Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-11-08 / 45. szám

8 •« 2015- november 8. AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM MELLÉKLETE Evangélikus Élet Hitoktatási hangsúlyok erősítése Két valcer a Bosnyák téren Az Evangélikus Hittudományi Egye­tem a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának felkérésére 2015 jú­niusában hozta létre a Valláspedagó­giai Tanszéket azért, hogy szervezeti formában is kifejezésre juttassa: a val­láspedagógia kérdése az elmúlt évek rohamosan változó hitoktatási feltéte­lei és igényei miatt egyre fontosabb lett egyházunk számára. A tanszék elsődleges feladata az egyetemen valláspedagógiai előadások és szemináriumok szervezése, valamint minden valláspedagógiai-hitoktatási témájú munka koordinálása mind a lel­kész-, mind a hitoktatóképzésekben. A tanszékhez tartozik az egyetem hit­oktatási képzési rendszerének folyama­tos felülvizsgálata és alakítása, különös tekintettel a hitoktatás változó folya­mataira és törvényi szabályozásaira, egyházunk és az egyetem stratégiai hangsúlyaira s a megfelelő elméleti és gyakorlati arány biztosítására. A hittanórai gyakorlatok megszer­zéséhez minél sokszínűbb kontextusú iskolai tanítási gyakorlatok összehan­golása a cél, ehhez folyamatos kapcso­lattartás szükséges a gyakorlótanítás­nak helyet adó intézményekkel és gyülekezetekkel, törekedve az orszá­gos lefedettségre és minél több és többféle iskolánk részvételére. Ehhez kapcsolódóan tervezzük fejleszteni a mentortanárok megbízását és minő­ségbiztosítási bekapcsolását, s tovább kívánjuk mélyíteni a tavalyi tanévben megerősített együttműködést az Eöt­vös Loránd Tudományegyetemmel. A már végzett lelkészek és hitok­tatók számára fontosnak tartjuk teo­lógiai és módszertani szakmai vallás­pedagógiai továbbképzések szervezé­sét, illetve egy hazai és nemzetközi katechetikai tudásbázis kialakítását és elérhetővé tételét. Szakmai valláspedagógiai szerve­zetként a tanszék feladata: szakmai állásfoglalások készítése az egyház­ban felmerülő hitoktatási kérdések­ben; egyházunk valláspedagógiai és hitoktatási koncepciójának képvi­selete; a hitoktatással kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatások folya­matos figyelemmel követése; vala­mint hazai és nemzetközi valláspe­dagógiai szervezetekben és kutatási programokban való részvétel. ■ Dr. Kodácsy-Simon Eszter megbízott tanszékvezető Friss szellemmel, sok energiával, jó szaktudással Interjú Szabóné Mátrai Mariannával ^ Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógiai Tanszéké­nek létrejöttével a korábban a témakörrel foglalkozó Gyakorlati In­tézet munkája is átalakult. Szabóné Mátrai Mariannával, az intézet vezetőjével beszélgettünk - nem csak a változásokról.- Az idei tanévben megkezdte mű­ködését az egyetemen a valláspeda­gógiai tanszék, szervezetileg függet­lenedett a gyakorlati intézettől és a gyakorlati tanszéktől is. Miért nevez­hetjük fontosnak ezt a változást?- Az elmúlt években folyamatosan fejlődött a valláspedagógia-oktatás azzal, hogy a hitoktatás az iskolákban és gyülekezetekben a korábbinál na­gyobb szerepet kapott. A változások­kal egy ideig igyekeztünk lépést tar­tani, de amikor a hit- és erkölcstan kötelezően választható tantárgy lett, a témát már nem lehetett az eddigi szervezeten belül tovább fejleszteni, elérkezett az idő a valláspedagógia önállósodására. Az egyetemnek ve­zető szerepet kell betöltenie az evan­gélikus egyházon belül a hittanköny­vek, új tantervek fejlesztésében, és ezt már nem lehetett máshogy biztosí­tani. Nagy öröm számomra, hogy a tanszék létrejöhetett.- Mit vár az új tanszék működésétől?- Azt, hogy mind teológiailag, mind pedagógiailag korszerű és jól kézben tartott, használható tudást fog adni a lelkész és az osztatlan hittanár szakos hallgatóknak is az egyetemi képzésben, illetve a hittanár mester­­képzésben részt vevőknek is. Kapcso­t latot kell tartani az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, hiszen hitta­náraink képzése részben közös kép­zésként működik. Itt komoly fejlődés­re, a kapcsolatok elmélyítésére van szükség, valamint az eddiginél több területen létrejövő együttműködés­re. Várom azt is továbbá, hogy a lel­készek és a terepen dolgozó hitokta­tók számára nagy segítséget nyújtson - tehát mind az egyetemi képzésbe, mind az egyházban megvalósuló hit­oktatásba friss szellemet, sok ener­giát, jó szaktudást hozzon.- Hogyan érintette az átalakulás a gyakorlati intézet munkáját?Mely területekre koncentrál most erőtelje­sebben az intézet?- Az iskolai oktatás került a vallás­pedagógiai tanszékre, a gyülekezet­ben folyó tanítási munka maradt a gyakorlati intézetnél. Ez szakmailag is indokolt és a gyakorlatban is jól megvalósuló szétválasztás. A csalá­di istentiszteletekre való felkészí­tést, amely szintén nagyon fontos a gyülekezeti életben, sokkal hangsú­lyosabban tudjuk végezni, mint ed­dig. Vagy említhetem a bibliai didak­tikát, amely a Biblia különböző élet­korokban, különböző módon törté­nő olvasásának elsajátításában segít, illetve ennek képviseletében a gyüle­kezeti munkában. Az interaktív bib­liaolvasási módszerek, a történetek feldolgozása terén is izgalmas dolgok­ra szabadult fel a gyakorlati intézet. Megmaradtak továbbá a konfirmáci­óval kapcsolatos feladatok is, amely szintén olyan hangsúlyos terület, ahol sok változásnak, megújulásnak kell történnie. Végezetül - bár eddig is az intézetnél voltak a hatodévvel kapcsolatos teendők - most több energia jut arra, hogy nyomon köves­sük a hatodévüket taposó hallgató­ink mindennapi életét, boldogulását, problémáit.-A gyakorlati intézet a pedagógus­továbbképzésből is kiveszi a részét. Egy új csoport éppen szeptemberben indult. Mik az eddigi tapasztala­tok, visszajelzések?- Eddig csupa pozitív visszajelzés érkezett. Olyan pedagógusok, akik most kezdték el a továbbképzést, ér­deklődtek aziránt is, hogy miként le­hetne továbbtanulni hittanár mester­szakon, úgyhogy az első alkalmak jól sikerültek. Azt szeretném, és azért dolgozom, hogy a következő alkalmak is hasonlóan sikeresek legyenek.- Nemsokára nyílt nap lesz az egyetemen, érkeznek a kíváncsi közép­­iskolások. A hatodéves képzés vezető­jeként milyen tanácsot tudna adni azoknak a diákoknak, akik a lelkészi hivatást szeretnék választani?- Három dologra bátorítanám őket. A legelső az, hogy próbáljanak meg intenzíven modern nyelvet ta­nulni, és nyelvvizsga birtokában ér­kezzenek ide, hogy ezzel már ne le­gyen később gondjuk. A második, hogy ha még nincs, ak­kor építsenek ki, ha már van, akkor mélyítsenek el nagyon jó kapcsolatot az otthoni gyülekezetükkel, hogy mi­nél intenzívebben részesei lehessenek a gyülekezeti életnek, és természetes­sé váljon számukra az a gyakorlat, amelyre egy lelkésznek szüksége van. Ne itt kelljen megtanulniuk, hanem már ismerjék azt a terepet, azt a nyel­vet, azt a viselkedést, ahol és ahogyan egy lelkésznek dolgoznia kell. A harmadik pedig, hogy rendszere­sen olvassák egyénileg a Bibliát. Ezt már akkor kezdjék el, amikor kacér­kodnak azzal a gondolattal, hogy majd lelkésznek jelentkeznek - részint azért, hogy már alapos bibliaismeretük le­gyen, mire ideérnek, részint azért, hogy lelkileg is érettek legyenek arra, hogy az itteni tanulmányaikat elkezd­hessék, és majd jó lelkésszé váljanak. ■ Sebestény Judit Az Evangélikus Hittudományi Egye­tem nagy előadóterme nem arról híres, hogy túl gyakran táncparket­tül szolgálna. Az intézményhez fűző­dő eddigi kapcsolatom történetét mégis két keringő keretezi. Az első 2003-ban történt, amikor huszonhárom évesen, frissen végzett jogászként beiratkoztam teológus­lelkész szakra, és az első évfolya­munk bagolybefogadó ünnepségén egy szép koreográfiával örvendeztet­tük meg felsőbb éves társainkat és oktatóinkat a 10-es terem parkett­jén. Műsorunk végeztével régi ha­gyomány szerint felkértük tanárain­kat is egy táncra. Idén október 15-én este pedig azon kaptam magam, hogy újra forog velem a világ a nagy előadóban. Azonban immár új­donsült oktatóként engem vittek táncba. Ebben a tizenkét évben és ezen a helyen annyi minden történt. Előadá­sok, szemináriumok, vizsgák. Ba­rátságok és szerelem. Formálódás hitben és tudásban. Két év külföldi ösztöndíj, gyakorlati év gyülekezet­ben, doktoranduszi évek tanulással és tanítással az egyetemen. Közben dolgoztam kollégiumban, külügyi osztályon, püspöki hivatalban. Meg­házasodtam, gyermekem született. Ismerős és megszokott minden: az épületek, a tantermek, a könyvtár polcai, a munkatársak, az alma mater légköre és szelleme. Mégis, egyúttal minden az újdonság erejével is hat. A tanítás öröme és felelősségének tudata egyszerre tölt el boldogsággal és benső „remegéssel” tudván, hogy „szent föld az, ahol állok” (2MÓZ 3,5). Teológiai tudásom szellemi javainak és személyes keresztény hitem lelki ta­pasztalatainak megosztása rendkívül nemes feladat és óriási kihívás. A le­endő lelkipásztor- és hitoktató-nem­zedék számára kell az aranynál, ezüst­nél, drágakőnél is becsesebb örök kincsünket (286. ének) átadnom, mi­közben Isten iskolájában az iskolapad­ban ülő testvéreimmel együtt magam is tanulótárs maradok életem végéig. Tizenkét éve egy szép valcer taktu­saira „szédültem" bele a teológiai stú­diumok rejtelmeinek tanulmányozá­sába, és most egy újabb keringő repít tovább ugyanott, de immár új kihívá­sok felé. Hála legyen az Úrnak mind­azért az áldásért, amelyekkel e két tánc között megajándékozott, és kérem, hogy lehessek az ő ajándékainak csa­tornája mások számára is azon az őr­helyen, ahová állított. ■ Dr. László Virgil egyetemi tanársegéd Igény és bizalom Szociális képzések 2017-től Az Isten iróniája címet adta Thomas Meyer a politikai nyilvánosság és az európai országok kapcsolatát vizsgá­ló, 2006-ban megjelent tanulmányá­nak (Die Ironie Gottes. Die politische Kultur der Moderne zwischen Resak­­ralisierung und Religiotainment. In: Tobias Mörschel [szerk.]: Macht Glaube Politik? Religion und Politik in Europa und Amerika. V&R, Göt­tingen, 2006, 61-83.). Ebben azt az alaptételt képviseli, hogy miközben az egyházhoz kötött hitélet számottevő­en csökken, úgy tűnik, egyre inkább növekszik az igény az egyház nyilvá­nos véleményalkotása és karitatív munkája iránt, amelyet az irányukban megjelenő bizalom motivál. Az említett tendencia hazánkban is megfigyelhető, és ez a tény nem csu­pán az egyházi struktúra reflexív mo­dernizációját követeli meg, hanem az Evangélikus Hittudományi Egyete­men folyó új szakok és szakirányok in­dítását is. Az egyházunk országos irodája diakóniai osztálya vezetőjének, Buda Annamáriának a nevével fém­jelzett sikeres pályázat megteremtet­te annak lehetőségét, hogy a hittudo­mányi egyetemen 2017-ig létrejöhes­sen a - tervek szerint - Társadalmi Ta­nulmányok Intézete elnevezésű egység. Ennek köszönhetően az egye­tem majd ötszáz éves történetében elő­ször indulhat világi képzés, amely nem csupán nyitás, hanem a keresz­tény értékekkel átszőtt szociális mun­ka iránti igényre adott válasz is egyben. Az intézet a következő képzése­ket kínálja majd fel: szociális mun­ka BA, diakónus szakirányú to­vábbképzés és szociális menedzser szakirányú továbbképzés felsőfokú végzettséggel rendelkező intézmény­­vezetőknek, valamint szociális me­nedzser MA képzés. A CooSpace online oktatási rendszer segítségé­vel pedig lehetőség adódik az e-lear­­ning, azaz a távoktatás indítására is. A részben az egyetem oktatói­nak, de elsősorban külsős szakem­bereknek a bevonásával megvaló­suló képzések olyan szakembereket bocsátanak ki, akik a társadalmi problémák megelőzésében, illetve kezelésében vállalnak részt. Ez je­lenthet egyházi vagy állami fenn­tartásban működő otthonokban, hajléktalanszállókon, anyaóvók­ban, valamint drogprevenciós, kór­házi, illetve menekültek körében végzett munkát. Az induló képzések során a hall­gatók társadalom- és szociálpolitikai, pszichológiai, jogi, igazgatási, egész­ségügyi és pedagógiai, valamint teo­lógiai ismereteket sajátítanak el, ezek szociális munkára vonatkozó vetüle­­teivel ismerkednek meg. A szociális munkához kapcsolódó elméleti kép­zés mellett nem hiányozhat a gyakor­lati képzés sem, amelynek jelentős számú diakóniai intézményünk ad majd helyet. ■ Dr. Orosz Gábor Viktor egyetemi docens

Next

/
Thumbnails
Contents