Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-20 / 51-52. szám
Evangélikus Élet KARÁCSONY 2015. december 20-27. » 19 KARÁCSONY ÜNNEPE - LK 2,1-14 Karácsony 3D-ben Manapság egyre cifrább ünnepi üdvözleteket kapunk, hagyományos postai úton éppúgy, mint interneten. Többdimenziós képek, klipek, zenés üzenetek jelzik, hogy nincs megállás a kommunikációs és információs eszközök forradalmában. De meggyőződésem, hogy Lukács doktor kétezer éves karácsonyi üdvözlete is korszerű és időszerű, ha úgy tetszik: ünnepi „képeslap 3D”-ben. Ezt a többdimenziós örömhírt fedezhetjük fel, ha az angyalok karával együtt zengjük a karácsonyi evangélium summáját és csattanóját, a minden evangélikus istentisztelet liturgiájában felhangzó glóriát: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14) Az Atya túláradó dicsősége - felettünk! Karácsonykor kicsordul Isten dicsősége, amely már „nem fér el" a magasságban, hanem kiárad a földre, és mindent, mindenkit körülragyog. A felülről ömlő fényben eltűnnek az árnyak. Nincsen okunk többé félni, pedig erre 2015 decemberében számtalan okunk lehet a terrorfenyegetés rémétől reszkető Európában. Régen volt ekkora szükségünk a betlehemi angyal féleleműző bátorítására. Karácsony ünnepén ugyanis a mennyei fénnyel együtt megérkezik a mennyei hang is: „Neféljetek, mert íme.. .” Azaz: nézzétek, lássátok! De mit nézzünk, mit lássunk, mire nyíljon ki a szemünk ezen a titokzatos ünnepen? Mindenekelőtt arra a költői képre csodálkozhatunk rá, amelyet talán a legszebben 149-es ádventi énekünk vetít elénk: „Megnyílt az ég harmatozva, Régóta foglalkoztat az, hogy milyen nyomok maradnak bizonyos események után. Sajnos láttam már néhányszor, hogy mi minden marad a helyszínen egy sportverseny vagy koncert után... Mi marad egy kirándulás, egy hadjárat, egy háború után? Nyomok minden személyes és közösségi esemény után maradnak. Néha látványosak, máskor szerényebbek. Van, hogy az eseményről magáról nincs is tudomásunk, csak a nyomok árulkodnak róla. Néha a nyomok segítségével lehet és szükséges feltárni, hogy ténylegesen mi is történt ott korábban. A nyomokat a hozzáértők szóra bírják, beszéltetni kezdik. A régészek a régmúltat, a nyomozók a közelmúltat faggatják hivatásszerűen. Van, amikor szóra kell bírni a nyomokat, és beszéltetni, hogy az így kapott információk mozaikdarabkáiból össze tudjuk rakni a történetet. Karácsony nyomai. Karácsony második napján nem a karácsonyi otthonok vagy az utcák nyomaira vagyok kíváncsi. El tudom képzelni a félrerakott csomagolóanyagokat, a doboz-, nejlon- és hungarocellhalmokat, de most nem ezekre gondolok. Milyen nyom maradhatott az első karácsonyi történet helyszínén? Nyomok mindenütt maradnak. A filmes világban szívesen alkalmazzák azt a technikát, amikor a bemutatott történet a valóság és a képzelet határán jár, és a néző, de még a szereplő számára sem egyértelmű, hogy éppen melyik területen zajlanak a történések, egy apró, de egyértelmű kis nyom, esetleg egy tárgyi emlék - egy cipő vagy egy virágszirom - segít beazonosítani a valóságot. Azt / Megváltónkat, hogy lehozza...” Karácsonykor összeér a föld és az ég, a mennyei fény belehasít a sötét betlehemi éjszakába. Isten szeretetének világossága és melege többé nem az angyalok kiváltsága csupán, hanem belép a világba, a történelembe, testet ölt a jászolbölcső újszülött Gyermekében. Az iránymutató csillag nem csupán az égen látható, hanem felragyog a betlehemi istálló sötétjében. A kezdetben ősi teremtői akarat: „Legyen világosság!", az új kezdetben újra megtapasztalható a világ Világosságának megszületésével. Amit naponta kérünk: „...legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy aföldön is”, azt Atyánk megadja. „íme..” nézzétek, lássátok! Van mit, van kit, mert nem hiába kérjük a már idézett ádventi ének utolsó soraiban: „Ó, fényes Nap, ó, szép Csillag, / Téged vágyunk mi látni csak. / Kelj fel, Napunk, fényességed / Űzze el a sötétséget!" (EÉ149,4) Hisszük és reméljük, hogy karácsony ünnepével, Krisztus születésével nemcsak fizikai, de lelki értelemben is visszaszorulnak a sötétség erői, fogy az éjszaka, nő a nappal. A felülről áradó fény, amely „körülragyogta” az egykori pásztorokat, a mi életünkből is elűzi a fenyegető árnyakat. De ez már a „második D” karácsony újabb ajándéka: a békesség. A Fiú békessége - körülöttünk? Két évezred biztonságos távolságából könnyedén és szívesen belevetítjük a békességet az első betlehemi karácsonyba. Bár egyáltalában nem biztos, hogy annyira idillikus volt az a csendesnek, tisztának és szentnek vélt éj, mint ahomindig tudnunk kell, hogy valami az álomvilágban vagy a valóságban játszódik-e. Maradt-e nyoma a karácsonyi történetnek? Nyom minden valóságos esemény után marad. Bár magam nem hiszem, hogy ez a nyom az angyaltoll lenne. Isten küldötteit (más kifejezéssel az angyalokat) a korabeli emberi képzelet ruházta fel szárnyakkal, hogy úgy tudjanak járni az égbe, Isten világába, mint az égi madarak. Pásztorok nyomai. Mi történhetett Betlehem mezején? Álom vagy valóság volt, amit a pásztorok átéltek? Elárulnak-e erről valamit a nyomok? Nyomok minden valós esemény után maradnak. Maradhattak utánuk nyomok például az úton. Mert útra keltek, és elmentek a jelzett istállóig, amelyről a küldöttek beszéltek nekik. Maradhattak utánuk nyomok az istállónál is. Még Mária szívében is nyoma maradt ennek az eseménynek! Számára is nagyon fontos ez a találkozás. Fontos, Istentől kapott visszajelzésként élte meg azt, amiről a pásztorok beszéltek. Nemcsak kedves gesztusnak tekintette a találkozást, nemcsak figyelmességnek vagy szépnek találta, de Isten világos jelzésének is - így olvastuk: „. ..mindezeket a dolgokat megőrizte és forgatta a szívében” A találkozásnak nyoma maradt a pásztorokban is. Ahogy a betlehemi találkozás után ballagtak vissza nyájukhoz, dicsőítették és magasztalták az Istent. Úgy tudom elképzelni, hogy a pásztorok szinte beleremegtek abba, hogy milyen óriási esemény tanúi és átélői voltak. Isten-közeli élményük volt. gyan Joseph Mohr megénekelte ezernyolcszáz évvel később egy szép, havas kis osztrák falu templomában... Ugyanakkor a másik véglet is megkísért minket, és hajlamosak vagyunk azonnal kitaszított, hajléktalan menekültet látni a jászolbölcső lakójában. Tény, hogy „a szálláson nem volt számukra hely” de valószínűleg még sok más vendég számára sem, akik későn érkeztek. Viszont gyönyörű szimbólum, hogy a teremtő Atya gyermekének szülőszobájában jámbor jószágok lehelete ad némi meleget. Kicsiny testét puha széna öleli át, és az istálló nyílásán beragyog a bölcseket kalauzoló csillag simogató fénye. íme, a teremtett világ harmonikus békessége, amelynek természetes küldötteiként érkeznek a birkaszagú pásztorok... Úgy tűnik, ott és akkor még békességben megfértek egymással a teremtménytársak, és nem akarták (nem tudták?) kifosztani a teremtett világot. Ma viszont, ahogyan ez a párizsi klímacsúcson is megfogalmazódott, a huszonnegyedik órában vagyunk, hogy megmentsük a teremtett világot a teremtés koronájától, az Alkotóját elfeledő, megtagadó ember vak kapzsiságától. Persze kétezer éve sem volt zavartalan béke karácsonykor a „szent” földön, hiszen Heródes királyból már a békesség fejedelme születésének puszta híre rettegést, gyilkos indulatot váltott ki, és beteges hatalomféltésből saját népének jövendőjét, ártatlan csecsemők ezreit kaszaboltatta le. Sajnos az őrült bosszúvágy ma is pusztít, sokak szerint 20x5. november 13-a véres péntekjével új korszak, a félelem korszaka szakadt ránk. Ebben az összefüggésben különleges súlyt kap a karácsonyi evangélium már idézett, első két szava: „Ne féljetek...” Vajon hisszük-e még, és főleg merjük-e hirdetni az „egész népnek”, hogy Úgy gondolom, hogy az egész lényükre, szervezetükre óriási hatással lehetett ez a szokatlan esemény. A szívük biztosan gyorsabban vert, a vérnyomásuk felszökhetett, és talán azt is érezték, hogy a kezükben lévő pásztorboton megcsúsznak az ujjaik, mert a nagy feszültségben még a tenyerük is megizzadt. Furcsa állapot. Nem álmodtak, hanem a közelükben, velük, általuk és értük is történt valami, amiben részük lehetett. És mit vittek magukkal? Egy nagyon fontos tapasztalatot. Átélték azt, hogy minden úgy történt, ahogyan azt megüzente nekik az Úr. Az Isten ígéreteit betartó Úr. Mi marad karácsony után? Egy darabig velünk marad az ünneplőbe öltöztetett szoba, a karácsonyfa. Meg a finom ételekből, süteményekből is akad még. Bennünk zsonganak a karácsonyi találkozásaink élményei is. A régen látott rokonoktól hallott friss információk, az ölelések lelket emelő jó érzése, a szeretteinkkel való együttlét öröme. Talán az ünnepek alatt hallott, kapott üzenetből is maradt valami. Történt valami a világban. Megszületett egy gyermek, akinek lábnyoma a világ reménye. Mi maradt karácsony után? Nem maradt meg az istálló. A pásztorok lábnyomát ezernyi későbbi lábnyom elfedte már. Maguk a pásztorok is közel két évezrede meghaltak. A régészek sok mindent találtak azon a vidéken, de angyaltollakat nem. Mégis élő nyoma maradt mindennek, mert a valós történeteknek mindig marad nyomuk. Mert az angyalok valamit átadtak a pászto-AZ ÜNNEP IGÉI aki egykor Betlehemben született, ma is, itt is meg tud szabadítani minket a másik embertől, a teremtménytárstól, a testvértől való félelemtől?! Ehhez a csodához már elengedhetetlenül szükségünk van a „harmadik D-re” a Lélek ajándékára, aki nem a félelem, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelke. A Vigasztaló jóakarata - bennünk?! „...az emberekhez jóakarat” - ez a háromdimenziós karácsonyi glória legnehezebben felfogható ajándéka. Nem véletlenül került egymás mellé a felkiáltó- és a kérdőjel... Hiszen itt, akárcsak a Szentháromság misztériumában, nem csupán arról van szó, hogy valakit elismerjünk magunk felett (teremtő Atya). Nem csupán arról van szó, hogy valakit elfogadjunk magunk mellett (megváltó Fiú). A helyzet „fokozódik”: aki egykor Betlehemben megszületett, 2015 decemberében a mi szívünkben kér helyet, és Lelkének otthonává, templomává akar szentelni minket. Nehéz feladat a tömör görög szöveg fordítása. Karácsony éjjelén Isten jótetszése, jóakarata elérkezett az emberekhez, de továbblépve: szeretne megérkezni az emberekbe! Vajon nem éppen ezért könyörgünk egyik legszebb karácsonyi énekünk utolsó versében: „Csak egyet, egyet kérhetek. / Egy égi jóra várok: / Hogy a szívemben végy helyet, / Ó, Jézus, bárhol járok. / Tedd jászladdá a szívemet! / Jer, térj be, és betér veled / Az öröm égi fénye!” (EÉ 161,6) Ámen. ■ Gáncs Péter roknak, ami máig nem veszett el. Nem egy tolldarabot, hanem egy üzenetet. Az üzenettel elindultak, és az üzenetet továbbadták másoknak, azok megint másoknak, és az üzenet két évezred óta úton van feléd. Annak idején pásztor angyalok és evangélista angyalok és üldözött szegény angyalok és vándor angyalok és prédikáló angyalok útján. Ismert és ismeretlen angyalok, elkötelezett lelkész és lelkésznő angyalok és áldott édesanya és nagymama angyalok, hiteles bizonyságtévő angyalok útján elért hozzánk is. Az idei karácsonyon is. A valóságos történeteknek mindig nyomuk van. Abban bízom, és azért imádkozom, hogy a történet váljon valóra számunkra is, hagyjon nyomot bennünk is. Hogy egy pici angyaltollal, a karácsonyi jó hír boldogító üzenetének egy morzsájával álljunk be mi is a jó hír hordozóinak nagy láncába, akik belső örömmel mondják el másoknak, hogy megtartotta és megtartja ígéretét az Isten. ígérete szerint eljött hozzánk, hogy velünk legyen, és hogy minden képzeletünket meghaladó szeretetével eloszlassa lelkünk bizalmatlanságát. ■ Szemerei János Imádkozzunk! Urunk! Nem mindig értjük, és nem mindig tudjuk követni azt, ami történik körülöttünk és velünk. Köszönjük, hogy a legősibb és a legtöbb emberszámára érthető módon, örömöt jelentőformában, kisgyermekként érkeztél világunkba. Köszönjük, hogy bár gyermekként jöttél, nem tőlünk várod a gondoskodást, hanem felnőttél, és megmutattad gondviselő hatalmadat minden rászorulófelé. Köszönjük, hogy életedet adtad értünk, hogy gyermekeiddé lehessünk. Kérünk, adj nekünk élő és valóságos karácsonyt, hogy szereteted nyoma láthatóvá legyen a mi életünkben is! Ámen. KARÁCSONY 2. NAPJA - LK 2,15-20 Maradt-e a helyszínen angyaltoll? Oratio cecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, akinek mindeneket átölelő, teremtő és megtartó irgalmát Jézus Krisztus által ismertük meg, aki betöltötte várakozásainkat, és reménységgel ajándékozott meg, hálával és könyörgéssel fordulunk hozzád imádságban. [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért és az emberiségért. Add, hogy Jézus Krisztus által felismerjük a természetben a te teremtésedet és embertársainkban a testvért. Ébressz bennünk felelősséget és áldozatkészséget, hogy legyen gondunk a világra; egy irgalmas és igazságos világért, a természetre és embertársainkra tekintettel éljünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért! Add, hogy Jézus Krisztusban a te szereteteddel, elfogadásoddal, irgalmaddal találkozzunk a gyülekezeti csoportokban: az istentiszteleten, a bibliaórán, az ifjúsági órán... Vezesd a gyülekezet vezetőit. Építsd a gyülekezet békességét. Add, hogy Krisztus jelenlétét tudjuk egymás számára közvetíteni. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a családokért! Hordozd szereteteddel a családok életét! Éreztesd közöttük jelenlétedet. Add, hogy a veled való találkozás helye lehessen a házasság, a szülői és a testvéri kapcsolat, amelyekben a te szeretetedet és elfogadásodat tanuljuk. Hálát adunk az öregekért. Add, hogy Jézus Krisztus által tudjuk felismerni és tisztelni méltóságukat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a magányosokért! Éreztesd velük közösségedet, elfogadásodat, tedd teljessé életüket, láttasd meg velük tervedet. Adj melléjük társakat, tégy minket alkalmassá elfogadásod közvetítésére. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a szenvedőkért és a gyászolókért! Hálát adunk, hogy Jézus Krisztusban érezhetjük, hogy egészen közel vagy hozzánk, legközelebb is a szenvedőkhöz. Adj türelmet a betegeknek, vigasztalást a gyászolóknak. Jöjj szabadításoddal, hogy a szenvedés ne tarthassa fogva életünket, ne választhasson el örök országod látásától. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy karácsony a te irántunk való szeretetedre emlékeztet, és megújít abban a reménységben, hogy ahogy Fiad eljött ebbe a világba, úgy teljessé teszed országodat, amelybe meghívtál, befogadtál bennünket - a megszületett, meghalt és feltámadt Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
