Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-22 / 47. szám
2 -m 2015. november 22. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖKÉLET-) VASÁRNAP - MT 24,37-51 Nóé, a tolvaj és a szolga Olyan ez a cím, mintha a Magyar népmesék című televíziós rajzfilmsorozatból nézne meg az ember egy részt. Már várja is Szabó Gyula jól ismert, megnyugtató-dörmögő hangját: „Egyszer volt, hol nem volt...” De mai igénk nem mese és közel sem megnyugtató. Legalábbis látszólag. Mai textusunk és alkalmunk az utolsó az egyházi évet záró három vasárnap között (ítélet, reménység és örök élet vasárnapja). Egyfajta szilveszter, az egyházi év utolsó vasárnapja. Mégsem búcsúztat, nem A VASÁRNAP IGÉJE visszanéz, nem értékel - mint igénk sem -, hanem előretekint. Mégpedig nem a holnapba, nem a következő évbe, hanem egyetlenegy napra fókuszál: Krisztus visszajövetelének a napjára. Ott folytatja (nagyjából), ahol az ítélet vasárnapi ige abbahagyta (Mt 24,15-31). A címben említett három szereplőn keresztül mutatja meg nekünk Máté evangélista az utolsó idők legutolsó pillanatait, az Emberfia visszajövetelét. Nóé. Ezen a hajdanvolt ősatyán keresztül mentette meg Isten az emberiséget a Biblia tanúsága szerint. Az özönvíz arra volt hivatva, hogy megtisztítsa a földet, és az új kezdet lehetőségét adja az emberiségnek. És ahogyan az özönvíz pontos idő-Istentől el nem állok, ő sem áll tőlem el ► Örök élet vasárnapján ismét az Istenbe vetett határtalan bizalom és az ehhez való ragaszkodás, a dicsőítés és a hála érzése szólalhat meg. Útmutatónk a címadó éneket (EÉ 337) egyetlen mondattal foglalja össze: „Hűségesen terelgeted e megváltott népet.” (2MÓZ 15,13) Lássuk, hogyan fejti ki Ludwig Helmbold (1532-1598) ezt az igét. pontja sem volt kiplakátolva mindenütt, úgy Jézus visszajövetelének az időpontja is titok. „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok.1” - mondja az ige. A tolvaj. De egyszer eljön, mégpedig pont akkor, amikor nem is várjuk. Jézus annyira drasztikusan fogalmaz, és annyira a szívünkre akarja helyezni ezt a tényt, hogy képes egy ilyen erős és negatív példát hozni: ő akkor jön vissza, mikor nem várjuk, csakúgy, mint a tolvaj. Nemcsak az időpont titkossága teszi embereken felülvalóvá Krisztus visszajövetelét, hanem a váratlansága is. Nóé és a tolvaj. És mégis, annak ellenére, hogy nincsen kiplakátolva az időpont, és pont akkor fog jönni Jézus, amikor nem várjuk, számunkra, igeolvasók és -hallgatók számára vannak jelek, és vannak emberek, amelyek és akik ezt hirdetik. Ahogyan Nóé bárkája készült a sivatag közepén, úgy nekünk is adatnak jelek, amelyek figyelmeztetnek, hogy az idő közel, és vannak emberek, akik hirdetik még az örömhírt, akik még tanúskodnak a mindent átfogó isteni szeretetről. Mert Istennek nem az elveszettség és főleg nem a teljes és örök elveszettség - a nélkü-Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk! Köszönjük, hogy türelmed és jóságod mindeddig megtartotta életünket. Kérünk, irányítsd figyelmünket ezen a napon arra, hogy hálával és megelégedéssel éljünk. Ne zúgolódjunk és ne panaszkodjunk, amikor terheket kell hordoznunk. Akkor sem, ha éveink haladtával erőtlenségünket érezzük. Segíts minket úgy visszatekinteni, hogy meglássuk életutunkon a tőled kapott áldásokat. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért az embertársainkért, akik nehezen indulnak el követésedre. A sokszor elmondott hívásra is új és új kifogásokkal válaszolnak. Alakítsd úgy szolgálatunkat, hogy eredményesebben tudjuk megszólítani az embereket környezetünkben. Adj nekünk több kezdeményezőkészséget és bátrabb lépéseket, hogy közelebb kerüljön a vigasztaló evangélium sok útitársunkhoz. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik most néznek szembe igazán az elmúlással és a földi élet végső kérdéseivel. Különösen is eléd hozzuk az elesett, beteg és idős emberek sorsát. Adj bizodalmát és reménységet a szívükbe. Ébreszd bennük az örök élet evangéliumának erejét. Ne lássák céltalannak és sötétnek az életalkony napjait és óráit, hanem hallják meg a te mindeneket megújító végső napod hírét. Segíts nekik, hogy meg tudjanak szabadulni a mulasztások, kudarcok és eredménytelen próbálkozások terhétől. Adj gyógyító világosságot életükbe. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért, hogy az utolsó idők próféciáit és az eljövendő örök élet evangéliumát hitelesen tudja megszólaltatni. Vedd el a könnyelmű és felelőtlen beszédet a nevedben megszólalóktól, és adj aktuális, életerős és gyógyító üzenetet. Taníts minket újrafogalmazni hitünk tartalmát és bátran megszólalni, ha kell, meghökkentő és ébresztő gondolatokkal! Őrizz meg attól, hogy emberek tetszésére formáljuk szavainkat és életünket úgy, hogy a te egyedül jogos és tökéletes elvárásodról megfeledkezzünk. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk! Emeld fel tekintetünket, hogy meglássuk örök napod igazi fényét. Mutasd meg minden emberi élet páratlan értékét. Láttasd meg velünk az életünk feltételeit adó bolygónk szépségét és törékeny voltát. Add meg, hogy az eljövendő teljes tisztaság és fényesség arra is indítson minket, hogy körültekintőbb, odaadóbb és felelősségteljesebb életet éljünk. Embertársainkra és a minket körülvevő világra pedig úgy tudjunk tekinteni, mint a te akaratod szerinti kincsekre és értékekre. Ezen a vasárnapon különösen is add meg nekünk a felfelé tekintés készségét, és adj tág perspektívát. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Istenünk, köszönjük, hogy szeretetedben, jóságodban és türelmedben lel otthont imádságunk a testvérünkké lett Fiad, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. Helmbold a türingiai Mühlhausenben látta meg a napvilágot, szülővárosán kívül Lipcsében és Erfurtban tanult. Az egyetem elvégzése után az erfurti gimnázium igazgatóhelyettesévé nevezték ki, majd az egyetem újraszervezésekor a filozófiai tanszék dékánságával bízták meg. Számtalan latin és német himnuszt, ódát írt, többek között rímbe szedte a teljes Ágostai hitvallást. II. Miksa német-római császár (1564-1576) hamarosan poéta laureussá (koszorús költővé) választotta, de megrögzött protestantizmusa következtében tisztségét 1570-ben elvesztette. Ezután visszatért szülővárosába, ahol diakónussá szentelték, később lelkész, majd szuperintendens lett. 1563-ban Erfurtban pestisjárvány tizedelte a lakosságot. Aki megmenekült, igyekezett mihamarabb elhagyni a várost. így tett a gimnázium igazgatója, Helmbold meghitt barátja is, feleségével együtt. A nagy veszteségben Helmbold a kilenc versszakos Von Gott will ich nicht lassen (EG 365) kezdetű versével buzdította a megtört erfurtiakat. Költeményében a mennyei Atya szeretetéről tesz tanúbizonyságot, arról, hogy ő minden nehézség ellenére velünk marad, és vigaszt nyújt. A dallam feltehetően már 1557-ben megjelent Lyonban világi szöveggel, s jól illett Helmbold a7, b6, a7, b6, c6, d7, d7, c6 strófaszerkezetű verséhez. 1563- ban, a vers születésekor tehát a szöveg és a dallam együttesen látott napvilágot Erfurtban. A mai német énekes-CANTATE könyvben nyolc versszakot találunk (kimarad az eredeti 7. versszak). Az ének fordítását először a Zöngedezö mennyei kar (1696) közölte. A korabeli magyar nyelv veretes stílusát most az ötödik versszakon tanulmányozhatjuk: „Dicsérjük szívvel, szájjal, / melyeket alkotott, / óránként hál’adással, / neve légyen áldott, / másképp minden idő / haszontalan elmúlik, / nékünk élet adatik, / örök dicsérendő." Jelentős változást a Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyv (1911) hozott. ZábrákDénes lelkész (1852-1913) újrafordította - néhol túlságosan is szabadon - az éneket, és hat strófát hagyott meg belőle. 1982-es énekeskönyvünkben négy versszak található, Rezessy László karnagy-orgonista (1912-1997) átdolgozásában. Ugyanez a dallam köszön vissza a Mit Ernst, 0 Menschenkinder (EG 10), magyarul a Várj, ember szíve, készen (EÉ 140) koráiban, a harmadik adventi vasárnap graduálénekében. Az adventi ének Ézs 40,3-4 alapján íródott egy évszázaddal később, de mintha egyazon tőről fakadna mai énekünkkel, még az egyes szófordulatok is egymást visszhangozzák. ■ Halász-Táborszky Györgyi le való lét - az akarata. És éppen ezért, bár úgy jön el majd az a nap, mint a tolvaj, nem elvenni akar, hanem éppen ellenkezőleg: adni. Adni: örök életet. „Na jó, de ha nem tudom, mikor jön ez a nap, és váratlansága miatt nem tudok felkészülni rá, akkor hogyan várhatom azt, hogy az Úr örök életet adjon?” - kérdezhetnénk. A szolga. Máté az első két szereplő által figyelmeztetni akar bennünket: „Vigyázzatok!” - hangzik több ízben is. De az ige nem engedi el a kezünket, és nem hagy magunkra. Nem csupán figyelmeztet, hanem utat is mutat számunkra, hogyan is álljunk hozzá ehhez az egészhez. Két példa után egy példázatot kapunk, az okos és a gonosz szolga példázatát. Két szolgatípus áll most előttünk. Az egyik - mivel ura nem jön az őáltala elfogadottnak vélt időintervallumon belül - úgy gondolja, bármit megtehet következmények nélkül. A másik pedig kitartóan végzi a munkáját, és nem fordul el mindattól, ami a dolga és feladata. Mi a különbség kettejük között? Hogy az egyik jó, a másik rossz? Korántsem. Valóban, a gonosz szolga rosszat tesz, nem azt, amit tennie kellene. De a másik szolga nem „jó”! Sehol nem olvassuk azt az igében, hogy „jó”, és még csak azt sem, hogy jól végezte a feladatát. „Csupán” azt, hogy elvégezte. Azo(ko)n a feladat(ok)on dolgozott, amelye(ke)t ura rábízott, nem hagyta abba, és nem tért másfelé, akkor sem, amikor - úgy tűnt - nem jön időben az úr. Volt idő, amikor ez az ének csak annyira érdekelt, hogy tudtam: néhány gyülekezet a sor végén - egyféle régi hagyományt követve - felfelé viszi a dallamot, ezért a korálkönyvembe be is volt írva az a pár hangjegy, az általuk ismert változat. Ma máshogy látom, olvasom, éneklem. Talán ez is olyan ének, amelyhez kell egy bizonyos kor. Talán nemcsak a filmekre kellene kiírni a korhatárt, hanem szövegekre, versekre, dalokra is. Nem azért - hiszen ezt hittük gyerekfejjel -, mert lenne itt valami izgató titok, hanem azért, mert a megértéshez át kell esni néhány törésen, tragédián. Eszembe jutnak pár éve fiatalon meghalt társunk szavai. Azt mondta, a gyászoló emberhez nem érnek el egyből a feltámadásról szóló szavak, sőt taszítóvá válik, lehengerlővé, erőszakossá mindaddig, amíg nem értjük meg az ő fájdalmát. Az első, amit tudomásul kell vennünk, amivel találkoznunk kell, az a fájdalom, a veszteség, a gyász. Az emberre mindig hatnak az éppen kezébe kerülő olvasmányok. Ebben az időben jutottam hozzá Jókai Anna Ne féljetek című regényéhez. Arról szól, hogy a szereplők hogyan hullnak le az öregségbe és a halálba. Az emberi élet kapaszkodásáról beszél, ahogy megpróbál valami maradni, és kudarcáról, ennek lehetetlenségéről. Szívszorító olvasmány. Éppen ezért, az örök élet viszonylatában, már csak váratlansága folytán is, a gonosz és rossz ellentéte nem a jó. Nem szabad azt képzelnünk, hogy bármilyen cselekedettel megvásárolhatnánk Jézust az utolsó napon. Nem lesz semmilyen mérleg, semmilyen teljesítménykimutatás, mert nem a „jóság” a lényeg, hanem az okosság és főleg a hűség. Az eredeti görög szövegben ez utóbbi kifejezésnek ugyanaz a gyökere, mint a hit szónak. Mert a hit és hűség kéz a kézben együtt jár. Az okos szolga hite adta a hűségét, és minket is hitünk tarthat csak meg. Ne jók legyünk, hanem hittel, hűségesen ragaszkodjunk Urunkhoz és az ő akaratához. Kapaszkodjunk bele, ragadjuk meg a hitünkkel Megváltónkat, tudakoljuk meg és végezzük el a ránk bízott feladatokat! És maradjunk is meg ebben. Ez az egyetlen út, nem az idők méricskélése, nem határok és határidők találgatása vagy megszabása, hanem az Emberfia jelenlétében és akaratában való megmaradás. És akkor az utolsó napon belé kapaszkodva, a tőle kapott hittel megragadva őt mondhatjuk: Uram, fogadj be örök országodba, add nekem az örök élet koronáját, a te nevedért, a te szeretetedért, a te megváltásodért. ■ Kovács Viktor Imádkozzunk! Drága Jézusunk, te mindeneket megfogsz ítélni a te napodon. Add, hogy ha eljön az a nap, akkor örök élet legyen az osztályrészünk a te kereszted által. Erre segítsd egyházunkat, gyülekezetünket, mindannyiunkat! Ámen. Éneklem ezt az éneket. „Istentől el nem állok, / Ő sem áll tőlem el; / Szüntelen vele járok, / Átfogom hitemmel.” Egyszerű, szinte gyermeki mondatai között hirtelen megérzem a kétségbeesett embert. A veszteséget hordozókat könnyű észrevenni. Hívő és ragaszkodó éneket szeretne írni, de nem képes kilátni fájdalmai mögül. Saját lehullása aggasztja, vagy gyász nyomasztja? Ahogy éneklem az éneket, úgy válik sajátommá. Az ambivalens érzés megmutatja a hit mélységét. Minden versszakban ott van a kétségbeesés és az Istenbe való kapaszkodás, az Istenbe való kapaszkodás és a kétségbeesés. „Ügyemet reá bízom, / Szívem keserveit, / Könnyem letörli bizton, / S rám víg napot derít. / Hitem reá hagyja / A testem, lelkem, éltem. / Kezében azt nem féltem, / Legyen akaratja.” Szinte magát biztatja: nem lehet, hogy Isten elhagyhatja őt, hogy ne lenne még mindig az, akiben hisz: a jóságos Isten. „Ő mást nem is akarhat, / Csak mi javunkra van. / Jósága égi harmat, / Mely ránk száll untalan.” Az ének a hívő megnyugvás éneke is. Aki ezt őszintén énekli, az a veszteségek, gyász és lehullás közepette is tudja, hogy fájdalmai között sincs más útja, mint Isten szeretete. Tizennyolc év alatt ez naiv butaság, tizennyolc fölött mély összetartozás az örökkévalósággal. „Minden áldás forrása, / dicsér szívünk, ajkunk. / Hisz minden óra drága, / Melyben rád gondolunk! / Legyen itt életünk Isten iránti hála, / Míg egykor mennyben nála / Örök békét nyerünk.” ■ Koczor Tamás
