Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-13 / 50. szám
2 -m 2015. december 13. FORRÁS Evangélikus Élet ü í Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Te tudod, mi mindannyian várunk valamit. Várakozásunk néha örömteli, néha rettegéssel teljes. Hálásak vagyunk a reménységért, amivel közénk lépsz, és fáj, hogy nem vagyunk képesek teljes szívvel örülni eljövetelednek. Néha teljes szívvel tudunk bízni az Eljövőben, máskor halott a hitünk, a reménységünk, és csak megszokásból várakozunk. Állj mellénk, kérünk, hogy rettegésünk örömre, közönyünk lelkesültséggé változzon, s hogy reménytelen várakozásunk örömteli előrenézés lehessen! Állj a gyermekek mellé, hogy jövőjükre örömmel tekinthessenek: add meg nekik az örömteli gyermekkor, a játék és a dal lehetőségét! Állj a diákok mellé: add meg nekik a reménységet, hogy munkájuk, tanulásuk nem hiábavaló! Állj a munkát keresők mellé: add meg nekik a reményt, hogy amit tudnak, az másoknak is fontos, hogy ők maguk fontosak mindannyiunk számára! Adj erőt a munkába menőknek, a gyermeket nevelőknek, hogy higgyék, a mindennapi munka, a hétköznapok állandósága nem rombolja, hanem építi őket! Áldd meg a munkában megfáradtakat, a nyugdíjasokat azzal a reménységgel, hogy megtett életutuk nem volt hiábavaló. Adj erőt a betegséggel, a halállal vívódóknak és azoknak, akiket az ő segítségükre rendeltél. Segítsd őket, láthatáruk ne a halál vonaláig tartson, hanem képesek legyenek meglátni a te mindent legyőző, állandó szeretetedet. Add meg az igazi adventi várakozás örömét egyházadnak szerte e Földön. Add, hogy ne csak egymás mellett, hanem együtt is éljünk itt a Földön, hogy egymás iránti szeretetünk vonzóvá tegye az emberek előtt a veled való közösséget. Add a tőled kapott béke reménységét nemzetünknek és a Föld minden nemzetének! Legfőképpen pedig légy velünk evangéliumoddal, jelenléted és bűnbocsánatod örömüzenetével. Add, hogy ennek az öröme hassa át karácsonyi készülődésünket és mindazt, amit tőled remélünk. Maradj velünk, Urunk! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd Isten Fiának’.’ (Lk 1,35) „Az angyal e szavakat Szűz Máriához intézi, hogy örüljön a gyermeknek, és eresszen szélnek minden félelmet és szomorúságot. De nem Mária az egyetlen, aki ezt az igét magára veheti; nekünk is jussunk van hozzá. Ezért bár anyja csak Mária volt, királyi uralmának mi is polgárai vagyunk. Jaj volna, ha nem így volna! Mindenestül ideigvalók vagyunk, s létünk arasznyi. Hiszen micsoda negyven esztendő, ötven esztendő vagy akár száz esztendő? Csak annak jó, aki a Krisztus örök országának polgára. Az se volna csoda, ha mindig táncolna örömében. Az angyal prédikációja tehát arra való, hogy eszünkbe vétesse, egyben megenyhítse ezt a bűnnel s halállal teli, múlandó életet. Ezért hirdeti Krisztus országát, melyhez fogható nincs, mert örök és végtelen.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) ADVENT 3. VASÁRNAPJA - ÉZS 40,1-11 Örömhír a fogságban Gyermekkoromban tavasz kezdetén gyermekláncfűből láncot fontunk, koszorút készítettünk. A lánc olyan volt, mint egy örömlánc, ahogy ragyogtak rajta a szép, sárga virágfejek, hirdetve, hogy vége a télnek, közeleg a nyár. Falunk is ebben az időszakban a legszebb, amikor a házak előtt mint örömvirágok ragyognak a fűben a sárga virágok. így lehet koszorúba fonni ezeket az örömüzeneteket is, amelyeket a próféta hirdet a népnek. Ezek az örömhírek mind vigasztaló üzenetek. Hiszen mi más vigasztal, mint ha hírét vesszük, hogy valami rossz véget ér, valami rossznak a helyén megjelenik a jó, új korszak köszönt ránk sok nyomorgattatás után? Fűzzük fel képzeletben egy láncra, fonjuk koszorúba Ézsaiás próféta vigasztaló szavait, hogy mint egy koszorún, ragyogjanak a próféta ígéretei, a meghirdetett örömüzenetek. „Letelt rabsága” - hirdeti a próféta. Lehullnak a láncok, a bilincsek. Elkövetkezett a szabadulás órája. Ki ne ismerné ezt az érzést? Megszabadultam a tehertől, a félelemtől, attól, ami fogva tartott, gúzsba kötött. A próféta a népnek ígéri a szabadulást a hetven évig tartó babiloni fogságból. A szabadulás híre egyben a hazatérés ígérete is. Nemcsak a lélekről oldódnak le a terhek, de a test is szabaddá lesz, a nép hazatérhet a száműzetésből. Istenünk szabadító üzenete hozzánk is szól. Neki van hatalma arra, hogy leoldja rólunk is a testi-lelki terheket. Megjelenik az Úr dicsősége. A pusztai vándorlás ideje alatt az Úr dicsősége vezette a népet nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban. Most is az Úr dicsőségének megjelenését ígéri a próféta. Ez a dicsőség az Úr szabadító hatalma, megbocsátó szeretetének jelenléte. Krisztus személyéből is ez a dicsőség áradt, szavaiban, tetteiben is ez volt látható. Az Atya dicsősége a kereszten függő, ellenségeiért imádkozó, üdvösséget osztó, Atyjában bízó Jézusban lett teljessé. Ez a megbocsátó, bűnöket eltörlő, szabadulást hozó isteni szeretet jelenik most meg a pusztában, a rabságban, jelenik meg újra és újra a sötétségben, a gyűlölet és a reménytelenség helyén. Mi is ebből a fényből, ebből a dicsőségből élünk. Isten igéje örökre megmarad. A próféta látja, hogy minden elmúlik. Fű, fa, virág pillanatok alatt az elmúlás martaléka lesz. De így semmisülnek meg népek is, süllyednek a feledés homályába. Egyvalami van, ami örök - Isten szava, teremtő igéje. Amit mond, meglesz. ígéretei megvalósulnak. A nép is - Isten ígérete szerint -megszabadult a babiloni fogságból. Nekünk is részünk lesz a feltárna-, dásban, az új ég és új föld megszületésében. De részünk van újra és újra annak a csodának átélésében, megtapasztalásában is, hogy Isten szava úr életünk viharaiban, zűrzavarában. Isten újat teremtő, ajándékot osztó szavának megtestesülése Jézus Krisztus. Belőle, benne bízva élünk és remélünk. Szavának erejét és hatalmát számtalanszor csodálták a tanítványok, és számtalanszor csodálhatjuk mi is. Jön az Úr. Olyan örömteli üzenetet hirdet a próféta, amelynek messze kell hangoznia. Ezért szólíttatik föl és szólít föl többször is a kiáltásra. Közel s távol tudja meg mindenki, hogy A VASÁRNAP IGÉJE jön az Úr! Akik eddig elhagyottnak hitték magukat, hallják meg, hogy itt van az Úr! Egy szeretett személy várása mindig öröm. Átmelegíti szívünket közeledésének a híre. A próféta nemcsak örömre, de cselekvésre is hív. A várakozás ne tétlen várakozás legyen. Építsetek, készítsetek utat - kéri Ézsaiás. Emelkedjenek föl a völgyek, süllyedjenek le a halmok, tűnjenek el az egyenetlenségek, mert megjelenik az Úr dicsősége - hangzik szava. Mi ez a nagy „kubikosmunka”, amelyre a próféta hív? Mit tehetünk mi, emberek, hogy előmozdítsuk az Úr dicsőségének megjelenését? Tartsunk bűnbánatot? Vigyük hírét érkezésének? Bocsássunk meg egymásnak? Mit tehetett akkor a nép szabadulásának az előmozdításáért? Bármit tegyünk, csak a várakozásunk, örömünk tettekben nyilvánuljon meg. Ha vendégeket várunk, az utolsó pillanatig találunk valami szépíteni-, csinosítanivalót. Ha már leültünk, hogy minden kész, rövidesen újra felpattanunk, és folytatjuk a rendezkedést. így várjuk Urunkat mi is önvizsgálatban, a szeretet gyakorlásában, egymás biztatásában, a testvériség megélésében. Tudva, hogy aki jön, azért jön, hogy teljesebbé tegye örömünket, bevonjon minket a vele és az egymással való összetartozás örömébe, e közösség kiteljesedésébe. Napi imádságunk, igeolvasásunk, testvéri beszélgetéseink is útépítés a pusztában, a kietlenben, hogy részünkről ne legyen akadálya annak, hogy megérkezhessen hozzánk az Úr. Hogy üres, élettelen szívünk kész legyen arra, hogy az érkező Úr jelenléte reménységgel, élettel, örömmel töltsön be minket. Mi mást tehetnénk a várakozásban? Feltárjuk hiányainkat, belátjuk lelkünk, létünk mélységeit kutatva, hogy szükségünk van érkező Urunkra, szükségünk van az Úr dicsőségének megjelenésére. Akinek érkezését hangos szóval hirdeti a próféta, pásztorként jön. Szelíden terelgeti, legelteti nyáját. Az isteni küldött, Krisztus is csendben érkezett meg ebbe a világba. Születésekor csak a mennyei hírhozók, az angyalok énekétől lett hangossá az éjszaka. Ádventben, karácsonykor mi is énekeljük: eljött, akit vártunk. A Betlehembe érkező Úr mellénk is odalép, csendesen, szelíd szóval terelget, javaiból oszt, lelkünket megelégíti. Képzeletbeli koszorúnkat ékesítsék ezek az örömüzenetek. És ádventi várakozásunkban gyúljanak örömtüzek a lelkűnkben - van bűnbocsánat! Az Úr dicsősége ragyog a sötétségben! Az Úr ígéretei valóra válnak! Újra és újra jön hozzánk az Úr! A próféta által elmondott vigasztaló szavak, örömüzenetek nem egy csapásra, nem egyik pillanatról a másikra valósultak meg. Van, ami évszázadok, évezredek alatt teljesedik be. De addig is, amíg mindez megtörténik, mi is átélhetjük az Úr közelségét, újat teremtő hatalmát, el nem fogyó szeretetét. Áldjuk őt ezért szívünk mélyén, és áldjuk hangos szóval. ■ Karl Jánosné Csepregi Erzsébet Imádkozzunk! Urunk! Köszönjük, hogy eljöttél, hogy jössz hozzánk is, hogy jelen vagy életünkben. Kérünk, hogy a te közelséged legyen életünk örömforrása. Áldassék a te neved mindenekben! Ámen. „Isten tette mindezeket, hogy lássuk, mennyire szeret” ► Az adventi időszak közepén már előretekintünk. Azoknak, akik szeretnék ünnepüket zenehallgatással is gazdagítani, áttekintést adunk karácsonyhoz kötődő műzenei alkotásokból. Georg Friedrich Händel Messiás című oratóriumának első része a várakozásról és a születésről szól. A mű részletes elemzését az Evangélikus Élet 2013/27. és 28. számában olvashatják. Johann Sebastian Bach megkerülhetetlen - nem csak evangélikusok számára. Műveinek áttekintése lehetetlen egy cikk keretei között, ezért most rendhagyó módon közelítünk ehhez a témához: kiemelünk néhány koráltételt a Karácsonyi oratóriumból (Weihnachts-Oratorium, BWV 248), hogy lássuk, hogyan prédikál nekünk Bach, a tudós zeneszerző. Ez a mű hat kantátából áll: kará- - csony első, második és harmadik napjára (december 25-27.), a karácsony utáni vasárnapra, újév napjára és vízkereszt ünnepére. Az első kantáta első korálja - Wie soll ich dich empfangen, Nr. 5 - egyszerű négyszólamú harmonizálásban Paul Gerhardt versét tárja elénk. „Mint fogadjalak téged, / Világ Reménységét? / Mint köszönthetem fényed, / Mint siessek eléd? / Ó, drága Jézus, kérlek, / Te mutasd meg magad, / Hogy mi kedves tenéked, / És hogyan várjalak!” (GyLK 805,1) Ami más távlatot ad az éneknek, az a dallam: legismertebb passiós korálunk, az Ó, Krisztus-fő, sok sebbel (EÉ 200). Még az út elején tartunk, de a zene már jelzi, mi vár ránk: a születés öröme és a szenvedés kínja egyszerre igaz. A következő tétel üzenetét - Er ist auf Erden kommen arm, Nr. 7 - két oboa d’amore és continuo öleli körbe. A szoprán soronként szólaltatja meg Luther Márton legihletettebb karácsonyi énekét (Gelobet seist du, Jesu Christ; az eredeti dallammal, amelyet mi nem vettünk át), a basszus recitativója pedig parafrázisként bontja ki a strófa gondolatait: „Úgy jött a földre szegényen, / Hogy minket gazdaggá tegyen, / Hogy mint mennyben az angyalok, / Már itt lehessünk boldogok, / Kyrieleis.” (EÉ 154,5) A zárókorál - Ach mein herzliebes Jesulein, Nr. 9 - Luther másik verséből való: Mennyből jövök most hozzátok (EÉ 150). Ez a strófa nem szerepel énekeskönyvünkben, ezért egy 17. századi gyűjtemény fordítását adjuk (itt két szakaszban bontják ki a Jézussal való egyesülés gyönyörű gondolatát): „Ó, én szerelmes Jézusom, / Édes megváltó Krisztusom, / Jövel, csinálj csendes ágyat, / Szívemben magadnak házat. // Én lelkemnek rejtekében, / Zárkózzál be szekrényében, / Hogy el ne felejthesselek, / Sőt örökké dicsérjelek." (Vom Himmel hoch da komm ich her, Lőcse 1635,12-13. versszak) A második kantáta Lukács evangéliuma alapján mondja el a Gyermek születésének történetét. Az evangéliumi szövegbe illesztette bele Bach a következő korálstrófát - Brich an, o schönes Morgenlicht, Nr. 12 -: „Ragyogj fel, ó, szép hajnali fény, / hadd legyen nappal! / Pásztornép, ne félj! / Hiszen az angyal elmondja neked, / hogy ez a gyenge fiúcska lesz / vigaszunk és örömünk, / még a sátánt is legyőzi, / és a végső békét is elhozza.” Az angyal szava után következik az isteni csoda megfogalmazása - Schaut hin, dort liegt im finstren Stall, Nr. 17 - „Nézzétek, ott fekszik a sötét istállóban, / kinek uralma mindenre kiterjed! / Hol elébb egy jószág kereste táplálékát, / ott most a Szűznek gyermeke pihen.” A kantátát hálaadás zárja - Wir singen dir in deinem Heer, Nr. 23 -: „Neked énekelünk minden erőnkből a Te seregedben: / Dicséret, magasztalás és dicsőség néked, / hogy te, oly régen várt vendégünk, / immár eljöttél közénk.” Az ének soronként tagolva a Mennyből jövök most hozzátok dallamán szólal meg; a fafúvósok közjátéka Pastorale tételt idéz (így keretbe foglalva a művet, melynek élén ringató ritmusú Sinfonia áll). A harmadik kantátában - Dies hat er alles uns getan, Nr. 28 - újra találunk egy versszakot Luther Gelobet seist du, Jesu Christ énekéből: „Isten tette mindezeket, / Hogy lássuk, mennyire szeret. / Jer, keresztyének, zengjetek / Az Úrnak öröméneket, / Kyrieleis!” (EÉ 154,6) Majd ismét szóhoz jut Paul Gerhardt - Ich will dich mit Fleiß bewahren, Nr 33 -: „Szívem mélyén szándékosan meg akarlak őrizni. / Neked akarok élni, / neked akarok meghalni. / Veled akarok lenni teljes örömben / időtlen időkig, / ott a másik életben.” CANTATE Eged Illen diczeriinc. A hatodik kantátában Gerhardt - nak egy igen ismert versével találkozunk - Ich steh an deiner Krippen hier, Nr. 59 „ím, jászlad mellett térdelek, / Ó, Jézus, üdvösségem. / Elhoztam minden kincsemet, / Mit ingyen adtál nékem: / A szívem, lelkem, életem, / Ó, fogadd tőlem kedvesen, / Ne szolgáljon, csak téged.” (EÉ 161,1) Érdekesség, hogy a korái a Bizony, betelik az idő (EÉ 502) dallamán szólal meg. (Bach dallama és harmonizációja a Schemelli-énekeskönyvben csak később, 1736-ban jelent meg.) A kantáta - és az egész oratórium - zárótétele Georg Werner korálszövegére épül: Nun seid ihr wohl gerochen, Nr. 64 -: „íme, ellenségetek serege / megbukott, elesett, / mert Krisztus szétzúzta, / mi ellenetek készült. / Halál, Ördög, bűn és pokol / ereje meggyengült, / az emberi nem / Istennél talált védelmet.” A vers újra az Ó, Krisztus-fő, sok sebbel passiós énekkel kapcsolódik össze, keretbe foglalva a hat kantátából álló ciklust. Bachhoz méltó zeneszerzői lelemény, hogy a fisz-fríg dallam D-dúr - koncertáló, trombitás-üstdobos - zenekari tételbe építve csendül fel, ünnepélyességben túlszárnyalva az eddigi korálfeldolgozásokat. A zene itt a bűn feletti végleges győzelemről ad hírt! ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
