Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-12-13 / 50. szám

4 •« 2015. december 13. KERESZTUTAK Evangélikus Élet wmmmmmmammm mi „A keresztség a döntő v esemeny Ferenc pápa előremutató kijelentése a római evangélikus egyházközségben tett látogatásakor ► Úgy tűnik, a sajtó ingerküszöbét nem érte el a rendkívül népsze­rű és mély empátiával megaján­dékozott római katolikus egy­házfőnek az a kijelentése, ame­lyet akkor tett, amikor megláto­gatta az olasz fővárosban élő evangélikusokat. Nekünk annál inkább hírt kell adnunk róla. D. Szebik Imre Már önmagában örvendetes a pápa lá­togatása a reformáció kezdetének öt­századik évfodulójára készülő evangé­likusoknál. Igaz, ezt két elődje - II. Já­nos Pál és XVI. Benedek - is megtet­te. Ferenc pápa látogatásának ezúttal a vele folytatott beszélgetés ad különös jelentőséget. Miután együtt imádko­zott az evangélikus egyházközség ve­zetőivel s híveivel, a pápa beszélgetés­re és kérdések feltételére is lehetősé­get kínált. Az egyik résztvevő a vegyes házasságban élők közös úrvacsoravé­telének lehetősége után érdeklődött... Ferenc pápa válaszában az Efezusi levél 4,5. versét idézte: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség" Majd így foly­tatta: „Ebből vonjon le Ön következ­tetéseket. A keresztség a döntő ese­mény. Ha ugyanabban a keresztségben részesültünk, együtt kell járnunk. Ha Önök együtt imádkoznak, növekszik, erősödik ez a keresztség; ha gyerme­keiket tanítják, kicsoda Jézus, miért jött, mit cselekedett, akkor ugyanazt teszik, akár evangélikus, akár katoli­kus nyelven, mert ugyanaz a válasz. A különbségek a felekezetek között csak nyelvi jellegűek, de a tartalom ugyanaz. A tanítást nehéz megérteni, s a tanítás azoknak a feladata, akik eb­ben kiismerik magukat. Az élet na­gyobb, mint a teológia, nagyobb, mint a tanítás magyarázata és értelmezése” - fogalmazott Ferenc pápa. A testvéreknek, akik azt kérdezték, hogy részt vehetnek-e az eucharisz­­tiában, illetve az úrvacsorában, a pápa megerősítette: „Beszélje meg az Úrral, és lépjen tovább előre!” Ez nem kevesebbet jelent, mint az egyén komoly és mély önvizsgálatát, amely katolikus oldalról döntő felté­tele (kritériuma) a részvételnek az egyházi tanítás iránti engedelmes­séggel szemben. Ezzel megnyílt az ajtó a személyes döntés alapján az úr­vacsorái közösségben való „vendég­részvételre” a kölcsönösség jegyében. Ezt akként érthetjük, hogy a kereszt­ség, mint az egység szentségi közös­sége, elegendő feltétele a közös úrva­csoravétel ünneplésének a vegyes há­zasságban élők számára. Ferenc pápa megnyüatkozása mély lelkipásztori tapasztalatát tükrözi. Ismert előtte a házasság, a család vál­sága, a válások magas aránya. Együt­tes keresztény meggyőződésünk, hogy a közös úrvacsora, az eucharisz­­tia szentsége a megbocsátás kölcsö­nösségében megtartó erőt hordoz a szoros és életre szóló összetartozás jegyében. A közösen elfogadott keresztség szentségének - pasztorális megfonto­lásból fakadó - teológiai hangsúlyozá­sa reményt ad arra, hogy egy napon le­hetőség nyílik a fenntartás nélküli, jó lelküsmerettel átélt közös eucharisztia­­ünneplésre a kenyér és bor színeiben. Valóban igaz, amint Ferenc pápa is hangsúlyozta: az élet több s nagyobb, mint a tanítás magyarázata. Annál is inkább, mert az eucharisztia az Úr (tit­kainak) ünneplése, a vele való közös­ség közös öröme. Ferenc pápa szavai igazi ádventi ajándékot jelenthetnek a vegyes házas­ságban élő testvéreinknek és mindnyá­junknak. A szerző nyugalmazott evangélikus püspök HIRDETÉS Társadalom és egyház Kereszténység és közélet Krisztus és a 21. század "—' r / A világ (nerp (fsak) lutheránus szemmel/ y é f Kötőszó - Rákérdez, következtet, összekapcsol. Olvassa, kövesse és ossza meg! n f kotoszo.blog.hu Konferencia az Európai Parlamentben a keresztyénüldözésről ► Magas szintű találkozó keretében foglalkozott az Európai Parlament (EP) a világszerte erősödő keresztyénüldözéssel december í-jén Brüsszelben. Az Európai Parlament által szervezett és az Antonio Tajani alelnök által egybehívott konferencián európai egyházi szer­vezetek képviselői és jelentős egyházak vezetői is részt vettek. Az Európai Egyházak Konferenciájá­nak (CEC) elnöke, Christopher Hill nyitóbeszédében a keresztyéneket sújtó üldözés és erőszak kapcsán két személyes élményéről számolt be. Be­szélt egy keresztyének lakta, margina­­lizált malajziai faluban tett látogatásá­ról, ahol a legalapvetőbb infrastruktú­ra is hiányzik, illetve utalt arra a nigé­riai régióra, ahonnan jószerével az összes keresztyén eltűnt a Boko Haram üldözésének következtében. „A keresztyénüldözés nem egy­szerű, és a formája sem egységes - hangsúlyozta Hill. - Különösen ott, ahol az ISIS és az általa terjesztett ideológia teret nyer, a keresztyéneket egyértelműen üldözés éri, templo­maikat lerombolják, és a keresztyén­­ség bölcsőjének ősi templomait teljes pusztulás fenyegeti.” Más résztvevők arra figyelmeztet­tek, hogy a világ egyes vidékein a ke­­resztyénség teljesen eltűnhet. A vég­szükségben lévő egyházat támogató segélyszervezet képviselője, dr. John Newton felhívta a figyelmet arra, hogy az aktuális konfliktus nyomán hétszázezer szíriai keresztyén, azaz a teljes közösség fele hagyta el hazá­ját. Azt is megemlítette, hogy Irak­ban már csak háromszázezer ke­resztyén maradt az elmúlt évtized vi­szályai következtében. A konferen­cián szakértők ismertettek esettanul­mányokat a balkáni országokból, Pakisztánból, Irakból és Eritreából. A résztvevőket mélyen megérin­tette a hitéért megkínzott Helene Berhane személyes története. Az eritreai keresztyén nőt letartóztatták, és egy konténerben tartották fogva csak azért, mert nem volt hajlandó aláírni a keresztyén hitének megta­gadását igazoló dokumentumot. Az Amnesty International közbenjárá­sára Berhane végül kiszabadult, és ma Európában él. Zárszavában az Európai Parla­ment elnöke, Martin Schulz biztosí­totta a résztvevőket és a nyilvános­ságot is arról, hogy az EP „minden tő­le telhetőt megtesz a keresztyének vé­delmében” Forrás: ceceurope.org reformatus.hu, Zsinati Hivatal Külügyi Iroda Színek és egyházak harmóniája Egyedülálló prédikációskötet a Luther Kiadótól ► Hány percet beszélhet egy lelkész a szószéken? Igényli-e egy lelkipász­tor a visszajelzést a hívektől? És mennyire kötött vagy szabad a pré­dikáció egyes felekezetekben? - ezekre a kérdésekre is választ kap­hattak az egybegyűltek november 25-én a Színek harmóniája című öku­menikus igehirdetés-gyűjtemény bemutatóján. Egyedülálló könyvet tarthattak ke­zükben az érdeklődők az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE). Olyan ökumenikus prédikációskötet­­re ugyanis még nem volt példa, melybe hat különböző keresztény felekezet hatvanöt lelkésze írt volna. A hatvanöt igehirdetés az evangé­likus perikóparendet követi, így ad­vent első vasárnapjától haladva olvas­hatjuk az írásokat, kiegészülve az ün­nepi - karácsonyi, vízkereszti, pün­kösdi, húsvéti - prédikációkkal is. A Színek harmóniája bemutatóján a testvéri közeledés jegyében Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egy­házkerület püspöke és Lukács Lász­ló piarista szerzetes, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola professor emeritusa vett részt. A ke­­rekasztal-beszélgetés vendégei - Kézdi Beáta újságírónak, az Evangé­likus Információs Szolgálat mun­katársának a vezetésével - kulissza­­titkokat is elárultak, a prédikációra való készüléstől az igehirdetés nehéz­ségein át egészen az igehirdetés utá­ni visszajelzésekig. „Egy-egy igehirdetés után lelki­gondozásra szorul a lelkész” - mond­ta ironikusan Steinbach József püspök -, mivel a hívők ma már a kézfogáson és a „szép volt!”-on kívül nem nagyon beszélnek a prédikáció rájuk gyako­rolt hatásáról. A következő hét köze­pén talán már az igére sem emlékez­nek sokan - tette hozzá Gáncs Péter. A lelkészeknek pedig - mint kiderült - hiányzik a visszajelzés. Ugyan a szó­székről folyamatosan figyelik a hívők reakcióit, ez mégsem ér fel egy-egy jó szándékú kritikával vagy építő, dicsé­rő mondattal. A három meghívott vendég abban is egyetértett, hogy „a kevesebb több” tehát a prédikáció nem lehet hosszabb tizenöt percnél. Bár a pe­­rikóparend csupán az evangélikuso­kat és a katolikusokat segíti - a refor­mátus lelkipásztorok szabadon pré­dikálhatnak -, az újfent közös pont volt, hogy mindannyian vázlatból beszélnek. Mint mondták, a hívő megérzi, ha felolvasott, nem átélt szö­veget hallgat, és akkor rögtön be is zár. Gáncs Péter hozzátette, hogy Né­metországban egy továbbképzésen korábban azt tanították: írja le a prédikációját, de az elkészült szöve­get már ne vigye fel a szószékre. így a gondolati egységek megvannak a lelkész fejében, de lehetősége van vál­tani, improvizálni is. A kötet szerkesztője, Szabó Lajos, az EHE rektora elárulta, hogy az igéket ő választotta a lelkészekhez. A most megjelent gyűjteménnyel a cél az lenne, hogy ne csak a lelkipász­torok vagy teológusok vegyék a ke­zükbe, hanem felekezettől függetle­nül azok a hívek is, akik valamiért nem tudnak eljutni a templomba, illetve akik egy-egy írott igehirdetés­ben is szívesen elmélyülnének. A prédikáció táplálék, célja pedig, hogy általa épüljenek és megmozdul­janak a hívek - hangzott el Lukács László professzortól. Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója, a kötet felelős kiadója Színek harmóniája Ökumenikus igehirdetés-gyűjtemény Szerkesztette SZABÓ LAJOS pedig hangsúlyozta: számára izgal­mas tapasztalat lesz, hogy a kötetben mennyire találják meg a mai ember­rel a hangot a különböző felekezetű lelkipásztorok. „Külön öröm számomra, hogy ez a könyv már most, a reformáció kez­detének ötszázadik évfordulója előtt megjelent, mutatva azt, hogy ennyi fe­lekezet tud együtt gondolkodni és megjelenni egy kiadványban" - zár­ta a beszélgetést Gáncs Péter. Forrás: Evangélikus.hu Színek harmóniája. Ökumenikus ige­hirdetés-gyűjtemény. Szerk.: Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2015. Ára 2100 forint. Steinbach József, Gáncs Péter püspökök és Lukács László professzor a könyvbemutatón

Next

/
Thumbnails
Contents