Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-13 / 50. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. december 13. »- 3 mm ■H Erő, szeretet, józanság Egyházi szervezetek menekültmissziója ► Az elmúlt hónapokban erősödő konfliktusokról, háborúkról, terrorról, keresztyénüldözésről, ökológiai katasztrófákról szóló hírek ömlenek ránk, és láthatjuk a nyugati egyház egy részének megerőtlenedését is. Mindezek az evangéliumoknak a végidőkkel kapcsolatos próféciáit juttatják eszünkbe. Értelmezhetjük az eseményeket politikai, szociológiai, történelmi szempontból is, de nekünk, keresztyéneknek sajátos feladatunk van ezen a világon. A missziói parancsot nem vonta vissza az Úr. Kísértése lehet az egyháznak a bezárkózás, a félelem vagy éppen a túlzott aktivitás, esetleg valamely politikai irányzat szekerét tologatva. Isten az övéinek nem a félelem lelkét adta, „hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (íTim 1,7). Ezt a hármat így együtt. A „háromlábú szék” egyik lába sem hiányozhat. Mandátumunk a népek tanítvánnyá tétele erővel, szeretettel, józanul. A migránsok, menekültek nagyobb része muszlim. Az Isten által elhívott és megbízott keresztyének (különböző hátterűek) szerte a világban végzik feléjük is a biblikus, holisztikus missziót, komoly eredményekkel. Az úgynevezett Iszlám Állam is lehet Isten kezében eszköz a Nyugat égbekiáltó bűneire való figyelmeztetéshez. Ezt az Úr tudja. Ugyanakkor a hívők „alkalmas és alkalmatlan időben”, helyen nem tehetnek mást, mint hogy hirdetik a világmegváltó evangéliumot. Számtalan muszlim többségű országban keresztyén ébredést lehet tapasztalni. Az Európában élő muszlimok egy része is újjászületik Isten Lelke által. Ismerünk olyan németországi gyülekezeteket, amelyek tagságának nagyobb része korábban muszlim hátterű volt. Nem vagyunk naivak, tudjuk azt is, hogy hetente adnak át Európában mecseteket, a nemzetük népességének reprodukálására - a jólét részegsége miatt - képtelen európaiak fogynak, a muszlimok viszont szaporodnak. A történelmet Isten tartja a kezében. „...az Úré a föld és annak teljessége” (íKor 10,26) Ahogy a Bibliában is olvassuk, és Luther is sokat hivatkozott rá, Isten mintegy „sakkozik” az uralkodókkal, népekkel. Egyiket bünteti a másikkal. Reménységünk csak az lehet, hogy kapunk időt, alkalmat a megtérésre. Mert megtérés nélkül nem fog menni. Sokan idegesek, ha a megtérés isteni követelményéről hallanak. Higgyük el, megtérés nélkül elvész a világ, benne a Nyugat, Európa és országunk is az egyházakkal, templomokkal, missziói stratégiákkal együtt. Nem segít rajtunk a pénz, a hatalom, a fegyver, az ügyeskedés. A megtérés a gondolkodás megfordulását jelenti. Ha nem térünk vissza az Örökkévalóhoz, a Tízparancsolathoz és az evangéliumhoz, nincs tovább. Bűneink következményei utolértek minket, ránk dőlt a könyvespolc. A missziót csak az Istenért és emberekért lángoló szívvel lehet végezni. Ez a krisztusi identitás lényege. Ha Isten ad még esélyt a jövőre, akkor csak így lehet folytatni. Nem látjuk, nem láthatjuk a jövőt. Lehet, hogy bekövetkezik a Nyugat hanyatlása, és dominánssá válik a benyomuló életerősebb kultúra. Azt is tudjuk, Isten képes arra, hogy megváltoztassa ítéletes döntését. Ninive, a gonosz város megtért, és elmaradt az ítélet. Ezért kell nekünk elsősorban személyes és közösségi életünk megtérésével törődni, egyéni és közösségi szinten egyaránt. Meg kell, meg lehet térni személyes bűneinkből és a természet ellen elkövetett vétkekből. A Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) „ernyője” alatt tizennyolc missziós szervezet keresi Isten akaratát, vezetését a mai helyzettel kapcsolatban. Hazánkban ötezer menekült tartózkodik, nagyobb részük táborokban, átmeneti szállásokon, némelyek börtönben vagy gyermekotthonban. A közöttük - „a terepen” - szolgálók beszámolóiból osztok meg néhány részletet kedves olvasóinkkal. % # * Horváth István, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) főtitkára: Az Evangéliumi Aliansz égisze alatt alakult egy összefogás, amelynek résztvevői tájékoztatni tudják egymást arról, hogy hol és milyen szükségek jelentkeznek, ki, mit és hogyan tud hozzátenni ezek betöltéséhez. Először budapesti pályaudvarokon és a II. János Pál pápa téren jártunk, majd a határokon. A szerb-magyar határon, Röszkén húztunk fel egy sátrat, ahol száraz hellyel, polifoam matraccal, takaróval, meleg itallal, élelemmel, evangéliumi irodalommal (főleg arab nyelvű Újszövetséggel) vártuk az érkezőket. Beszélgettünk, imádkoztunk is velük. Volt, aki azonnal elkezdte olvasni a Bibliát, és talán csak egy olyan ember akadt, aki nem szerette volna, hogy imádkozzunk érte. A szolgálathoz olykor hozzátartozott a szemétszedés is, volt, hogy veszekedőket kellett szétválasztani vagy a családjától elmaradt fiúról gondoskodni. A horvát-magyar határon, Magyarbólyon nem is annyira a menekültek felé, inkább a magyar és horvát rendőrök felé tudtunk szolgálni. Kávét, teát, sütit adtunk, és beszélgettünk velük. Az Úr azért küldött akkor bennünket, hogy a béke szigete legyünk ott. Többen megkérdezték, kik vagyunk, és miért tesszük ezt- jó volt elmondani, hogy keresztények vagyunk, és Isten indít erre bennünket. Amikor pizzát adtunk a rendőröknek (amelyet egy helybeli család hozott felajánlásképpen), az egyik horvát rendőr azzal fejezte ki a háláját, hogy azt, akitől kapta, meghívta a családi nyaralójukba a tengerpartra két hétre a következő nyárra! Most nem nekünk kell elmennünk messzi, idegen országokba elvinni az evangéliumot, a népek jönnek hozzánk. A feladatunk nem változott. Töltsük be a nagy missziós parancsot minden körülmények között (Mt 28,19-20). Legyünk Jézus tanúi (ApCsel 1,8) - itt és most! # * # Nemzetközi missziós szervezetünk keresi annak lehetőségét, hogy a magyar gyülekezeteket hogyan lehetne felkészíteni az esetleges erősödő migrációs nyomásra, muzulmán jelenlétre. Helyben egy metodista gyülekezet a legaktívabb segítőtársunk. Szerbiában van a legkevesebb protestáns közösség, így a segítő sem sok, a szolgálók leterheltek. A montenegrói Operation Mobilisation nevű keresztény szervezet is aktív partnerünk a szolgálatban. Jézusnak a megtérés és a hit számít. Mindenki bűnös és elveszett nélküle. Ht % * Az internetről, a http://www.tobiidynavox.com/refugee-communicationboards/ oldalról többnyelvű kártyák tölthetők le menekültekkel való alapszintű kommunikációhoz. # # * Azt kell tennünk, amit Jézus tenne - megosztani az emberekkel az örömhírt, felmutatni nekik a bennünk élő Krisztust, Isten szeretetét, imádkozni a megfáradtakkal, bekötözni a véresre gyalogolt lábakat, megitatni a kiszáradt gyermekeket, és ölbe venni őket. Vezetőinkért pedig imádkozni, Black advent Pár hete egy népszerű elektronikus hírportálon kissé meglepődve olvastam, hogy november 27-én hivatalosan kezdetét vette a karácsonyi ünnepkör. Mivel magam is tudom, hogy „jó pap holtig tanul” eddigi hiányos ismereteimet kiegészítendő megtudhattam és megtanulhattam, hogy a karácsony hivatalos nyitánya újfent az elhíresült és igen népszerű Black Friday, magyarán „fekete péntek”. Ezen a szent napon ünnepli a nagyvilág a vásárok vásárát, a leszállított árak világnapját, amikor is a kisember fél vagy negyedáron válthatja valóra titkos álmait, vágyait, amikor szinte földre száll a mennyország. A portál arról is beszámolt, hogy a nagy nyitányt sok-sok millió embertársunk olyan nagy készülődéssel, izgalommal várta, hogy lefagytak a számítógépek, az elektronikus értékesítési rendszerek sok helyen felmondták a szolgálatot, és a csörtető, vásárolni igyekvő tömegben itt-ott agyontaposták a gyengébbeket. No de egy-két halálesetre már fel sem figyelünk egy olyan világban, ahol naponta vagy (jobb esetben) hetente terroristák százakat kaszálnak le, tucatjával égnek meg bulizó fiatalok emberi önzés és gondatlanság miatt, vagy tömegbalesetekben hagyják itt sokak e siralomvölgyet. Indul tehát a roham november utolsó péntekjén, felpörög a hagyományos és az internetes kereskedés, boldog-boldogtalan vásárol. Ha kell, ha nem, mert olcsó. Ez a blackfridayezés egyébként a hatvanas évek Amerikájából lett importálva sok egyéb szamársággal együtt. A fekete jelző állítólag onnan származik, hogy az év végi mérlegen a könyvelők pirossal tüntették fel a veszteségeket és fekete színű tintával a nyereséget, a mindenható profitot. Lényeg a lényeg, én az elmúlt héten tudtam meg, hogy a Black Friday a karácsony kezdete, a hivatalos karácsonyi „megnyitóünnep” Mert van, akinek ez az őrület igazi ünnep, és beáll az agymosó tömegsportba, tömeghülyítésbe egy kis - gazdaságkor kínálta - illúzióért. A világ gyorsan változik, változnak a szokások, változik az életritmus, az életszemlélet, az életstílus. Ezzel kapcsolatosan lenne egy megjegyzésem. Régen, de azért nem olyan túl régen bevett gyakorlat volt - szokás, természetes igény hogy vasárnap az emberek többsége elment a templomba. Egyszerűen ünneplőbe öltöztette testét-lelkét, és elment az Isten házába. És így volt rendjén. Akkor inkább az hatott furcsaságnak, kivételnek, ha valaki nem ment el, ha nem járt templomba. Mára, őszintén szólva, nagyon kikopott ez a gyakorlat, ez a szép, ősi szokás. Ma inkább az a furcsa, ha valaki rendszeresen jár templomba, vagy egyáltalán jár templomba. Az a parancsolat, hogy az „ünnepnapot megszenteljed” elfelejtődött. Annyi minden másnak van prioritása, hogy Istenről, Isten tiszteletéről, Isten közösségéről teljesen megfeledkezünk. S hogy ennek milyen következményei lesznek az emberi létre nézve, az sajnos már jól látszik, csupán nyitott szemmel kell szétnézni magunk körül. Változó világ - ötvenegy évemmel eddig úgy tudtam, hogy a karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjával kezdődik, ez lenne a hivatalos nyitány. Ez az adventi négyhetes kisböjti időszak előzi meg Krisztus születésének csodálatos ünnepét, a karácsonyt. Igaz, ma már az sem egyértelmű, hogy kinek mit is jelent maga a karácsony, hiszen mint oly sok egyéb, ez is relativizálódott. Mindeddig abban a naiv és maradi tudatban éltem, hogy az adventi ünnep Jézus várásának megszentelt ideje, lelki előkészület, hitbeli ráhangolódás a karácsonyra, a testté létei titkára. Persze az is világos, hogy minden látszat ellenére van valami közös a fekete péntekben és az adventben: mindkettőnek alapvető életérzése a várakozás. Aki a Black Fridayig hátralévő napokat számolja, az hatalmas árleszállítást vár, világraszóló zsibvásárt, gazdaságkor álmának, tündérmeséjének beteljesülését. Advent életérzése is a váradalom, de adventben nem valamit, hanem valakit várunk. Várjuk a nagybetűs Szeretet megszületését, várjuk Jézus megszületését, azt a páratlan testté léteit a szívünkben, az életünkben, amelytől talán más lehetne a világ, de legalább ez a mi szűk kis világunk. Engem lassan már az sem lepne meg, ha biztonsági okok miatt betiltanák ezt a Krisztus-váró adventét - a karácsonnyal már itt-ott próbálkoznak, csupán politikai korrektségből, humánus, jogvédő, „Willkommenskultur” meggondolásból. A karácsony, jobb híján, lehetne újra télifaünnep, Télapó meg elhozhatná drága ajándékait. A betlehem, a bölcső, az angyal, a kis Jézus szavatossága lassan így is, úgy is lejár. Végül is vannak, akiket zavar ez az egész Krisztus-ügy meg az alkalmatlankodó keresztyénség mindenestül, ünnepestül. Javasolom, rájuk való tekintettel távolítsuk el a kereszteket, vallásos jellegű szimbólumainkat, zárjuk be a templomainkat, tiltsuk be a karácsonyt meg az egyéb ilyeneket. Az adventtel kapcsolatban azonban volna egy jó ötletem: hogy a nagykereskedelem, a turizmus, a gazdasági hogy döntéseiket Isten szíve és bölcsessége szerint tudják meghozni. Egyetlen személy sem utasította el a közös imádkozást, a marconának tűnő, szakállas, „katonakorú” fiatalemberek gyakran törtek ki zokogásban, és sorra mesélték el történetüket a legyilkolt rokonokról, az összedőlt házakról, arról, hogy menekülniük kellett. Néha csak arra voltunk képesek, hogy megöleljük a szenvedőket, ami hihetetlenül működött. Borzongató érzés volt megtapasztalni annak súlyát, hogy éreztük, a menekültek úgy gondolják, ők most találkoznak „a keresztyén világgal” „a keresztyén Európával” Nekünk, európai egyháznak pedig fel kell övezni magunkat, és el kell kérnünk Istentől, hogy mi a feladatunk, kutatni az ő tervét, kérni bölcsességét és Szendéikét. A menekültek éhesek lelkileg is, és nyitottak a lelki vezetésre. Ha mi nem tesszük a dolgunkat, akkor majd idejönnek olyan távoli radikális vezetők, akik betöltik ezt a rést. Nem volna szabad ezt megvárnunk. # * * Hollandiában élek harminc éve. Sokat foglalkozom menekültekkel, bevándorlókkal, muszlimokkal. Itt az Evangélium és Muszlimok nevű alapítvány gyakorlati tanácsokat ad keresztyén gyülekezeteknek, személyeknek, hogy jobban megérthessük egymást, és bizonyságtételünk hatékonyabb, gyümölcstermőbb lehessen. Különböző témájú füzetecskéket írtak holland nyelven, és engedélyükkel bármit lefordíthatok belőlük, terjeszthetjük magyarul is. * * # A menekültek között nagyon sokan nyitottak az evangéliumra. Hogy mi lesz velük és velünk, az nagymértékben azon áll, hogy meg tudjuk-e őket szólítani Krisztus szeretetével, az örömhírrel. Tudnak-e találkozni a Megváltóval és dönteni mellette. ■ SZEVERÉNYI JÁNOS országos missziói lelkész ÉGTÁJOLÓ szárnyalás ne lássa kárát, csinálhatnánk egy meghosszabbított Black Fridayt. Nevezetesen létrehozhatnánk egy négyhetes Black Adventét, huszonnégy órás nyitvatartással, óriási vásárral. így elérhetnénk, sokak örömére, a nagy magyar PC-t (politikai korrektséget), a feketével írt páratían profitot, s megtervezhetnénk az új hungarikumot, a Black Adventét, magyarra váltva a fekete adventét. Ki tudja, a szabadalom eladó, a siker betonba öntve... Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
