Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-13 / 50. szám
„Mandátumunk a népek tanítvánnyá tétele erővel, szeretettel, józanul. A migránsok, menekültek nagyobb része muszlim. Az Isten által elhívott és megbízott keresztyének (különböző hátterűek) szerte a világban végzik feléjük is a biblikus, holisztikus missziót, komoly eredményekkel.” Erő, szeretet, józanság & 3. oldal „Ferenc pápa szavai igazi ádventi ajándékot jelenthetnek a vegyes házasságban élő testvéreinknek és mindnyájunknak.” „A keresztséga döntő..” I*- 4. oldal „A teológián szobatársak is voltak, és közel négy évtizedes szolgálat után mindketten idén vonultak nyugdíjba, egyikük lelkész feleségével, Szabóné Piri Zsuzsáiméval egyetemben.” Szabó Vilmoséknál W 8-9. oldal Örömhír a fogságban *■ 2. oldal Black advent I* 3. oldal A reformáció kincsei W- 5. oldal „Mint az angyalok” ^ 6. oldal Díjazott evangélikusok W- 7. oldal Boldog lelki szegények? w- 11. oldal A település több épületével egyetemben a mézeskalácsból formázott evangélikus templom is ékesítette december 10-ig Gyönkön a lutheránus istenházát. A helyi Német Nemzetiségi Egyesület advent első vasárnapján negyedik alkalommal rendezte meg itt az Édes Gyönk mézeskalács-, illetve első alkalommal a Gyönki életképek című babakiállítást. A megnyitóünnepségen Kollár Zsolt lelkész köszöntötte magyarul és németül a mintegy háromszázötven főnyi gyülekezetei. (A kiállításmegnyitóról készült tudósítás a Duna Televízión december 15-én lesz látható az Unser Bildschirm című német nemzetiségi magazinban.) Három irány - közös út Félidőben a gyülekezeti és missziói osztály adventi sorozata ► Kültéri betlehem állítása, adventi sorozat, úrvacsorái készletek - a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodájának Gyülekezeti és Missziói Osztálya az adventi időszakban idén is kiemelten segíti a kistelepülések evangélikusságát. Az Isten adventje Kültéri betlehem A gyülekezetek összefogására építve idén is az ország több településén állíthattak fel új betlehemet. A gyülekezeti és missziói osztály megbízásából Pomuczné Domanovszky Éva által alkotott bábok számára ugyanis minden esetben a helyi gyülekezet tagjai készítik el a házat, amely aztán az elkövetkezendő években közösen hirdeti az adventus Domini üzenetét: hívogat, közösséget kovácsol, valamint találkozási helyül szolgál kicsik és nagyok, fiatalok és idősek közös örömére. Németh Zoltán lelkész, osztályvezető a felállított betlehemekkel kapcsolatban elmondta: „Az a tapasztalat, hogy olyanokat is megállít, akik egyébként nem lépnek be a templom küszöbén. A gyülekezetek nem egy esetben rendeznek programokat a kültéri betlehemnél, hogy így szólítsák meg a település lakosságát.” Idén hat településen - Gyónón, Domonyban, Porrogszentkirályon, Takácsiban, Cinkotán, Gyomaendrődön - adtak át „evangélikus betlehemet”. Adventi sorozat Mi a közös evangélikus szempontból az alábbi településekben: Dunaegyháza, Gérce, Kissomlyó, Erdőkertes, Sand, Porrogszentkirály, Barlahida, Szentes, Nagymányok és Baja? Elsősorban az, hogy mindenütt kis létszámú a helyi evangélikusság. „A helyszínek kiválasztásakor az volt az alapvető szempontunk, hogy olyan evangélikus közösségeket keressünk fel, ahol a nagyobb gyülekezetektől eltérően kicsi az ifjúság, így nem tudnak önálló adventi sorozatot tartani. Célunk, hogy számukra nyújtsunk közösségi élményt - mondja Németh Zoltán. - Az adventi sorozat ezáltal kifejezi azt is, hogy az országos iroda is számon tartja őket.” A Balogh Éva (a gyülekezeti és missziói osztály gyülekezeti referense), Németh Zoltán és Völgyessy Szomor Fanni énekesnő szolgálatával zajló adventi sorozatnak része az ének, a meditáció, az istentisztelet, a közös beszélgetés és a meghitt együttlét, lehetőséget adva a közösségépítésen kívül az egyéni elcsendesedésre is. Az eddigi tapasztalatokat az osztályvezető így foglalja össze: „Az összejövetelek különlegessége, hogy nemcsak ökumenikusak - az adott település összes felekezete képviselteti magát rajtuk -, hanem missziói alkalmak is. Ezekre ugyanis - köszönhetően a megszólításnak és a felépített program színvonalának - azok is eljönnek, akik kimondottan istentiszteletre nem mennének.” A helyi gyülekezetek az előadások után szeretetvendégséggel készülnek, így biztosítva a kötetlen együttlét, a közös beszélgetés örömét. A sorozat még nem ért véget, hiszen karácsonyig Boba, Rábaszentandrás, Szilsárkány és Pitvaros lakosságához is elmennek a szolgálattevők. Úrvacsorái készlet Vannak gyülekezetek, speciális istentiszteleti helyszínek, ahol nehézséget okoz az úrvacsorái készlet beszerzése. Az igényt felismerve Balogh Éva gyülekezeti referens idén is koronghoz ült, hogy agyagból formázza meg a kelyhet és a paténát. „Az a célunk, hogy a kisebb gyülekezeteknek se okozzon nehézséget a saját úrvacsorái készlet beszerzése” - fogalmaz. Idén tizenhat készletet készített el. „A teljesen egyszerű formavilágú hagyományos úrvacsorái készlettől a díszítettig sokféle készletet készítek, hogy a gyülekezek kiválaszthassák a számukra közel állót, amelyet valóban a sajátjuknak éreznek” - mondja az alkotó. Balogh Éva kiemelte, hogy az úrvacsorái készletek a gyülekezeti és missziói osztálytól a jövőben is igényelhetők, igyekeznek kielégíteni az igényeket. ■ G.Á. ■ Szenczi László Az aratás elérkezik a maga idejében, és azt meg kell várni, mondja Jézus a magától növekedő vetés példázatában (Mk 4,26-29). Elsősorban minket akar ezzel megtanítani a türelmes várakozásra. Hiába akarnánk erőszakosan siettetni, hogy Isten országa teremjen! A szántó-vető ember is, ha elvégezte a magvetés munkáját, nem tehet egyebet, mint hogy várakozik. Ami hátravan még, az nem az ő dolga már. „Magától terem a föld” - mondja a példázat. Legfeljebb annyit tehet a földműves ember, hogy ki-kijár a bevetett táblához, és örül annak, hogy sarjad a vetés füve, hogy nő a kalász, hogy érik a szem, egyszóval: hogy hirdeti egyik jel a másik után az aratás közeledését. De nem siettetheti azt egy nappal sem. Várnia kell rá. Isten is kivárja az ő aratását. O sem ugorja át a magvetés és az aratás közötti időt, hanem hagyja lassan eltelni, hogy majd a végén arathasson, és örvendhessen munkája gyümölcsének. Egyéni életünknek, családi életünknek, nemzeti életünknek, az egész emberiség történetének, sőt a világmindenség létének is az ad értelmet, hogy van előttünk egy dicsőséges ígéret, amelynek sóvárgó vágyakozásainkkal nekifeszülhetünk. Istennek is megvan a maga adventje. O is várja aratásának eljövendő napját. Nyilvánvaló, hogy egészen más az Isten adventje, mint a mienk. Nekünk várnunk kell, hogy Isten hozza el számunkra ígéreteinek beteljesedését, ő ellenben ura a saját szavának és szándékainak: maga váltja őket valóra. Azért várakozik Isten maga is, hogy ezzel nekünk adjon időt. így nekünk is részt ad benne. Isten várakozása azt jelenti, hogy még van alkalmunk ráeszmélni az ő akaratára, magunkévá tenni azt, engedelmesen elindulni annak irányába és öntudatosan végigjárni útját. Ez időbe, várakozásba, türelembe kerül! Milyen sokáig tart néha, míg egy-egy emberi szív meghallja Isten elhívó szavát! Mintha mély álomba volna merülve, újra meg újra szólongatnia kell Istennek, míg végre felébred a szavára. Olyanoknál is, akik a látszat szerint komolyan hallgatják Isten beszédét, milyen sokszor egészen kárba veszettnek látszik az isteni szó hirdetése számukra, és milyen soká tart, míg végre igazán felfigyelnek, és észreveszik, hogy Isten csakugyan mond nekik valamit, kínál nekik valamit, akar velük valamit! Mennyi türelmes várakozásba kerül egy-egy embernek a megtérése! Ha Isten százszor megmutatta már irántunk való hűségét, és megszabadított bajaink, nyomorúságaink egész sorától, a százegyedik alkalommal is rákezdünk a kesergésre, panaszkodásra, zúgolódásra, mintha még soha semmit nem tapasztaltunk volna az ő kegyelméből! Sokáig, nagyon sokáig tart, amíg megszilárdul az emberi szívben a hit, és amíg a világ hazugságainak hátat fordítva meg tudja öldökölni magában a kísértésre könnyen hajló óembert! De Istennek van türelme kivárni az eredményt. Munkatársaiul választott bennünket munkájának véghezvitelében. És türelemmel kivárja az időt, amely ehhez szükséges. Isten nemcsak a magunk üdvösségének dolgában akar bennünket így foglalkoztatni, hanem egymás üdvösségének munkálására is fel akar használni. Üdvözítő munkája nem varázsütésre, egy szempillantás alatt jut el minden szívhez. Másfajta vezetéken, nagy ellenállású, rossz vezetőképességű anyagból készült hálózaton át terjed tova az Isten munkája. Csak nagyon lassan terjed ezért, és sok türelem kell hozzá, míg egész útját bejárja! A mi egymásra gyakorolt hatásunk és egymás életében elvégzett szolgálataink szálaiból áll ez a vezeték. Szívről szívre szállhat csak tovább az üdvösség boldog felismerése. Ki-ki amit kapott, azt adja tovább; tegyen róla bizonyságot, hirdesse és terjessze! így használ fel Isten bennünket munkatársaiul mások javára. De ehhez is megint mennyi idő kell! Azért is sok idő kell hozzá, mert mi magunk is nagyon lassan in-Isten várakozása azt jelenti, hogy még van alkalmunk ráeszmélni az ő akaratára... dulunk el, amikor Isten küld. Nehézkes és lassú a mi emberi szolgálatunk, amelyre Isten rábízta az ő ügyét. De van egy nagy előnye: így éppen a mi sok gyengeségünk révén mutatkozik meg Isten titokzatos ereje. Ezért van Istennek is adventje, amely az ő aratásának boldog és dicsőséges napján majd átmegy a beteljesedésbe. Isten úgy rendezte el terveit, hogy munkáját jó nagy részben a mi imádságainkra adott válaszként végzi el. Azt mondta egyszer valaki: „Dolgozzál úgy, mintha minden rajtad fordulna meg, és imádkozzál úgy, mintha minden Istenen fordulna meg.” Nagyon mély igazságot kifejező, szép mondás. Az imádság is szolgálat, amelyet Isten tőlünk vár. Csodálatos az Istennek ez az adventje, ez a türelmes várakozása - miérettünk. Még mindig tart az Isten adventje, O még most is vár! Hívogat és serkent most is, és türelmesen folytatja munkáját addig, míg el nem jön az aratás napja. Ne álljunk útjába késleltető akadályokként! Hajtson, növekedjék és érlelődjék bennünk az ő vetése, hogy lássa: nem hiába vár az aratásra.
