Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-09 / 32. szám
8 -m 20X5. augusztus 9. PANORÁMA Evangélikus Élet Köz-ép-pont - második érdél Példakép kell a gyerekeknek Villáminterjú Vaszi Leventével Az életszerűség a titka mindennek Beszélgetés a magyar néprajzkutatók doyenjével- A gyimesi csángó vidék egyik kis falujában, Kosteleken tanít földrajzot és néptáncot a falubeli gyerekeknek. Hány tanítványa van?- Tizenketten járnak Kostelekről, de fogyóáruk ezek a gyerekek. Idén a nyolcadikosok tizenegyen végeztek, és az első osztályt hárman kezdik meg. Főképpen a zenészek fognak hiányozni, de azért messze nem mentek, csak Csíkszeredába.- Mióta adják elő azt a műsort, amelyet ma este bemutattak nekünk?- Nincs előre betanult koreográfiánk, a gyimesi hagyományban a szabad tánc a jellemző. Csak a programot határoztuk meg előre, hogy mikor táncolnak csárdást, héjszát, vagy mikor énekelek én. A zenészek is teljesen szabadon játszanak. Amit húznak, azt mi de elég keveseket ér sikerélmény. Moldvában nagyon be vannak olvadva a magyarok, a gyerekek már teljesen románul beszélnek, és a szülők is románul beszélnek velük, akkor is, ha egymás között még használják is a magyart. Emiatt a tanárnak is nagyon nehéz dolga van, mert nem kap segítséget a szülőktől. A program 2005-ben indult, és az elődeimnek, Ferencz Andrásnak és Imre Évának nagyon meg kellett küzdeniük azért, hogy a magyartanítás maradjon meg a csángó falvakban.- Reménysugár lehet viszont, hogy azért még mindig vannak tanárok, akik nem hajlandók ebbe a helyzetbe beletörődni. Ön hogy látja a jövőt?- Nálunk, Kosteleken a gyerekeket sosem kellett erőltetni, hogy eljöjjenek járjuk. A lépéseket persze megtanítottam a gyerekeknek, de azokat már a zenéhez igazítva használják.- Mennyi idő megtanítani a lépéseket?- Egy bizonyos táncot, például a kettős jártató és sirülő táncot, amelyet ma is jártunk, és amelynek a gyökere visszahúzódik egészen a középkorba, nagyjából fél év, három-négy hónap alatt meg lehet tanulni. Sokat kell viszont gyakorolni és figyelni, hogy a szemnek ne legyen új. Erre sok alkalmuk van a gyerekeknek, az öregebbektől is ezt látják.- Tehát a tánc élő, mindennapi élménye a gyerekeknek?- Igen, noha van olyan tánc, amelyet elfelejtettek az idősebbek, de az én generációm felelevenítette.- Ön a Moldvai csángómagyar oktatási program keretében került vissza három éve a szülőfalujába. Hányán tértek így vissza, hogy a hagyományokat továbbadják a fiatal generációknak?- Tudunk több ilyen példát is mondani. A kollégáim sokan visszatértek, táncolni vagy énekelni. Ők szeretik. Ilyen gyerekekkel könnyű, de Moldvában ezt nem lehet általánosnak nevezni. Ég és föld Kostelek és Moldva belső része. Még a barcasági csángók is jobb helyzetben vannak. Nagyon fontos, hogy legyen példaképük a gyermekeknek. Nemcsak magamra értem ezt, az egész korosztályomra, de a tanár mellett a szülők szerepe a legfontosabb.- Római katolikus közegből jöttek. Hogy érezte magát egy evangélikus ifjúsági találkozón?- Szívesen jöttem, keresztények vagyunk, az Istenben hiszünk, nagy különbséget én nem teszek. Nem tudtam viszont, hogy mire számítsak, még Csíkszeredában sincsenek nagyon lutheránusok. Őszintén szólva egy kicsit féltem is, nagyon megválogattam a műsor számait, főleg a pajzán mesével kapcsolatban voltak kétségeim. Nálunk, katolikusoknál elcsúszik az ilyen, reméltem, hogy nem lesz ebből baj. De aztán megnyugodtam, amikor láttam, hogy veszik a lapot, kacagnak. ■ Walkó Ádám ► Kallós Zoltán Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő a második Köz-ép-pont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozón a néphagyományok megtartó erejéről beszélt. Az előadás után készült interjúban mindenki Zoli bácsija többek közt kifejtette véleményét a fiatalok népköltészethez való hozzáállásáról, a népművészet aktualitásáról, és arról is beszélt, hogy meddig leszünk magyarok.- Azok a fiatalok, akik most lelkesedéssel hallgatták ezt az előadást, élnek-e ebből az örökségből, és éltetik, továbbv iszik- e?- Sajnos van egy olyan réteg Magyarországon, amelyik lenézi ezt a kultúrát, és azt gondolja, hogy a magyar népdal primitív kacat, pedig ez nem igaz! A magyar népdal az érzelmek tárházát teljesen kimeríti. A magyar táncházmozgalomban viszont azt látni, hogy egyre jobban terebélyesedik, a kiöregedett egykori fiatalok hozzák a gyerekeiket, unokáikat, úgyhogy van remény. Tulajdonképpen ez a néptáncmozgalom fogja össze a világ magyarságát, és más nemzetiségűeket is, mert a zene és a tánc univerzális nyelvek. Máskülönben a magyar népi kultúrában nincsenek sem történelmi, sem földrajzi határok. Ami megvan Moldvában, megvan a Dunántúlon is, kisebb-nagyobb eltéréssel az Alföldön és Erdélyben is.- A fiatalok hogyan találhatják aktuálisnak a több évszázados szövegeket?- A magyar népdal személytelenül mindenkihez szól. Mindenről van benne szó, mindenki kiválaszthatja, ami számára éppen aktuális: szerelem, csalódás, bánat stb. Az a természetesség és életszerűség, amely jellemző a népzenére, az teszi ezt a műfajt időtállóvá. Nagyon sok népdalt kell ismerni ahhoz, hogy az ember tudja mérlegelni, érdemes-e felgyűjteni vagy sem egy dalt, mert vannak romlott dallamok is. Egyszer hallotta, megtanulta, nem írásból, hanem hallásból, szelektálni kell. Én soha nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekedtem.- Idős adatközlők voltak a vetített videókban. A fiatalok közt is akadnak olyanok, akik olyan tudás birtokában vannak, amelyet érdemes begyűjteni?- A Balladák könyvében a legfiatalabb adatközlő egy kilencéves búzái kislány volt, aki ma már nagymama. Azt hiszem, ez mindent elmond a kérdésre.- A szakrális vonások, a hit megnyilatkozása mennyire jellemzi a népdalokat?- Ezeket a dalokat mindenki a saját ízlése szerint csiszolta, formálta, hisz szájról szájra terjedtek, ennek függvényében található bennük többkevesebb szakrális vonás. Igaz történetek is megelevenednek bennük. Jó lett volna, ha lett volna időnk levetíteni egy széki balladát, amely egy szerelmi vetélkedésben elkövetett gyilkosság igaz történetét meséli el. A keservesek általában mindig egy adott személyhez kötődnek. Ráolvasás a moldvai és a gyimesi csángóknál címmel jelent meg egy tanulmányom, abban ezt a kérdést járom körül, valamint sok apokrif imát is gyűjtöttem ezen a vidéken. A Mezőségen pedig sok olyan egyházi ének maradt meg, amely még a katolikus korból származik.- Egy gyimesközéploki asszony is énekelt a ma levetített felvételek egyikén. Gazdag gyűjtési terület ez?- A Gyimes völgye nagyon gazdag, ami a népi kultúrát illeti. Volt egy nagyon érdekes öregasszony Bülckhavaspatakán. Nem tudott írni, olvasni, és az 1900-as évek elején gyalog ment el többekkel Galacig munkára a boérokhoz. Ő nagyon érdekes dolgokat mesélt, az idetelepedett családokról is voltak információi. Például a Tikók, a Dankók és a Bilibókok Bogdánfalváról telepedtek ide, a Fikák Szeketúrából, a Mihókok és az Istókok Szabófalváról. Én utánanéztem, és a mai napig mind a három helyen léteznek ezek a nevek.- Tervezi egy új könyv kiadását vagy egy régebbi átdolgozását?- Nem tervezem. A legutóbb megjelentben ötszázötven ballada és balladás hangulatú dal található, amelyekhez háromszáznegyvennyolc eredeti helyszíni felvétel van mellékelve DVD-n. Tavaly megjelent húsz különböző CD, amelyek falvanként rögzítik az ott gyűjtött anyagot. Most pedig készül három CD Székről.- Miért tartja fontosnak, hogy fiataloknak beszéljen?- Ez az egyetlen módja annak, hogy a néphagyományainkat tovább éltessük. Ezért vannak a válaszúti táboraink is. Idén már megvolt a szórványtábor, az ifjúsági tábor, a családos tábor, és most nemsokára lesz a nemzetközi tábor, amelyre több mint háromszázan jelentkeztek eddig, úgyhogy lesznek vagy négy-ötszázan. Nagy az érdeklődés, még Izraelből, Tajvanról, Japánból, Ausztráliából és Brazíliából is jönnek, nemcsak magyarok, hanem olyan magyar származásúak is, akik nem beszélik a nyelvet. Nem véletlenül mondtam, hogy a táncházmozgalom fogja össze a világ magyarságát. Van egy anyanyelvűnk - a magyar -, de lennie kell zenei anyanyelvnek is, amelyhez szorosan hozzátartozik a magyar mozgáskultúra. Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk. ■ Ambrus Melinda Forrás: evangelikus.net Aki válaszol: Soltész Miklós államtitkár- Köszöntőbeszédében államtitkár úr elárulta, hogy korábban maga is vezetett hitmélyítő ifjúsági táborokat...- Húszéves korom óta rendszeresen túráztunk Erdélyben. A Regnum Marianum közösség szervezésében is többször hoztam ide csoportokat. Ahogyan említettem, az egyik legmeghatározóbb lelki élményre a Fogarasi-havasokban tettünk szert - egy vihar alkalmával...- Igen megtisztelő, hogy a szintén katolikus Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes vállalta el e lutheránus ifjúsági találkozó fővédnökségét. A nem lebecsülendőgesztusokon túl a magyarországi kormányzatnak milyen lehetőségei vannak az erdélyi evangélikusság támogatására?- Két dolog van, amire a kormány kezdettől nagy hangsúlyt fektet a határon túli egyházakkal kapcsolatban. Az egyik a közösségi célú helyi épületek - templomok, plébániák - megújítása, állagmegóvásának segítése. A másik a közösségi célú programok - így például táborok, konferenciák - támogatása, azaz maguknak a különböző közösségeknek az erősítése az egész Kárpát-medencében. Bár az evangélikus közösség kisebb, mint a többi keresztény felekezet, de ebben a táborban is megtapasztalhattuk, hogy ennek a közösségnek is komoly jelentősége van Erdélyben a hit és a magyarság megőrzésében. Indokolt tehát - lehetőségeinkhez mérten - őket is támogatni. Ha az Evangélikus Élet csak szerdán jön ki a nyomdából, akkor Önnek elárulhatom, hogy augusztus 2-án fogom bejelenteni Máriaradnán, hogy jövőre a kormány meg fogja duplázni a határon túli lelkészek támogatásának összegét, ami reményeink szerint segíti a helyben maradást.- A Köz-ép-pontot - mások mellett - az RMDSZ elnöke nyitotta meg és e záró istentiszteleten sem csak az Ön személyében köszöntötte a jelenlévőket politikus. Öntől talán nem illetlenség megkérdeznem: szerencsés dolognak tartja-e világi vezetők meghívását alapvetően lelkiségi együttlétekre?- Hogy itt Erdélyben ennek miért lehet létjogosultsága, azt talán nem kell magyaráznom. Én azonban azt gondolom, hogy ettől egyébként sem kell félni. Tudom, hajlamosak vagyunk a politikusokat azonosítani egy olyan képpel, ami a többségre egyébként abszolút nem igaz. Maga a politika pedig nem más, mint közösségért való tevékenység. Ilyen értelemben politizál az is, aki egy felekezeti közösséget vezet, hiszen azt próbálja segíteni, erősíteni. És ha akár egyházi, akár más közösségből kerülnek ki fiatalok, olyanok, akik már gyakorolták, tudják, hogy a közösségért mit kell tenni, akkor kifejezetten kívánatos, hogy ők egy másik, nagyobb területen is megméressék magukat. ■ TPK
