Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-09 / 32. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2015. augusztus 9-^9 i lutheránus ifjúsági találkozó „HATÁROK ► Részietek Erzse Zsolt és Végh Nimród harmadéves kolozsvári teológushailgatóknak a záró istentiszteleten elhangzott - gazdagon illusztrált - dialógusprédikációjából- Egyre több az érintőképernyő, de egyre kevesebb az érintés, az ölelés.- Gondoljunk csak a Facebookra, amit mindennap használunk. Ez egy igazán veszélyes, láthatadannak tűnő határt állít fel. A személyes kapcsolatok megszűnéséhez vezethet.- A Facebook tulajdonképpen nem egy szociális, hanem egy antiszociális hálózat. [...]- Vajon hol van a határ az egészséges és a túlzott internethasználat között?- Aki már függőnek mondható, az több időt tölt a gép előtt, mint azt előtte elhatározta, nehezére esik kikapcsolni. Nehéz meghatározni, hogy pontosan mennyi interneten töltött idő jelent függőséget. A függő elhanyagolja barátait, ismerőseit, és sokszor facebookozik a szünetben, vagy túlórázik a munkahelyén, hogy ne kelljen otthagynia a gépet, és az étkezéseket is a laptop képernyője előtt tölti. A függőség előrehaladtával romlik a koncentrációs képesség, a beteg ingerült, agresszív lesz, ha nincs a neten. [...]- Jó lenne egy olyan világban élni, ahol nem a képernyő érintése a fontos, hanem a barátunk, embertársunk érintése, megölelése. [...]- Mi meg vagyunk győződve arról, hogy itt, a Köz-ép-ponton nem a tömegen, hanem a közösségen volt a hangsúly, nem falakat, hanem hidakat építettünk. Közösségbe kerültünk egymással és Istennel. Amint láthattuk, sokszor a Facebook láthatatlan, de veszélyes határt szab, amíg Isten látható és útbaigazító határokat szab.- Mit akar Isten az ő határaival egy ilyen módon határtalanná váló világban? Hogyan viszonyuljunk mi a határok Istenéhez és Isten határaihoz, amikor mindez olyan idegennek, idejétmúltnak, merevnek tűnik? Hiszen Bibliával a kezünkben nem tagad-11 hatjuk, hogy az az Isten, aki a Szentírásban kijelenti magát, határokat szab mindjárt a „kezdetben”.- A teremtés története nemcsak annyi, hogy legyen, buzogjon, forrjon az élet úgy, ahogy akar. Nem, hiszen a káoszban Isten világosságot szól, és a világosságot elválasztja a sötétségtől. Meghatározza a nap, a hold, a csillagok seregének járását, elválasztja egymástól a nappalt és az éjszakát, határt szab a vizeknek, és létrehozza a szárazföldet, megkülönbözteti egymástól a növényeket, az állatokat, az embert. Határt szab, amikor férfit és nőt formál, különbséget tesz, amikor egy napot megáld és megszentel, és korlátot állít, amikor azt mondja, egy fáról nem ehettek.- És a mai világ ezt nem szereti. Küszködik vele, mert nem tagadhatja, hogy az ember cselekvése következtében felborult a rend, és egyre inkább tartunk attól, hogy mi lesz, ha eltűnnek a határok... Ha megemelkedik a tengerszint, ha tovább melegszik a légkör, ha pusztító viharok, áradások vagy éppen aszályok törnek ránk.- De a határokat még mindig nem szeretjük, Isten határait sem. Ezért megmagyarázzuk, és így lesz a világosságból sötétség, a sötétségből világosság, az igazból hamis, a hamisból igaz. Az életet halálnak mondjuk, a halál választását pedig szabadságnak állítjuk be. Lehet, hogy azt mondod, ez nem te vagy, de hadd szorongassalak egy kicsit a találkozás felé: biztos, hogy van olyan terület az életedben, ahol te is leráznád, lerázod Isten határait. ■ Részletek Bencze Nimród „slam poetry stílusban” előadott reggeli áhítatából. (Textus: Mt 6,25-34: „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja’.’) Pedig a világ azt akarja, hogy ostoba légy, Aggódj a holnapért, aggódj a létedért! Add fel a hazádat, nemzeted, határod, Én meg csodálom, hogy mindezt még nem látod. Add fel a családod, ne legyen gyermeked, Nőj fel úgy, hogy nem tudod, az mit jelent. Azt a csodát, amit Isten tehet veled, Eldobatják tőled, és meg sem ismered. De te ne azt tedd, amit a világ kíván tőled, Hanem azt, amit Isten tanít neked. Találd meg az utat, amit Ő szánt neked, És meglásd, boldog ember leszel. Ne aggódj a holnapért, Mert a holnap majd aggódik magáért. Ne aggódj a holnapért, Mert a holnap majd aggódik magáért. (...) Keresd az ő országát, és megérkezel, Keresd az igazságát, és nem fékezel! Hiszen Atyád tudja, mire van szükséged, Meg is adja neked, csak kérjed. Ne aggódj a holnapért, Mert a holnap majd aggódik magáért. Ne aggódj a holnapért, Mert a holnap majd aggódik magáért. Lukács megírta, egy másik helyen Megírta Jézus szavát, hogy meglegyen. Azt mondja Isten, ne légy hitetlen. Ne félj, kicsiny nyáj, mert meglesz minden. (...) Ne aggódj a holnapért, Mert a holnap majd aggódik magáért. Ne aggódj a holnapért, Mert a holnap majd aggódik magáért: Elég minden napnak a maga baja. Bakay Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziós referense csak néhány órára látogatta meg a Köz-ép-pont találkozó borospatakai táborhelyét, jóllehet barátaival már napok óta a közelben „tanyázott”..- Lelkész úr, Ön tulajdonképpen itthon van, hiszen annak idején egy teljes esztendőt töltött a Gyimesben. Közelebbről hol is?- Lényegében az út túloldalán, átellenben a skanzennel van Bodorvész, illetve Sötétpataka. Onnan úgy hat kilométer az út föl az esztenára. Ha vannak érdeklők, akkor én minden évben elhozom őket ide a Gyimesbe, hogy bevezessem őket az igazi, havasi csángó pásztorkodásba, a legősibb viszonyok közé.- Ebből mennyi időt mernek az „érdeklődők” bevállalni?- Fönn a hegyen minimum négy-öt napot. Sokan azt gondolják, hogy unalmas lehet és monoton, pedig nincs olyan perc, amit az ember ne tudna gyönyörűséggel kihasználni. Állandó mozgás van. Jönnek a különböző vándorok vagy egymáshoz a pásztorok és egyébként is hihetetlenül változatos és nagyon-nagyon szép az egész. Annak idején persze nem ezért volt kiszakadásom ide a magyarországi lótás-futásból, hanem azért, mert szerettem volna megtapasztalni valami ősit és tisztát - akár a természeti népek életéből, akár a magyar kultúrából. Azóta már legalább ötven-hatvan előadást is tartottam sok-sok ezer embernek szerte az országban. Azt gondolom, hogy abból a teljességből, ami itt engem ért, úgy tíz százalékot állandóan magamban hordok. És ha ebből egy százalékot át is tudok adni másoknak, akkor már nem voltam itt hiába...- Bele lehet csempészni ebbe az egy százalékba evangéliumot is?- Feltétlenül, hiszen az az egy év, amit én itt töltöttem, folyamatos hálaadás volt. Istenközelség. Nemrég a Flíd magazinban is írtam arról, hogy a Bibliából ismert pásztorkép is itt teljesedett ki a számomra. Van, ahol azt mondják, hogy az a férfi, aki ötvenéves koráig nem készít bort, nem is férfi, itt meg - kicsit sarkosan fogalmazva - azt, hogy aki magyarként nem jön el a Gyimesbe, az alig-alig számít magyarnak. ■ —TÉPINTER— Szolgálat előtti elcsendesedés... Az istentiszteletek és áhítatok ideje alatt a zenei szolgálatot a Köz-ép-pont találkozóra összejött alkalmi zenekar végezte: Nagy Ildikó - ének, Szemerei Gábor Benjámin -gitár, ének, Tólli Máté - basszusgitár, Végh Szabolcs - gitár, ének és Kulich Máté - cajon
