcoló Gyóni Gézára. Különleges élmény volt a Járási Nemzeti Múzeum első világháborús kiállításának megtekintése és a katolikus főszékesegyházban tartott magyar-lengyel szentmise. Galícia-szerte tízezer négyzetkilométeren több mint négyszáz katonai temetőt létesítettek. Ezekben együtt nyugszanak különböző nemzetiségű, köztük egykor ellenséges katonák. Ezek a példásan ápolt sírkertek erkölcsi példát sugallnak. Arra emlékeztetnek, hogy minden elesett katona hős, s a halálban megtörténik a kiengesztelődés, nincs többé ellenség. „Minden emberben testvért lássunk” Przemyslből Gorlicébe vezetett az út, ahol a háborús fordulat bekövetkezett. Az August von Mackensen tábornok által vezetett német 11. hadsereggel megerősített osztrák-magyar haderő 1915. május 2-5. között áttörte a frontot. A jelentős fölényben lévő német-osztrák-magyar hadak megkezdték a visszavonuló orosz csapatok üldözését. Június 3-án a központi hatalmak visszafoglalták Przemyslt, június 22- én Lemberget, és rövidesen egész Galíciát. Az áttörés az egész orosz dél> nyugati front összeomlásához vezetett, az oroszok 2,2 millió katonát vesztettek, az osztrák-magyar haderő vesztesége félmillió fő volt. A központi hatalmak akkora területet foglaltak vissza, mint Franciaország, és a frontvonalat ötszáz kilométerrel keletebbre tolták. A gorlicei áttörésre a helyi múzeumban berendezett kiállítás emlékeztet, számtalan világháborús tárggyal, fegyverrel, terepasztallal. Az út egyik csúcspontja a luznai első világháborús katonai temető megtekintése és az ottani kápolna előtt rendezett magyar-lengyel szabadtéri mise volt. A meredek domboldalon létesült temetőt a századik évfor-Hadiposta az ostromgyűrűből. A papírhiány miatt öt közkatona írhatott öt címzéssel egyetlen lapot szabványszöveggel: „Jól vagyok!’A tiszteknek nem kellett osztozkodniuk a levelezőlapon Lengyel hagyományőrzők magyar huszár- és lengyel légiós-egyenruhában Muhr Ottmár síremléke előtt a limanowa-jabtonieci temetőben. 0 t cm 1884-1917 . „"fejetek meg . &5Z8WS»fek, ' Ekj^eí jnroásnékef a hőség 8 csak Istené a dicsőség * Dabas minden poíg ára hálával és kegyeledel emlékezik Gyóni Géza magyar küllő 1*0 akt bajtársaitan laríotta a lelket a przemysli o áromgyürűiien. m **■>'*' m Emléktábla a Letownia-erőd falán dulóra felújították, az 1983-ban leégett, fából épült kápolnát eredeti állapotában helyreállították. Az 1201 sír nagy többségében egyéni sír, néhányban nyugszik több katona. 904 sírban osztrák és magyar katonák fekszenek, az utóbbiak közül 131-nek a neve olvasható a fakereszteken. „Azt az üzenetet akarom továbbadni, amelyet ezek a katonák, magyarok, lengyelek, osztrákok, oroszok ránk hagytak: soha többé háborút!" - mondta a misén a helyi lengyel pap, vikárius. „Imádkozzunk azért, hogy minden emberben testvért lássunk, és ilyen vérontás soha többé ne történjen” - figyelmeztetett. Valódi béke nincs Isten nélkül Gorlice után a „legmagyarabb lengyel város” Tarnów (régi magyar nevén Tarnó), Bem József szülőhelye következett, ahol a lengyel tábornokot végső nyugalomra helyezték, majd Limanowába utaztunk tovább. Ott zajlott le az első csata, amely ha nem is áttörést, de fordulatot hozott. Az 1914. november 28. és december 18. között lefolyt ütközetben az osztrák-magyar csapatok megállították, és a Dunajec folyó mögé vetették vissza az oroszokat, akik már csak ötven kilométerre voltak Krakkótól. A limanowai csata része volt egy nagyobb német-osztrák-magyar hadműveletnek. Jelentősége abban állt, hogy a győzelmet az osztrák-magyar haderő a saját erejéből érte el. Ebben a csatában esett el a 9. Nádasdy huszárezred parancsnoka, Muhr Ottmár, akinek mauzóleuma és emlékműve is van a limanowa-jabtonieci katonai temetőben, ahol sok magyar katona mellett oroszok is nyugszanak. „Minden háború gyökere az emberi önzés. Mit tehetünk ellene? Próbáljunk meg kilépni önzésünkből egészen apró gesztusokkal. A béke Isten ajándéka, de az ember műve is. A háború falak építésével kezdődik. Bontsunk le minden falat! - mondta Bíró püspök. - A béke emberi tényezői: kiengesztelődés Istennel, egymást kiegészítő gondolkodás, a különbségek egymást gazdagító szemlélése - fűzte hozzá. - Az első világháború, az őskatasztrófa mögött az istenfelejtés húzódik meg. Valódi békét Isten nélkül nem lehet teremteni. Ha egy kultúra eltávolodik Istentől, az megsemmisül. A többpólusú Európában egység csak párbeszéd útján tud épülni. Vigyázni kell az igazságra, mert ezzel az emberi méltóságot is védjük. Ha így teszünk, akkor egy emberközpontú világot építünk, amelyben az ember cél, nem eszköz. Ez a zarándoklatunk és az itt fekvő holtak üzenete" - fejezte be homíliáját Bíró László püspök. ■
