Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-08 / 45. szám
Evangélikus Élet AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM MELLÉKLETE 2015. november 8. *• 7 Evangélikus Elittudományi Egyetem - 2015 Mit ad hallgatóinak az Evangélikus Hittudományi Egyetem? Kései szüret A reformáció kezdetének ötszáz éves jubileumára készülve Mondhatnánk, egyedül ez a lényeges kérdés. Mit tud nyújtani egy egyetem a hallgatóinak olyan időben, amikor rendkívül színes kínálat nyílik meg idehaza és külföldön a továbbtanulni szándékozóknak a felsőoktatás palettáján? Mi az, amit nálunk megtalál egy hallgató? Milyen helyre kerül az, aki ezt az intézményt választja magának az egyetemi évekre? A fellelhető biztos területek és ismeretek könnyen felsorolhatok. A Biblia összefüggéseit, az evangélikus egyház tanításának summáját vagy a görög és héber nyelvet mint a Szentírás eredeti nyelveit alaposan meg lehet ismerni nálunk. Rá lehet érezni arra is, hogy az egyház eddigi története hogyan tanúskodik arról, hogy Isten mind a mai napig megőrizte és megújította az egyház életét. A hiteles és tiszta etikai irányokat is meg lehet ismerni. A környezetetika, a bioetika és a hit kapcsolatára is jut idő és energia. De a mindennapi praktikus egyházi élet liturgiái, közösségi vagy éppen szervezeti kérdései is terítéken vannak. Egyházzenei ismeretekre is szert tehetnek hallgatóink. A teológiai, lelkészi vagy hittanári felkészülés komplex folyamat. Egy nagy hagyomány és egy gyorsan változó, modern követelmény találkozik a felkészülésben. Lehetőséget jelent az öt- vagy hatéves tanulás arra, hogy mindazokkal a területekkel megismerkedjen valaki, amelyek meghatározzák a mai egyházi szolgálatot a világban. Nem mellékes az sem, hogy valaki hogyan változik, és miként nő fel ahhoz a munkaterülethez és hivatáshoz, amelyet majd gyakorolni szeretne a jövőben. Az önismeret, a szervezőkészség vagy a közösségépítés dimenzióiban is feladata van az egyetem oktatói és kutatói közösségének. Kutatjuk annak a titkát is, hogy kiből lehet ma jó lelkész, jó hitoktató, kántor vagy gyülekezeti munkatárs. Mi kell ehhez? Milyen tudásanyagra és milyen készségekre van szüksége annak, aki meg akar szólítani embereket a környezetében, és hívni akar az evangélium követésére? Tradicionális alapon jelen levőket vagy nagyon távolról érkezőket egyaránt. Mai környezetünk jelzi azt is, hogy fokozott mértékben szükség lesz a szociális és diakóniai segítségnyújtás gyakorlatára a jövőben, és ennek megfelelően ki kell építenünk egy-egy új képzési irányt is. Arra is szeretnénk elvezetni hallgatóinkat, hogy egyénileg is közel kerüljenek a bibliai igazság és az evangélikus keresztény életeszmény megérzéséhez. Legyen stabil és megpróbáltatásokat is kiálló hitük és elkötelezettségük a szolgálat iránt. Jó lenne minél több hallgatónál elérni azt, hogy a kezdeti és gyors lelkesedéstől - ahogyan azt a Bibliában is olvashatjuk: „Követlek, akárhová mégy” (Lk 9,57) - tovább tudjanak fejlődni egy elmélyült és megalapozott, stabil tanítványságra. Olyan követővé tudjanak válni a maiak is, ahogyan Jézus intése mutatja a helyes irányt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62) A hallgatói közösségben való érlelődés, a gyülekezetekkel való élő kapcsolat és a már hallgatóként is gyakorolt aktivitás az evangélikus egyház mindennapjaiban erősítik mindezt a felkészülés idején is. Sokan várnak majd biztonságot és bátorságot a jövő küldötteitől, hogy az életükben útmutatás és vezetés lehessen Isten igéje. Minden kiküldés végső soron erről fog szólni. Az egyetemi évek pedig e küldetés előszobájának tekinthetők. Érdemes itt alaposan körülnézni és sok mindent felfedezni. Anthony de Mello egyperces bölcsességét a „lelkiek” oktatásának, átadásának titokzatosságáról sem szabad figyelmen kívül hagynunk. „»Mit tanít a Mesteretek?« - kérdezte egy látogató. »Semmit« - válaszolta egy tanítvány. »Akkor miért tart előadást?« »0 csak az utat mutatja, de nem tanít semmit.« A látogató egyáltalán nem értette a dolgot, ezért a tanítvány még jobban megmagyarázta neki: »Ha a Mester tanítana, hittételként kezelnénk a tanítását. A Mestert pedig nem az érdekli, hogy mi mit hiszünk, hanem az, hogy mit látunk.«” Bízunk benne, hogy ennek a mély dimenziójú látásnak a kezdeményei már az egyetemi években kibontakoznak a hallgatóink életében, a későbbiekben pedig sok embert gazdagító életet élhetnek a környezetükben. Ezt a bölcsességet mindenképpen jó lenne átadni a következő nemzedéknek ma is. ■ Dr. Szabó Lajos rektor A reformáció kezdetének fél évezredes jubileumát váró evangélikusságban éppen az egyházi szolgálatra készülők körében van különösen is nagy jelentősége, hogy az ünneplés mellett a hitbeli és tartalmi megerősödésre is megteremtsük az alkalmat. Hagyományosan eddig is minden évben megemlékeztünk a reformáció ünnepéről és Luther Márton novemberi születésnapjáról, mint ahogyan ma is élő örökség, hogy az egyháztörténeti előadások sorában egy teljes „Luther-félév” is szerepel a tanmenetben. A 2017-es esztendő közeledtével azonban más rendezvényekkel és kezdeményezésekkel is készülünk a jubileumra. Az idei és a következő tanévben németországi tanulmányi utakkal térünk vissza oktatók és hallgatók együttesen a „forrásokhoz", a reformáció őshazájába. Egyrészt a fontos egykori helyszíneket - mindenekelőtt Szászországot, Wittenberget - keressük fel nagyobb létszámú egyháztörténeti kirándulásokkal, másrészt kisebb csoportokkal is, intenzív szemináriumi munkát végezve az eredeti helyszíneken és az ott működő kutatási központokban. Ennek fontos háttérmunkája is folyamatosan zajlik az Evangélikus Hittudományi Egyetem körében: az egyházunk reformációi emlékbizottságával együttműködésben készülő Luther-könyvek, reformációtörténeti és zenei kiadványok állandóan frissítik a tananyagot, az egyházi Nem mindennapos élmény egy egyetemista számára, ha tanulmányi évei alatt olyan közösségben élhet, ahol otthonosan és biztonságban érezheti magát. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói és kollégistái számára egyetemi gyülekezeti közösségünk ezt a megnyugtató tapasztalatot szeretné nyújtani. A középiskola még biztonságos falai közül kilépve nem kötelező „elveszettnek” éreznie magát senkinek sem. Az az igény, hogy a felnőttkor első éveiben, a felsőfokú tanulmányok végzése közben is közösségben élhessen valaki, teljesen természetes. Egyetemünk hallgatóit vagy azokat, akiknek lehetőségük nyílik arra, hogy kollégiumunkban kapjanak elhelyezést, nagy örömmel várjuk ebbe a közösségbe és igényes kollégiumunkba. Az esti áhítatok, az ifjúsági bibliaórák, az úrvacsorái istentiszteletek, a közösségi alkalmak és terszolgálatra való felkészüléstől a pedagógus-továbbképzésig. A hit- és identitásbeli megerősítést szolgálja az a tervezett egynapos nemzetközi konferencia, amely a közép-európai reformációkutatás újabb eredményeit foglalja össze 2016 őszén. Fontosnak tartjuk azt is, hogy tanárok és hallgatók egyaránt segítsük azt a munkát, amely a gyülekezetek és különféle egyházi alkalmak számára minél szélesebb körben igyekszik elérhetővé, megélhetővé tenni a reformáció megismerését, aktualitását. Az egyházi emlékbizottságban való aktív munka mellett oktatóink tevékenyen részt vesznek azoknak a minden esztendőben a gyülekezetek számára - bibliaórai munkára, rendezvényekre - összeállított sorozatoknak a megjelentetésében, amelyek a jubilemészetesen az új barátságkötések lehetősége mindenki előtt nyitva áll. Minden szorgalmi időszakot közös csendeshétvégével kezdünk, teológiai előadásokra is sor kerül kollégiumunkban, és mindig nagy örömmel várjuk a különböző tanszékek bemutatkozását, az oktatókkal való kötetlen együttléteket. Közös tanulmányúton vettünk részt nemrégiben Németországban. Délutánonként nevetéstől hangos a focipálya, sőt manapság már pingpong- vagy csocsóbajnokságra is benevezhetnek a bátrak. A közösségi élet öröme a felszabadult pillanatok megélése mellett más komoly üzenetet is hordoz magában. Mindig örülök, ha áhítatokon vagy istentiszteleteken együtt énekelhetjük az „ímé, mily jó, gyönyörűséges a testvérek egysége” kezdetű ifjúsági énekünket. Jelzi ez az ének, illetve zsoltár azt, hogy Isten áldása van a nevében összegyülekezők közösséumi tematikus évekhez kapcsolódnak mind az Evangélikus naptárban, mind a gyülekezeti munkaprogramban. Ugyancsak ehhez igazodva jelennek meg minden évben azok a teológiai kötetek - eddig Teológia és kultúra (2014), Teológia és oktatás (2015) -, amelyek az egyetem összes oktatójának egy-egy tanulmányát adják közre az adott témakör aktualitásairól - nemcsak a szakembereknek, hanem a tájékozódni kívánó egyháztagoknak is. Ebben a jubileumi munkában azért is veszünk részt intenzíven, mert hisszük, hogy mindez segíti egyházunk lelki és identitásbeli megerősödését, amelynek a teológia intézménye lelki és tudásbeli központként is segítő bázisa kíván lenni. ■ Dr. Korányi András rektorhelyettes gén. Ketten, hárman, de akár jelen esetben hetvenegyen is megélhetjük azt, hogy életünk minden területét és minden pillanatát bátran tehetjük le Isten kezébe. A közösség nem csupán az örömteli pillanatokban lehet erős. Lehet erős és egyben vigasztaló is, ha valakinek szüksége van társai megértésére, elfogadására, gondjainak és problémáinak megbeszélésére. A közösség lehet erős akkor is, amikor egyet nem értést kell megbékélt különbözőséggé formálni. A közösség lehet erős akkor is, amikor össze kell fogni a tanulmányokban, egy adott közös célt kell megvalósítani, valamiért együtt küzdeni. Közösségi életünk egyik legszebb és legfrissebb tapasztalata volt németországi tanulmányutunkon az a pillanat, amikor egy hallgatónk javaslatára a wittenbergi vasárnap délelőtti istentisztelet végén az Erős vár a mi Istenünk himnuszunk gitárkíséretes, magyar nyelvű éneklésével leptük meg az istentiszteletről haza igyekvőket. Amikor ott álltunk a templom kijárata előtt, és láthattuk azt a meglepődést és örömet, amely a kifelé jövők arcán felderült, újra átélhettük azt, hogy minden összefogás, minden közös cél, minden megvalósult terv Isten ajándéka az életünkben. Amikor közösségünkben egymás szemébe örömmel és hálával tudunk tekinteni, amikor együtt élhetjük át egymás elfogadásának Istentől kapott kegyelmét, mindig érezhetjük: ezért gyönyörűséges számunkra ez az egység és ez a közösség. ■ Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész A közösség öröme
