Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-26 / 30. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikus.hu 80. évfolyam, 30. szám ■ 2015. július 26. ■ Szentháromság ünnepe után 8. vasárnap Ára: 275 Ft „Nem félünk-e Isten igéjének, igazságának a világosságától? Nem érezzük-e magunkat jobban a fedezéket nyújtó árnyék homályos biztonságában?” Napfénygraffiti »► 3. oldal „Éti olvasta azt a velem készült interjút, amely még tavaly novemberben jelent meg az Evangélikus Élet hasábjain. Ennek hatására ragadott tollat, és írt nekem arról, hogy kik is a hétfalusi csángók.” Béres-segítségnyújtás Erdélyben W- 5. oldal „Életének alapjá mégis bibliaszeretete volt. Az ENSZ-főtitkár mindig mindenhová magával vitte Bibliáját." Száztíz éve született Dág Hammarskjöld !► 7. oldal „Létezhet-e muszlim megbocsátás keresztény (ortodox) bűnbánat nélkül? (...) »Keresztényebbek« a boszniai muszlimok a szerb ortodoxoknál?” Sötét folt Európa lelkiismeretén W- 8-9. oldal A béke inváziója 2. oldal Művészet és szakralitás *• 3. oldal Viselni a másik terhét ^ 4. oldal Angyalok súrolják vállaink (► 6. oldal Az Úr házának gyönyörűsége !► 11. oldal Credo Rádió - értéket közvetít 13. oldal Rí Tábornyitás templomszenteléssel ^ A Tóköz a Rába és a Rábca, valamint a Mosoni-Duna összefolyása között, a Hansággal szomszédos, mocsaras, számos holtágtól szabdalt, mély fekvésű terület. Ennek a hangulatos, festői tájnak egyik kicsiny községe Rábcakapi. Az elmúlt vasárnap két nagyszerű eseményre hívták ide mindazokat, akik kapcsolatba kerültek a kis tóközi községgel és a gyülekezettel. Délelőtt a templom külső tatarozásáért tartottak hálaadó istentiszteletet, délután pedig az evangélikus ifjúsági tábor megnyitására került sor, ennek keretében adtak hálát azért, hogy megtörténhetett a tábor területének teljes megújulása. A két projektre közel 64 millió forintot fordítottak. Az újraszentelés és áldás szolgálatát Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végezte. Frontok A Győr-Mosoni Egyházmegyéhez tartozó települést szinte kizárólag evangélikusok lakták és lakják. Ám amikor megkezdődött a falvak elsorvasztása és a fiatalok városokba költözése, Rábcakapi is végzetesen meggyengült. A község egyre inkább elöregedett. Az egykori anyagyülekezetben hosszú ideje nincs helyben lakó lelkész, Csornához tartozik. Egykori parókiája és iskolája a hozzá tartozó udvarral együtt azonban az evangélikus fiataloknak igazi paradicsom, hiszen három évtizede a nyári ifjúsági táborok helyszíne. Sokféle tábornak adott otthont Rábcakapi: hittanos-, konfirmációi, zenei, alkotó-, Bárka-, varázsló-, néptáncos-, vasárnapi iskolaközösségi táborok váltogatták egymást. Az első tábornyitás óta szerény becslések szerint is mintegy háromezer fiatal fordult meg itt, és töltött el felejthetetlen napokat, heteket. Sok egykori rábcakapi táborozó útja vezetett később a teológiára. A délelőtti ünnepi istentiszteleten Szemerei János püspök a felújított templom bejáratánál olvasható igéről prédikált. „Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében’.’ (Zsolt 96,6) A liturgiában Gabnai Sándor és Kiss Miklós esperesek, illetve Tubán József csornai (képünkön) és Koháry Ferenc lébényi lelkészek vettek részt. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Tubán József számolt be a templomtatarozás részleteiről. A felújítás teljes költsége 23 millió forint volt, ezt pályázaton nyert összegből, belső egyházi forrásból, egy burgenlandi támogatásból és adományokból sikerült összegyűjteni. A munkálatok során elektromos falszigetelő rendszert építettek be, valamint kicserélték a nyílászárókat, illetve külsőleg teljesen megújult a templom. Délután az ifjúsági tábor udvarán felállított szabadtéri oltárnál folytatódott a hálaadó alkalom, amelyen Mesterházy Balázs harkai lelkipásztor hirdette Isten igéjét. Ezt követően Szemerei János felszentelte a renovált épületeket, és ezzel megnyitotta az idei első evangélikus hittantábort. Akkorra már megérkeztek azok a fiatalok is, akik a Győr-Mosoni Egyházmegye hittantáborának résztvevőiként a gyönyörűen felújított épületek falai között töltik a hetet. A tábor felújítása az Európai Unió és a magyar állam támogatásának köszönhetően kezdődhetett el. Ez a pénz azonban nem lett volna elegendő a nagy munka finanszírozásához, így más forrásokat is be kellett vonni. Végül közel 41 millió forintot sikerült a tábor renoválására fordítani. A tetőszerkezet és a falak kivételével minden megújult, mégpedig a 21. század igényeinek megfelelő színvonalon. A munka nagyságát jól érzékelteti, hogy az előre betervezett feladatokhoz képest további harmincat sikerült elvégezni, amely az eredeti elképzelésekben nem szerepelt. I* Folytatás a 3. oldalon ■ Stifner-Kőháti Dorottya Mostanában mindenki a frontokra panaszkodik. Mármint a légköri frontokra. Nyár van, és hol negyven fokot, hol meg tizenkilencet mutat a hőmérő, időnként a fél országot elveri a diónyi jég, a vihar tetőket szakít le, fákat csavar ki tövestül. Az érzékeny embereket erősen próbára teszi ez a változékonyság. Légköri fronton a meteorológia egy határfelületet ért, amely két, alapvetően ellentétes tulajdonságú légtömeg találkozásánál alakul ki. A front szó eredetét tekintve a latinJronsra vezethető vissza, amely arcot, homlokot, homlokzatot jelent. Szemtől szemben állva a frontokkal nehezebben alszunk el, emiatt nehezebben ébredünk, egész nap kótyagosak vagyunk, idegesen vezetünk, türelmetlenül reagálunk, álmosan ténfergünk, és erőtlenül végezzük el napi kötelességeinket. Jó lenne a frontokkal valami „különbékét” kötni, de hát a természet befolyásolhatatlan erőinek az ember ki van szolgáltatva, nincs mit tenni... Másmilyen frontok is jelentkeznek azonban, melyek mélyebben és bántóbban vájnak bele harmóniánk felszínébe, és súlyos következményekkel járnak. Frontvonalak, háborúságok, egymással szemben állók, „ellentétes tulajdonságúak” akik nem férnek meg egymással a nap alatt. Szomorú, hogy már rég nem a határaink mentén, hanem itt, közöttünk-bennünk, az utcán, a téren, az aluljáróban, a boltban, a buszon, a társasházban, a családban... és szorongva nézünk körül: miért e békétlenség? Napjaink egyik legmegosztóbb frontvonalát természetesen az a kér-Hazánkban, közelebbről az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ülésezett július 14-21. között az Evangélikus-Római Katolikus Közös Bizottság. A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) és a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács teológus delegáltjai - szám szerint tizenheten - fővárosunkban a keresztség témaköréről, valamint a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának közös megünnepléséről, illetőleg annak liturgiái kérdéseiről tanácskoztak. Az ökumenikus dialógus résztvevői múlt csütörtökön Budapest látnivalóival is megismerkedhettek. dés jelenti, hogy mit kezdjen Európa, mit kezdjen Magyarország a menekültek áradatával. Akik a határon való átlépésük miatt lehet, hogy az „illegális" jelzővel illetendők, de mindegyikük egy-egy ember: férfi és nő, apa és anya, idős és fiatal, gyermek vagy csecsemő. És valahány a saját, személyes küzdelmével, iszonyatos elszántsággal, tengernyi megpróbáltatáson át menekülve, kétségbeesve, mindent felégetve és a reménytelenség elől a biztos bizonytalanságba tartva, élő kérdőjelként (vagy felkiáltójelként?!) illusztrálja a fájdalmas sorokat: „Az ember fáj a földnek; oly sok / Harc- s békeév után / A testvérgyülölési átok / Virágzik homlokán; / S midőn azt hinnők, hogy tanúi, / Nagyobb bűnt forral álnokúl. / Az emberfaj sárkányfog-vetemény: / Nincsen remény! nincsen remény!” (Vörösmarty Mihály: Az emberek) E fronton, az emberiség „homlokán” most mi fog kirajzolódni? Nincs ember, nincs politikus, elemző, tudós, művész vagy bármely érett, tapasztalt bölcs, ki meg tudná jósolni, mi lesz. Újabb szégyenletes, letörölhetetlen ráncok barázdálják... vagy... Jakab apostol ezt kérdezi: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek’.’ (Jak 4,1-2) Hát kérjük, kérjük már, mert mindeddig csak az nyilvánvaló, hogy ebben a megoldás után könyörgő helyzetben égi segítség nélkül mi, emberek tehetetlenek vagyunk! A délutáni városnézés után a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében gyűltek össze, ahol a magyarországi evangélikus és a katolikus egyház adott fogadást tiszteletükre. Képünkön a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetője, Cselovszkyné dr. Tarr Klára üdvözli a vendégeket (mellette Gáncs Péter elnök-püspök). A lapzártánk idején véget érő konferenciával részletesebben következő számunkban tervezünk foglalkozni. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna felvétele Ökumenikus dialógus
